2017. szeptember 1., péntek

Reggeli rutinom ≫ hajnali 5-től reggel negyed 9-ig

~ez a bejegyzést korábban az Ultraviolence nevű blogomon publikáltam, de elég jónak tartottam ahhoz, hogy itt is közzétegyem. az első bekezdés már nem aktuális, hiszen ez a második évem a gimiben, ergó mindenki ismeri a helyzetemet. illetve az órarendes sorok sem igazak már~



Nos, ha ebben a tanévben nem mondtam el ezerszer, hogy hogyan bírkózok meg a reggelekkel, akkor egyszer sem. Mondjuk, ebben nincs semmi különös, hiszen új közösségbe kerültem, így természetes, hogy a többiek, akik szeptemberben ismertek meg, tudni akarták, mégis hogyan jutok suliba, amikor vidéken lakok, 50 kilóméterre Pesttől...



4 éves korom óta van az a helyzet, hogy hajnali 5-kor kell kelnem, hogy azán pontban 6-kor frissen-fitten üljek a kocsiban, ami aztán elrepít majd a fővárosba. Nem mondom, amíg ovis voltam, ez kevésbé volt probléma, hiszen konkrétan annyit kellett tennem, hogy kimásszak az ágyból, onnan pedig rám adták a ruhát, mad felkaptak és kivittek az autóhoz. De 15 évesen már igazán nem várhatom el ezt. Én is lányból vagyok, így természetesen minden reggel eljátszom az időmet a szekrényem és a tükör előtt, miközben dühöngök, hogy nincs egy göncöm se, amit felvehetnék, és, hogy már megint eltűnt a szempillaspirálom.

Sokan kérdezték, hogy bírom ezt, de nekem ezzel nincs nagy gondom. Az évek során hozzászoktam ehhez a rutinhoz. Igaz, a felkelés szokott némi gondot okozni, de kinek nem?

A reggelem azzal indul, hogy megszólal az ébresztő a telefonomon. Mivel a klasszikus sípolást, berregést, egyéb gyilkos hangokat ki nem állhatom, ezért mindig igyekeztem kellemes zenéket beállítani, hogy jól induljon a nap. Jelenleg a Ghostsra kelek a PVRIS-tól, és ez messze a legjobb ébresztő. Könnyed, vidám, egyszóval, szívesen nyitja ki rá az ember a szemét.

Azután, hogy felültem az ágyban, és még vagy 5 percen keresztül sajnáltatom magamat, hogy utálom a reggeleket, és miért pont én jutottam erre a sorsra, nagy nehezen lemászok a létrán - galéria ágyam van, ami egy kisebb fizikai megterheléssel jár, de legalább ezzel is edzésben tartom magamat -, majd a szekrényhez megyek. Ha előző este rendes voltam, és kikészítettem a megfelelő ruhákat, akkor nincs más dolgom, mint belebújni azokba. Az esetek 60%-ban reggelre meggondolom magamat, és inkább teljesen mást veszek fel, de hát na.

Jöhet a fürdőszoba. Ott gyors cicamosdás, arctisztítás, fogmosás, és persze a smink. Reggelizni nincs időm, de néha megengedek magamnak egy-két falatot, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy megint megkapom a jól ismert "folyton miattad késünk el" szöveget. Ha olyanom van, hajat is vasalok. Na nem reggel, azt elintézem még előző este, de indulás előtt még átmegyek párszor a vasalóval a loboncomon. (Ilyenkor szokott aztán eleredni az eső, úgyhogy a hajas-időmet akár reggelivel vagy épp pisiléssel is tölthettem volna.)

Ha ezek után még van egy kis időm, általában ellenőrzöm, hogy megvan-e minden, ami kell, még magamhoz veszek egy könyvet, aztán kilépek a verandára, és felveszem a cipőmet. Átsietek az udvaron - legjobb akkor, ha sáros minden -, sebtében elköszönök a kutyáimtól, majd bevetődök a kocsiba, ami jó esetben még az udvaron vár, rosszabb esetben pedig a kapu előtt, az utcán. Ezek után már semmi dolgom, csak becsatolni az övet és elindítani a zenét a telefonomon.




A dolgok onnantól lesznek bonyolultak, hogy megérkezünk Pestre. Ez általában 6:40 körül szokott megtörténni. Apa 7-től kezd a munkahelyén, úgyhogy átszállunk a céges kocsijába, azzal aztán eldob engem a troli megállóhoz, kivéve, ha nincs első órám, mert olyankor anya munkahelyére megyek, és későb onnan szenvedem el magamat a suliig, de ez most nem számít. A trolival 10 perc alatt kijutok az Örsre, ahol általában pont elérem a villamost. Az út azzal kb. fél óra, így ilyenkor még tudok tanulni, olvasni a könyvemet, vagy csak simán nyitott szemmel aludni. A megfelelő megállónál pedig már csak meg kell nyomnom a gombot, hogy nyíljon az ajtó, majd nincs más dolgom, mint elbaktatnom a suliig.

A tanítás negyed kilenckor kezdődik, így mindig pontosan érkezek, és még van pár percem letuszkolni a reggelit. Keddenként nulladikom is van - tesi, pf -, ilyenkor majdnem ugyanez a procedúra, csak kicsit lerövidítve; apa azonnal kirak az Örsön, onnan pedig futok a villamoshoz.

Kalandos, mi? Kicsit unalmas ezt minden egyes nap megélni, de sajnos nem lehet mit tenni. Szó, ami szó, egyszerűbb lenne, ha Pesten laknánk, hiszen nem kéne hajnalok hajnalán kelnem, valamint teljesen önállóan is mehetnék suliba. Apáékkal már beszéltük, hogy hamarosan járhatok a távolsági busszal - felénk csak az jár, de elvisz a Puskás Ferenc Stadionig, ami nekem tökéletes -, és már én is nagyon várom. Habár, akkor még gyorsabban kéne elküszülnöm, hogy nehogy lekéssem a járművet. Hát, sehogy sem jó ez a helyzet.

Kérdezték már, hogy miért nem járok koliba, vagy miért nem költözünk el, de ez nem az én döntésem. Én személy szerint nem akarok bentlakásos suliba járni, arról nem is beszélve, hogy nekem tökéletesen megfelel ez a vidéki dolog. Nem teher számomra a reggeli indulás. Igaz, párszor már elaludtam miatta egyes órákon, de nem tudok mindenre időt szakítani. Amikor haza érek, még le kell csekkolnom mindent a neten, már csak azért is, mert az ofő ki szokta rakni a híreket, hogy van-e holnap első óra, vagy ilyesmi, utána még vacsoráznom kell, fürdenem, hajat mosnom, hajat vasalnom. Úgyhogy nem tudok előbb végezni 11-nél, ami meg már elég későnek számít.

De semmi baj, megvagyok én így is. Egyszer mosolyogva fogok visszagondolni erre az időszakra.

Amber

2 megjegyzés:

  1. Wow, ez aztán igen! Én 5:50-kor kelek, de 20 percre lakok a sulitol, hevvel jarok es oda is 10 lerc az ut, szoval kb fel ora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát tényleg nem semmi :D
      hát te még így is jobb helyzetben vagy, mint én! :D

      Törlés