2017. szeptember 6., szerda

Én és az internet



Másokkal ellentétben nekem viszonylag későn lépett az internet az életembe, de szó, ami szó, így is sikerült teljesen a rabjává válnom. Persze, értelmes kereteken belül - én nem úgy töltöm a laptopon/telefonon "elpazarlott" órákat, hogy magamról készült képekkel bombázom a különböző felületeket, hogy értelmetlen dolgokat osztok meg, vagy gyűlölködő kommenteket írok. Én személy szerint úgy gondolom, hogy okosan használom az internetet, és kihozom belőle a legtöbbet. De most menjünk egy kicsit vissza az időben, egészen pontosan 2014-hez, amikor is nekünk is lett wi-fi routerünk, ezzel együtt pedig netünk is.


Azt hiszem, azt mondanom sem kell, hogy akkor úgy éreztem, ezer ajtó nyílt ki előttem, de hát ez természetes volt, főleg mivel nekem 3 évvel ezelőttig az internet csak anya munkahelyén, az infó órákon, illetve a régi sulim közelében lévő könyvtárban pár száz forintért használható gépeken volt elérhető. Így, hogy már elsőkézből felcsatlakozhattam a világhálóra időkorlát nélkül, egy új világba kerültem.

De még így sem vesztettem el a fejemet. Régen is feleslegesnek tartottam rengeteg helyre regisztrálni, alig volt pár felület, ahol tényleg munkálkodtam. Az egyik - ami abban az időben tényleg nagyon a topon volt nálam - a Starity nevezetű oldal volt, ami nem csak az "internet historymban" fontos elem, hanem magában az életemben is, elvégre itt ismertem meg a legjobb barátnőmet, akivel máig beszélgetünk. Igaz, elég kínos visszagondolni a régi bemutatkozó szövegeimre, a Leával váltott első levelek miatt meg egyenesen levetném magamat a tetőről, de hát fiatal(abb) voltam, akkor fedeztem fel egy csomó dolgot, ami később nagyon fontos lett az életemben; ilyen például az írás, vagy a zene, amik ma is létfontosságúak nekem. Kezdő voltam, arról nem is beszélve, hogy még az internet is újdonság volt. komolyan, linkelni sem tudtam. Na, nem mintha most olyan nagy informatikai zseni lennék, de a lényeg, hogy rengeteget bakiztam miközben próbáltam érvényesülni ebben a virtuális világban.

így néz ki a mostani bemutatkozásom
Ami a Starity-t illeti, régen tényleg nagyon sokat jelentett nekem. Rendszeresen felmentem, véleményt írtam a kedvenceimről, kommenteltem a fórumon, szavaztam mások profilján, barátokat kerestem. Érdekes visszagondolni azokra az időkre, látni, hogy mások bemutatkozásai hogyan újulnak meg újra és újra, és, hogy már maga a közösség sem olyan összetartó, mint régen. A cikkek egyre lagymatagabbak, van, aki törli magát, az új tagok mind ugyanolyanok. Nem vagyok elítélő, de egy idő után fárasztó mindig olyan 12 évesek profiljára tévedni, akik nem tudnak helyesen írni és Justin Bieber a példaképük. az a justin bieber, aki leköpi a rajongót, igen. Persze, megértem, ez egy olyan dolog, amin mindenki átmegy, bár nekem ilyen korszakom sose volt, de emiatt a Starity szépen lassan elvesztette az érdeklődésemet. Már csak kapcsolatfenntartás miatt sem mentem fel, mert azokkal az emberekkel, akikkel tényleg igazán jól kijöttem/kijövök, felvettük Skype-on egymást. Ma már tényleg konkrétan szökőévente egyszer jelentkezek be, és bár nem csinálok különösebben világmegváltó dolgokat, csak olykor csiszolgatom egy kicsit a profilomat, azért sosem törölném azt. Túl sok szép emlék köt hozzá, arról nem is beszélve, hogy érdekes visszaolvasni a régi leveleimet, kommenteimet. A bemutatkozás időnkénti szerkesztgetése pedig nagyon szórakoztató.

A Starity-s éveim során lépett be a képbe egy másik oldal is, amit ráadásul Lea ajánlásának köszönhetően ismertem meg. Ez nem más, mint a We♡It, ahol viszont mindig aktív vagyok. Nem telik el úgy nap, hogy ne heartolnék valamit, vagy ha mégis, akkor az is csak nagyon ritkán.

Ehhez a felülethez is sok emlék köt. Abban az időben, amikor regisztráltam, kezdtem el az első regényemet, még nagyban Script lázban égtem, minden apróságnak gyűjteményt csináltam, és én magam is tettem fel képeket - kisebb, nagyobb sikert elérve. Azóta persze sok képet selejteztem, így már nem tudom tökéletesen visszanézni, hogy mik is voltak az első fotóim, amiket heartoltam, de még így is tisztán emlékszem, hogy mennyire durván megszállott lettem, és, hogy mennyi inspirációt adott a fent lévő tartalom. Rengeteg követőt is magaménak tudhatok, ami hihetetlen, nagyon hálás vagyok érte. ^^

jelenlegi festővászon~
Egyébként ezt a sok követőt annak is köszönhetem, hogy hihetetlenül sokat heartoltam, mindent, olyat is, ami nem is tetszett, és csak az érdekelt, hogy több száz képpel büszkélkedjenek a gyűjteményeim. Ezért is szoktam bizonyos időközönként selejtezni, hogy csak az maradjon, ami igazán tetszik, és hasznos is - tehát például felhasználom itt, a blogon. A mappákat is 6-ra csökkentettem, amik nagyobb témákat foglalnak magukban, így nem kell mindennek külön létrehoznom új helyet. Ezekbe általában belerakom a heartolt képeimet, de van, hogy csak szimplán úgy hagyom őket. ilyen lehetőség a pinterestnél például nincs, ami nagyon rossz, mert mindenképpen be kell raknod valahova a fotót. Amit különösen szeretek benne, hogy nagyon egyszerű kezelni. Nem olyan, mint a Pinterest - bár az még a jobbik eset -, vagy a Tumblr, aminél mindent személyre tudsz szabni. Pesze ezekkel sincs bajom, csak néha unom már, hogy az előbbi felületen ennyi lehetőség van, én meg belezavarodok a bőségbe, és elszúrom az egész napomat csak azzal, hogy próbálok egy értelmes kinézetet összehozni.

A We♡It egy nagyon jó hely, ahol az ember igazán inspirálódhat, és rengeteg minőségi képet találhat. Innen is ezer köszönet Leának, amiért ajánlotta, soha nem fogom megbánni, hogy regisztráltam rá. :) ráadásul milyen jó neve van már? a "festővászon" elnevezés meg szerintem külön remek, és a frissítések csak egyre jobbá teszik az egész felületet.

És ezzel el is érkeztünk a jelenbe, azaz a YouTube felemelkedéséhez, amihez régen egyáltalán nem ragaszkodtam annyira, mint most. Ez nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdődött, talán úgy nagyjából fél évvel ezelőtt indult el bennem valami, ami arra ösztönzött, hogy egyre többet látogassak fel erre az oldalra. Régen a videók like-olása sem izgatott, aztán valahogy el kezdtek érdekelni különböző bandák "funny moments" összeállításai, na meg a híres-neves crackekkel is akkoriban találkoztam. Végül pedig komolyabban megismertem életem első youtubereit, Dant és Philt, akik végleg berántottak ebbe a világba. Utána nem volt megállás, YouTube éjjel, YouTube nappal, lejátszási listák, kedvelések, követések, és akkor már rögtön pipáljuk is be azt a kis csengőt is, elvégre nem akarunk lemaradni az új feltöltésekről, nemde? Dan és Phil előtt hidegen hagytak a youtuberek, habár ma sem vagyok épp egy nagy guru, de van egy két ember, akiket szívesen nézek. Ilyen például wthmille vagy épp Liza Koshy. Az előbbi különösen meglepő részemről, hiszen a Németországból videózó lány többek között make up vidiket is csinál, ami nekem nagyon nem asztalom, de nála mégis szívesen leülök egy ilyen típusú példány elé is. Egyébként őt az EXO-s crack videóin keresztül ismertem meg, így fedeztem fel az oldalát, és bár először unszimpatikus volt, ma már nagyon szívesen tartózkodok a csatornáján, én mindig várom az új feltöltéseit.
ezekre a csatornákra vagyok feliratkozva
Liza-t egyik osztálytársam, Maja ajánlotta, amiért nagyon hálás vagyok. Épp arról beszéltünk, hogy mostanában nem vagyok túl jól, és ő elküldte nekem a szóban forgó lány egyik videóját, ami egyszerűen fantasztikus volt. A feltöltései tényleg nagyon viccesek, és ultrapozitívak, a nézése közben meg is feledkezek a gondjaimról, és a kedvem azonnal rendben jön.
Másik nagy kedvencem az .ambivalentina, akinek a blogját is lelkesen követem. Nagyon szeretem mind a posztokat, mind pedig a videókat, kpoppereknek pedig különösen ajánlom. Ugyanez igaz Geomeow csatornájára, aki zseniális crack videókat csinál az EXO-val, Ramenai pedig sokat foglalkozik a BTS-sel, úgyhogy Army-k, menjetek, és lessétek meg a csatornáját. ^^ ez volt a promo helye.

A YouTube különösen most lett fontos számomra, amiatt, hogy a kpop belépett az életembe. Nem csak a crack videók, de a klipek, az interjúk és a különféle fellépések is képesek órákig a laptop elé szögezni. Újonnan megismert bandáknál pedig nagyon sokat segítenek az "introduce" típusú feltöltések, a nagyobb ügynökségek feliratkozásnak köszönhetően biztosan nem maradok le a kedvenceim visszatéréséről.

Igazából a YouTube, a We♡It és a Blogger az, amit igazán nyüstölni szoktam, a többi felület ezek mellett eléggé eltörpül. Ami a kapcsolatfenntartást illeti, egyértelműen itt a Skype és a Facebook dominál. Viberem nincs is, anyáét használom néha, Twitterem volt, de már töröltem, mert feleslegesnek tartottam, és az Instagramot is azért töltöttem le a gépre, mert Viki - a korábban is említett lány, aki berántott a kpop univerzumba - ott küld nekem ilyen EXO-s képeket, meg videókat, de én egyáltalán nem használom. Amikre még alkalmanként belépek az a Tumblr és a Pinterest.

pinterest & tumblr

Az előbbit inkább csak azért hoztam létre, mert sok olyan kép van rajta, amiket máshol nem találok meg, na meg innen jó háttérnek megfelelő minőségű fotó is fellelhető. Bár nem nagyon tetszik, hogy egy képet csak úgy nem likeolhatsz - erről már írtam fentebb -, de legalább jelzi, ha már egy példányt beraktál valahova, ami piros pont, mert én legtöbb esetben elfelejtem, hogy már milyen képeket mentettem el a gyüjteményekbe, táblákba.

Az utóbbi a kezdetekben még nagy durranásnak számított - még tavasszal hoztam létre a tumblr fiókomat -, de hamar ráuntam, ma meg már alig járok fel rá. Néha elhatározom, hogy kicsit felfrissítem az oldalam kinézetét, meg innen is szoktam képeket selejtezni, de már nem nagyon foglalkoztat. A rengeteg depressziós poszt miatt pedig különösen tartom a 3 lépés távolságot, mert én hiszek abban, hogy sok ilyen képpel az ember igenis bemagyarázhatja magának a baját, nekem meg így is elég érzelmileg zsúfolt életem van, úgyhogy nem akarok még ilyen haldoklós fotók miatt is szenvedni. Oké, az elején én is osztottam meg szomorkás idézeteket, de azóta már töröltem az összeset remélem, és próbálok pozitívan gondolkozni.

És nagyjából ennyi is lenne. Igencsak hosszúra nyúlt ez a rövidkének szánt story-time poszt, na sebaj. Remélem, tetszett a bejegyzés, kommentben pedig várom a véleményeket, és a Ti kedvenc oldalataitokat, amiket szívesen meglátogattok. ^^

Amber

-------------------------------------------------------------------------
az első kivételével minden kép saját~

2 megjegyzés:

  1. (Még gyorsan ide is körmölök valamit, bár sok értelmes már nem telik tőlem így estére xD)

    Már azóta vártam ezt a bejegyzést, hogy meséltél róla még a múltkor, és nem is csalódtam benne, az ilyen sztorizgatós posztok tetszenek talán a legjobban meg a véleményezős/ajánlós/tages bejegyzések... na jó, igazából mindegyik tetszik, úgyhogy ez most nem is fontos.
    A starity-s rész olvasása közben itt vigyorogtam, régi szép idők :D Néha sajnálom, hogy a saját profilomtól "megszabadultam", ahogy írtad, tényleg jó és érdekes (lenne) visszaolvasni, milyen kommenteket, véleményeket, stb írt az ember régen. Közben meg eszembe jutott, amikor én is először fedeztem fel az internetet, és sokáig csak képeket nézegettem rajta, más funkcióját nem igazán használtam ki xD
    Á, és annak örülök, hogy a weheartit-ot tudtam ajánlani, tényleg nagyon jó kis oldal^^ A tumblr-el én is valahogy így vagyok (bár azóta már tumblr-öm sincs), és talán nekem is szelektálni kéne weheartit-on a depresszív képeimet (ez most itt gondolkodóba ejtett).
    Szóval, ezt is szívesen olvastam, és várom a következő posztot ^^ (A youtube-os résznél pedig felírtam magamnak az ajánlásokat, kíváncsi vagyok rájuk.)
    :3 *a végére most én is beillesztek egy macskát :D*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ennek nagyon örülök ^^ mármint, hogy mindenegyik bejegyzésem elnyeri a tetszésedet ^^

      á, igen, de rég volt már :D hát nem tudom, néha azért én örülnék, ha többé nem kerülne elém, hogy anno miket írogattam :D

      haha, áá, igen, ezzel én is így voltam a legelején :D

      ^^ szerintem nem nagy szám a tumblr, nem is találok rajta annyi képet, bár ki tudja, lehet velem van a baj :D mindenesetre én is közel járok hozzá, hogy töröljem magamat onnan xD
      ó, nekem ez nagyon sokat segített, úgyhogy csak ajánlani tudom, én tökre úgy éreztem magamat utána, mintha megtisztultam volna! :)

      köszönöm szépen!^^ kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz róluk, úgyhogy ha odajutsz, akkor nyugodtan oszd meg velem a véleményedet róluk!^^

      haha, áá, és macskaaa :3 ^^

      Törlés