2017. október 19., csütörtök

Majmok Bolygója trilógia ≫ vélemény

MAJMOK EGYÜTT ERŐSEK!
AVAGY MIÉRT SZERETEM A MAJMOK BOLYGÓJA TRILÓGIÁT?


Évekkel ezelőtt történt, amikor először merültem el a Majmok Bolygója sztorijában, de már első pillanattól megfogott ez a történet. Volt szerencsém látni az eredeti filmet, a Mark Wahlberg-es verziót, az újabb trilógiát, és olvastam a könyvet is, úgyhogy elmondhatom, tudok egyet s mást erről az egészről. És épp ezért, most meg is osztom veletek a gondolataimat, és elmondom, hogy én miért is szerettem bele a Majmok Bolygójába.


Rólam tudni kell, hogy nem vagyok oda sem a sci-fi-s dolgokért, sem pedig a "sötét jövő" központú témákért, úgyhogy igazából érdekes, hogy miért is imádom annyira a Majmok Bolygóját. Először kiskoromban találkoztam ezzel az egésszel, amikor láttam apáék szobájában a Mark Wahlberg-es fillm DVD-jét, és az nagyon megmaradt, hogy már csak a borítótól is megijedtem. Még később, amikor nagyobb fejjel néztem azt a darabot, akkor is ijesztőnek tartottam, és szerintem az eredeti és a trilógia közül ez is a legparásabb feldolgozása a történetnek. Ezzel együtt pedig a leggyengébb is, de még így sem mondanám azt, hogy élvezhetetlenül rossz volt, mert nem. Igazából, én azt gondolom, hogy mindegy, hogyan valósítják meg ezt a sztorit a mozivásznon, egyszerűen nem lehet elrontani. Mindegyik film eltért valamiben a könyvtől, még a Charlton Heston-os verzió is, de még így is zseniális voltak. És akkor még nem is beszéltünk a trilógia darabjairól, amiknek, ha úgy vesszük, semmi közük a regényhez, mégis tudjuk, hogy ez bizony Majmok Bolygója. Az alapkoncepciót sokféleképpen fel lehet dolgozni, és szerintem ez ebben az egészben a legjobb.

Mindegyik alkotás közül nekem az abszolút kedvencem a trilógia, a bejegyzés pedig ennek a három filmnek a kivesézéséről is szól.

Először is, ami már alapból szimpatikussá tette nekem az egész szériát, az az volt, hogy nem úgy rakták a készítők le elénk, hogy Majmok Bolygója 1, 2, 3, mert ezek engem már nagyon idegesítenek, és sokkal jobb volt így ránézni ezekre a filmekre, hogy mindegyiknek külön címe volt, ami jól passzolt is az aktuális történethez. Egyszerű volt, megjegyezhető, és a magyarok a fordítást sem tudták elrontani, úgy, mint más esetekben. Az első rész a Lázadás címet viseli, míg a következő a Forradalmat, az utolsó pedig Háborúra van keresztelve. Persze ez végül is apró dolog, és nincs döntőereje abban, hogy a filmek jók-e vagy sem, de az ördög a részletekben rejlik.

a borítókon is jól látszódik, hogyan változik, komolyodik Caesar

De most térjünk rá a nagyobb horderejű dolgokra, először is, miről szól a történet? A LÁZADÁSban megismerhetjük Caesar-t, a csimpánzt, aki köré az egész sztori épül. Caesar egy kísérleti majom, Csillagszemű - #1 utalás ≫ eredeti film - kicsinyeként látja meg a napvilágot, azonban a kutató központ, ahol anyjával foglalkoztak, nem tud otthont adni neki, így az ott dolgozó Will Rodman-hez kerül, aki bár először nem akarja befogadni a kis csimpánzt, később meglátja benne a lehetőséget, és végleg megtartja. Az első rész kifejezetten arról szól, hogy hogyan él Caesar, miként illeszkedik be más majmok közé, és végül hogyan ismeri meg az emberek sötét oldalát. Persze a Lázadás abból a szempontból is fontos darab, hogy megtudjuk, hogyan kezdődött el az a járvány, ami a fél világgal végzett, és hogyan kerültek a majmok az emberek fölé. Megismerjük a később is gyakran felbukkanó szereplőket, bepillantást nyerünk Caesar jellemfejlődésébe, és láthatjuk, hogyan indul el minden a lejtőn - ráadásul a majmok beavatkozása nélkül! Ami különösen tetszett a Lázadásban, hogy tökéletes alapnak a későbbi kettő részhez. A színészek jól végezték a dolgukat, James Franco bámulatos volt, Tom Feltont megint pont úgy utáltam, mint a Harry Potteres szereplésében, Caesar pedig még majomként is lenyűgözött az alakításával. A látvány gyönyörű volt, de hát a készítők a minőségi kinézettel a másik két filmben sem spóroltak.

És így el is jutunk a FORRADALOMhoz, ami alighanem a kedvenc részem a trilógiából. Ami a történetet illeti, itt már évek teltek el, mióta a "majom influenzaként" ismert járvány kitört, Caesar és társai pedig a közeli erdőben élik békésen az életüket, amíg pár ember meg nem jelenik náluk. Ahogy azt megtudjuk, szeretnének bemenni a majmok területére, ugyanis ott van az az erőmű, amivel újra tudnának áramot generálni San Francisco-ba. Caesar még csak-csak engedné őket, de Koba - #2 utalás ≫ Sztálin -, akit az előző részben már megismerhettünk nem bízik Malcolmban és csapatában. Itt megragadom az alkalmat, és elmondom, hogy bár Koba végül is gonosz, én teljesen megértem a karakterét, és nem tudom azt mondani, hogy utálom. Mert ha van majom, aki megtapasztalta, milyen, ha kísérletet kísérlet után végeznek el rajta, akkor az Koba, és igen, minden oka megvan rá, hogy gyűlölje az embereket. Elvégre, ahogy azt a filmben is elmondta, minden, ami miatt sebes a teste, az ember munka. Igaz, diktátor lesz belőle, igaz, megszegi a legnagyobb szabályt, és majmot öl, és igaz, ő maga robbantja ki a káoszt, de minden áskálódását, minden bajkeverését olyan megfontoltan és okosan teszi, hogy csak ámultam rajta. Tökéletes stratégiával ugrasztja össze a majmokat és az embereket, majd önmagát megmentőnek titulálva átveszi az uralmat. Zseniális!

És akkor Caesarról még nem is beszéltünk. A karakterfejlődése minden pillanatban bámulatos; majom, de mégis felülemelkedik saját faján és az embereken is, és mindig helyesen cselekszik. Tudja, mit akar, de nem tapos el másokat. Esélyt ad Malcoméknak, de megvédi a sajátjait. Egyszerre állat és ember. Tud mindent a világról, látóköre széles, hiszen megismerhette a jó és rossz embereket is. Nincs nála jobb vezető, és soha, de soha nem esett át a ló másik oldalára - még a szószoros értelmében sem. Csak csodálni tudom Caesart, hiszen hihetetlenül erős, okos és a világ mocska ellenére, ő ugyanúgy tisztességes. A Forradalom úgy tetszett, ahogy volt, annak ellenére, hogy már jócskán a jövőben vagyunk, nem csapott át az egész ilyen Beavatottas disztópiás dologba, és nem volt világvégés hangulata. Egyszerűen csak valóságos volt, és ezt a sorsot még talán el is tudnám képzelni az emberiségnek. Egy pillanatra sem éreztem azt úgy, hogy nevetséges lenne, hogy a majmok lovon ülnek, vagy beszélnek, mint például a Jurrasic Park 2-nél, ahol egy óriási dínó mászkál az utcán. És egyébként még csak nem is az a legijesztőbb ebben az egészben, ami a jövőt illeti, hogy "jaj, majmok gépfegyverrel", hanem, hogy tényleg annyi minden múlik már akár csak egy majom/ember lépésein, döntésein, és, hogy a tudatlanság is éppúgy vezethet káoszhoz, mint egy természeti csapás.

Na és itt következik egy kis pihenő, ugyanis anno - egyértelműen - a Háború még a közelben sem volt, úgyhogy én sokáig csak az első két részt nézegethettem vissza. Bár tudtam, hogy a Forradalom úgy ért véget, hogy annak muszáj folytatást csinálni, valahogy nem foglalkoztam a dologgal, így meg is lepődtem, amikor a befejező rész plakátja megjelent. Persze szó nem volt róla, hogy én ezt kihagyom, úgyhogy nyáron fogtuk is magunkat apával, és elmentünk a moziba, és igen, hell yea, jól szórakoztunk, mert a HÁBORÚ is fantasztikus volt.

Oké, a "jól szórakozást" ezesetben nem úgy kell értelmezni, hogy nevettünk, mert az egész filmet lélegzetvisszafojtva ültem végig, a szereposztásnál pedig már javában bőgtem, nem tördőve azzal, hogy csak két gyűrött zsepi volt nálam. 

A történetben már ott tartunk, hogy a majmok és az emberek nyíltan egymás ellenségei lettek, és harcolnak. Keresik Caesart, mert tudják, hogy ő a vezér. Érdekes, mert egyes majmok - inkább gorillák - az emberek oldalára álltak, és a saját társaikat gyilkolják. Ezek a példányok Koba eszméit követik, abban hisznek, hogy Caesar rossz, és szerintem ez egy nagyon érdekes darabkája volt a filmnek. Látni, ahogy majom majmot öl, akár önszántából, akár azért, mert félt az emberektől, és ők kényszerítik erre, azonnal a mi nagy háborúinkat juttaták eszembe, hiszen nem volt ez másképp a történelemben sem. Mindenesetre azt hadd szögezzem le, hogy a Majmok Bolygója trilógia ezen darabja nem kifejezetten egy háborús film, vagy nem a nagy csatákról szól; sokkal inkább van itt szó a belső vívódásokról, a bosszúról - mennyire éri meg, mennyire nem -, és persze arról, hogy lehet-e valaha is béke. Caesar továbbra is izgalmas karakter. Az ember akarva akaratlanul is el kezd hozzá kötődni, hiszen végignéztük, ahogy felnő, vezér lesz, családot alapít - #3 utalás ≫ második fia a Cornelius nevet viseli, ami utalás az eredeti filmben ugyanerre a névre hallgató csimpánzra -, és láttuk minden lépését, hogy miképp próbálja megmenteni a majmokat.

Visszatérve a történetre, miután Caesar elveszíti párját és első fiát, úgy dönt, felkutatja és végez a bűnössel, azaz az ezredessel. A képi világ még mindig gyönyörű, tetszett, hogy a film most már kilépett a nedves, esős erdőből, és láthattunk havas tájakat is, ez nagyon sokat dobott a darabon, valamint én személy szerint azt is jó ötletnek tartottam, hogy ezúttal Caesar pár barátjával karöltve vág neki útjának, akiket korábban már megismerhettünk az első részben. Maurice és Rocket régi ismerősként tűnik fel a színen, és mindenképpen jó volt őket így beleszőni a kalandba. az a gorilla most nem dereng, hogy ki volt. Persze ott volt még "Rossz majom", ő és a kislány - #4 utalás ≫ a neve Nova, ami utalás a regényre -, meg persze Cornelius, számomra az új generációt, a frissességet jelképeszték, akik már egy másik, jobb világban fognak tovább élni. Érdekes volt őket megismerni, és bár talán akkora szerepet nem kaptak a filmben, mégis nekik is megvoltak a maguk pillanataik.

Amit különösen szerettem a Háborúban, hogy méltó lezárása volt a trilógiának. El lett kezdve, be is lett fejezve, el is lett mondva minden fontos dolog, és manapság az ilyen szériák nagyon ritkák. Mind a három rész egyenlően minőségi darab, a színvonal sehol sem volt gyengébb, ezért tényleg az a legjobb kifejezés, hogy ez egy gyémánt trilógia - nekem meg mindenképpen az egyik hatalmas kedvencem. Ahogy azt már fentebb is említettem, ennek a történetnek nincs köze a könyvhöz, mégsem mocskolja be annak az értékét, és méltóságteljesen tiszteleg mind előtte, mind pedig az eredeti film előtt. Caesar pedig egy hihetetlenül jó karakter, akit mindenkinek csodálnia kéne. Hiszen végtelenül erős, kitartó, és számára első a béke. Borzalmas, hogy Koba ámokfutása után még ő okolja magát, hogy észrevehette volna, hogy társán eluralkodott a sötétség, pedig ezt végül is senki sem tudhatta előre. De mégis, hiába hajtotta a Háborúban a bosszú, hiába volt az a célja, hogy direkt, a saját kedvéért öljön, mégsem alacsonyodott le Koba szintjére - még ha ez nem is önakaratából történt. Igaz, ez csak egy film, Caesar nem is létezik, ráadásul majom, de én mégis azt mondom, érdemes felnézni rá. Ha van valaki, aki jó példakép, hát ő az.


Összegezve, amit én nagyon szerettem mind a három részben, hogy mindig tökéletesen ki lett bontva az a téma, amire éppen építettek, és sosem maradtak a levegőben kérdések, mégis az ember várta a folytatást. Amikbe pedig mindig újabb és újabb szereplők jöttek, akik színesítették a filmeket, de a régieket sem felejtettük el. Gondolok itt például James Francora lázadás, Gary Oldmanre, Jason Clarkra forradalom és természetesen Woody Harrelsonra háború, akik ugyan csak a saját maguk részében jelentek meg, mégis akkor és ott jó alakítást nyújtottak. Mindegyikőjüknek megvolt a maga fontos szerepe az epizódokban, de el kellett tűnniük a sztori haladásának érdekében. Ugyanakkor visszatérnek közénk azok a majmok, akiket Caesar a Lázadásban kiment, és ezt jó látni. A gyönyörű látványvilágról, a karekterek kidolgozottságáról és izgalmas fejlődéséről már korábban írtam, úgyhogy ezzel nem is húznám tovább a szót.

A jövőt illetően, én speciel nem bánnám, ha lennének még Majmok Bolygója filmek. Sőt, nagyon örülnék, ha esetleg a trilógiát valahogy összekötnék az eredeti művel, például úgy, hogy a később a Földre visszatérő űrhajós azon a helyen kössön ki, ahol a Háború végén a majmok letelepedtek, vagy ilyesmi... nem hiszem, hogy a Majmok Bolygója történeteket bárhogy is el lehetne rontani, úgyhogy kíváncsi lennék egy ilyen megoldásra. Bárhogy is, támogatom a sztori jövőjét, az sem bánom, ha esetleg számítógépes játék is készül a filmből, ezer százalék, hogy megvenném. Persze ez még messze van - legalábbis, reméljük, hogy nem messzebb, mint az, hogy a majmok leigázzák a világot, nemde?

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése