2017. október 1., vasárnap

Méregtelenítés



Újra és újra meglepődök, mennyi negatív dologgal vettem eddig magamat körbe. Először a We♡It, majd a Tumblr képek, aztán a teljesen berögzült mondatok, hogy "i'm done with my life", "can i just kill myself?", a fekete ruháim, és még a falamra kitűzött idézetek is, például "pánikrohama van a pánikrohamomnak". Annyi ilyen dolog van körülöttünk, és már annyira hozzászokunk a jelenlétükhöz, hogy észre sem vesszük, mennyire képesek lehangolni az embert.


Újult erővel vágtam neki a méregtelenítésnek, és töröltem mindent, aminek ilyen sötét kisugárzása van. A terapeuta/lélek doki sokat segített, a meditálás tényleg hasznos, és nagyon szeretem csinálni. A jövőre is izgatottan nézek, nem félve, hogy mi van, ha számomra nincs is. Mert van. Igaz, nem olyan pontosak az elképzeléseim, mint másfél évvel ezelőtt, de talán jobb is, ha az ember nem szűkül be, és nyitott egy csomó mindenre. Mondjuk még annyi minden messze van, de jó eljátszadozni a gondolattal, hogy mit szeretnék csinálni. Már biztos vagyok benne, hogy ha majd eljön az ideje, olasz faktra megyek, annak lenne is valami értelme - úgyhogy ez lesz az egyik választott tárgyam is az érettségin. Több értelme van, mint a többinek, és még talán nem is lesz olyan nehéz, amúgy is még évekig tanulom a második nyelvet, addigra biztosan jól fog menni, hiszen már most is komolyan veszem.

Ugyan azt eddig is tudtam, hogy egyetemre mennék, most már úgy érzem, tényleg ez az, amit akarok, és bekerülök a bölcsészkarra, bármilyen nehéz is legyen. Miért ne sikerülhetne? Miért lennék rosszabb, mint bárki más?

Hiszek magamban, és elfogadom magamat. Látom az esélyeimet, a jövőmet. Szeretem magamat, együtt tudok élni magammal, és meglátom a jót az életben. Mert bizony fel sem tűnt, hogy eddig egy igencsak sötét szemüvegen keresztül néztem a világra, és ideje felvenni a színeset. Most látom csak, mennyi jó dolog történik körülöttem, mennyi izgalmas program fog még elém jönni, és még az iskolát is élvezem - jók az órák, imádom a törit, a föcit, a magyart és az olaszt is. Igaz, az éneket, fizikát, kémiát szívesen elhagynám, mondjuk örökre, de ezzel úgysem lehet mit kezdeni. De még a matekot is egészen értem idáig, az angol meg csak jobb lesz, amit összeszokunk az új tanárral.

Amióta elhagytam a "szólítsatok törésnek"-et, és átváltottam a "you are stronger than you think"-re, mintha újjászülettem volna. Már a saját magamat leszóló mondatokat is elfelejtettem, és mindig erre a röpke egy sorra gondolok, mert igen, erősebb vagyok, mint gondolnám. MINDENKI erősebb, mint gondolná. Csak észre kell vennünk.

Amber

már hetek óta szerelmes vagyok ebbe a két gifbe :3

2 megjegyzés:

  1. ^^
    ezt tök jó olvasni, és bár állandóan magamat ismétlem, nem tudok nem kommentelni, még ha csak pár mondatot is :3 egyébként, ahogy erről beszéltünk a múltkor, tényleg érdekes észrevenni, hogy mennyivel másabb hangulatban tud telni egy nap, ha az ember megpróbálja elhagyni az ilyen berögződött, negatív gondolatokat, még ha eleinte talán nem is egyszerű -
    viszont a változás később annál szembetűnőbb, szóval, fighting/hwaiting ^^
    és a you are stronger than you think kiírást észre is vettem, csak mindig elfelejtettem megemlíteni, de csak helyeslően tudok bólogatni, mint minden bejegyzésed elolvasása után :D
    (és ezek a gifek milyen cukik :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek veled, és fontos, hogy odafigyeljünk az ilyen apró dolgokra is, és persze hwaiting!!^^
      néha az ilyen kicsi változások is képesek nagy hatást elérni az embereknél, ez a rövid mondat pedig most nagyon a segítségemre van^^ köszönöm a kommentet, megint csak, és ((((((())))))))
      ááá, ugye?? :3 életem végéig tudnám őket nézni xDD

      Törlés