2017. október 10., kedd

Got7 comeback ≫ vélemény



Újonnan felvett szokásomat, miszerint minden reggel meditálok ma pontban 5:16-kor teljesen nyugodtan dobtam el, mert a puszta kíváncsiságomnak köszönhetően negyed órával a publikálás után megnézhettem az oly régóta várt Got7 klipet, ami mondanom sem kell, fantasztikus volt.


Ezzel már le is lőttem a poént, de minek kerülgessem a forró kását? Ezalatt a pár hónap alatt hatalmas iGot7 lettem, és egyértelműen imádtam a cb-t.

Persze vegyesek voltak az elején az érzéseim, hiszen eleve döcögősen indult a kapcsolatom ezzel a hét idiótával, és tartottam tőle, hogy megint visszaesek a kétkedős fázisba, de hál' istennek ilyen nem történt. Na de mindenekelőtt beszéljünk a You Are-ról, ami 100%-ban bearanyozta a napomat, hetemet, hónapomat. Szavak sincsenek rá, hogy - a félelem ellenére is - mennyire vártam már én ezt a számot. Rongyosra hallgattam minden Got7 alkotást, és a visszatérés nem is jöhetett volna jobbkor, arról nem is beszélve, hogy felüdülés volt ezt a jeles alkalmat is beírni a naptárba a sok doga dátuma mellé. Az első napokban még idegesen rágtam a körmömet, majd tegnap a Gerdával való matekozás közben realizálódott bennem - holnap Got7 cb, az istenit!

Okulva a BTS DNA-jéből, amit matek óra közepén tolt Viki a képembe, hogy épp kijött a dal, nem akartam ezzel is sokat várni. Bár mit ne mondjak, a napom már így is meg lett pecsételve, úgyhogy mindegy, hogy nap közepén vagy még az elején kap el a fangörcs. Mindenesetre annyira jó kedvem lett, hogy az sem szomorított el, hogy ma volt kémiám és fizikám is - még értettem is a mostani anyagot! -, hogy a hajam a szokásosnál is hülyébben állt, hogy a kocsiban kiöntöttem a fél csomag rágómat, és, hogy a pattanásom csak nagyobb lett az éjszaka során.

Szóval miután reggel egy kicsit is magamhoz tértem, gondoltam megnézem, mennyi az idő Koreában. 12:16. A képekre nem 12 óra volt kiírva? De még mennyire, hogy az volt kiírva. Nem boldogulok a számokkal, de az ilyen dolgok már csak megragadnak az ember fejében, legalábbis ezt feltételeztem, és nem is csalódtam, mert amikor próba cseresznye alapon megnyitottam a YouTube-ot, már ott is volt a klip. Egy gyors kattintás után (ezt telefonon is így mondják?) pedig bele is merültem a You Are-ba, ami kétségkívűl tökéletes lett.

Indulás előtt még jót nevettem magamban, hogy Jinyoung nyitja a dalt, és csak utána jön Yugyeom. El is képzeltem, ahogy savage Junior megfenyíti a maknae-t a Never Ever felvétele után, hogy meg ne próbáljon még egyszer előtte belépni a dalba, de tény, hogy amikor először, másodszor, harmadszor, negyedszer, ötödször és hatodszor néztem (mindezt egymás után, nem törődve azzal, hogy nem lesz időm kajálni és pisilni menni) a klipet, nem volt ilyen rózsás a helyzet, mert úgy kb. Yugyeom megjelenése után ki is dőltem. Aztán jött az újabb sokk Bambam kék hajával, mondtam már, hogy kék haj fétisem van? aztán Youngjae-vel és Jb-vel és ááá, hirtelen a összes tag egyszerre ugrott a bias listem első helyére. És ha már itt tartunk, rá kellett döbbennem, hogy Youngjae a bias wreckerem lett, és bár ez a kérdés, hogy vajon ő most milyen szerepet is tölt be a szívemben már egy ideje lebegett a levegőben, de ma a fangirl érzések rámzúdultak, jól kimosták az agyamat, és otthagyták Youngjae-t, szóval thank you Jesus.


Na de vissza a lényeghez, azaz a dalhoz. A félelem azonnal elpárolgott, amint elindult az egész, tudtam, hogy ez egyszerűen gyönyörű. Azt hiszem ez az anyag, amire habozás nélkül rávágnám, ha kérdeznék, hogy az egyik legjobb dolog, amit a csapat letett az asztalra. Már csak a klip miatt is. Bevallom, nem nagyon szeretem a Got7 klipeket, de ezzel semmi problémám nem volt. Jók voltak a színek, a temészet yugyeom & nature... god bless those trees nem volt túlkomplikálva az egész, és hát a koreográfiába (is) beleszerettem. Érett, letisztult klip lett, amire igazán büszkék lehetnek a fiúk. Én imádtam minden pillanatát.

Később a dalszöveget is lecsekkoltam, amit legalább annyira szerettem, mint magát a számot. Azt hiszem, a kedvenc sorom mindenképpen az "It's a beautiful sky" lesz, mert mostanában gyakran néztem fel az égre, és én is gyönyörűnek találtam. A dalt hallgatva kicsit olyan volt, mintha a Got7 támogatna azon a pozitív úton, amin elindultam és "visszaigazolást" kaptam tőlük, hogy igen, ez jó, amit csinálsz Tami, és csak még jobb lesz. Ez megadta azt a maradék löketet, ami kellett, és most már valóban gyönyörűnek tűnik az ég. Még sosem volt ilyen gyönyörű. Egyébként annak meg külön örültem, hogy egységesen lett felosztva a szöveg, és Yugyeom, Bambam és Youngjae is érvényesülhetett. De hogy a többiekről is ejtsek egy két szót, JB talán most énekelt a legszebben, Mark és Jackson pedig a szokásos színvonalat hozták, valahányszor az ő soruk jött, elmosolyodtam.

A teljes albumot már nem tudtam reggel meghallgatni, úgyhogy ezzel várnom kellett estig, de így is elégedett voltam. A napom már boldogságban telt attól is, hogy a telefonom jegyzetébe írtam előre a véleményt a comebackről, és, hogy a szünetekben a cselesen lescreenshotolt jeleneteket nézegettem  a klipből. Na meg az sem maradhatott ki, hogy ne hallgassam végig újra az összes Got7 albumot. De elérkezett az este, és az épphogy csak lenyugodott fangirl érzések újra feltámadtak.


Azt tudni kell, hogy még a hétvégén egy teljes album spoilert kiadott a csapat, és én már akkor elvesztettem a fejemet. Éreztem, hogy ez jó lesz, és bizony nem csalódtam újabb poén lelövés. Még akkor a Face című szám tetszett a legjobban - ami valóban megállja a helyét a lemezen, és most is azt tartom a legjobbnak -, de hamar felpattant a kedvenceim közé a Moon U, a Teenager és a Firework is a you are már pipa volt. Örültem, hogy ilyen nyugisabb lemez lett a 7 for 7 (aminek már a címét is imádom), és nem ment át az egész ilyen nagyon extra izébe, mint például a japán albumuk, amit habár szeretek, nem a legnagyobb kedvencem. És ha már itt tartunk, a 7 for 7 gyorsan fel is kapaszkodott a Mad és a Turbulence mellé, amiket nagyon-nagyon szeretek. ♡

1. Moon U
2. Teenager
3. You Are (↑link fent↑)
4. Firework
5. Remember You
6. To Me
7. Face

Noha csak hét szám, engem teljesen meggyőzött, szerintem ezt a lemezt is lepörgetem még vagy ezerszer. Ami pedig az előzményeket illeti, szerintem ez egy igazán jó visszatérés volt a csapatnak a Flight Log széria befejezése után, és úgy érzem, a 7 for 7 csak valami még jobbnak a kezdete.

10/10.
fog az ilyen kpop cb-s véleményeknél egyáltalán valaki rossz pontozást kapni?

Így a végére még csak annyit, hogy elnézést, ha a bejegyzés összecsapott lett, vagy valamit nem fejtettem ki eléggé, nagyon hirtelen jött az ötlet, hogy írok a visszatérésről, és még Auchanban is voltunk a szüleimmel, úgyhogy későig nyúlt a kritika életre keltése. Na de így jött. A You Are-ral rá kellett jönnöm, hogy bizony a Got7 többet jelent nekem, mint gondoltam. Ők az a csapat, akiket tényleg úgy tudok hallgatni, hogy nem gondolok túl semmit, és teljesen kikapcsolok. Velük néztem a legtöbb műsorokat, videókat, velük álmodtam a legtöbbet, és miattuk nevettem a legtöbbet, úgyhogy ideje elrendeznem magamban a káoszt, és magabiztosan kijelentenem, hogy igen, ők nagyon fontos valakik az életemben. Mindig megmosolyogtattak, mindig hoztak egy kis fényt a napjaimba, mindig elterelték a figyelmemet, és ha már csak ezért is, de nagyon hálás vagyok nekik. A JYP-t is véglegesen megszerettem, a Got7 pedig mostantól hivatalosan is fent van a nem létező top listában. Viszont itt már be is fogom, még a hónapban kerül ki egy poszt, amiben csak velük foglalkozok, úgyhogy abban kiadom a fangörcsöt és a lelkizést. Addig is maradok hű iGot7.

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése