2017. október 12., csütörtök

Várni foglak〖RINTORI〗

AVAGY AZ ELSŐ FREE! FIC
by: Szigl Tamara


A magas vörös figyelte, ahogy a fiatalabb szürke hajú fiú elrugaszkodik a medence szélétől, és villámgyorsan belemerül a vízbe. Nitori jó úszó volt, csak hiányzott belőle valami, ami még jobbá tehette volna. Rin sokat gondolkozott rajta, hogy mi lehet ez a dolog, mert őszintén szeretett volna a srácnak segíteni. De akárhogy törte a fejét, hiába maradt fent hajnalig az agyalás miatt, csak nem jött rá, hogy mi kellene Nitorinak.


Talán csak a segítségemre van szüksége, gondolta. Mindig is elég kemény voltam vele, de az is csak azért, mert azt gondoltam, ezzel motiválom. Bevallom, kicsit idegesített, hogy folyton a sarkamban van, és engem bálványoz, ezért a ridegségemmel próbáltam ellökni magamtól, hogy ahelyett, hogy hozzám mérné a tudását, inkább foglalkozzon a saját teljesítményével.

- Á, túl komplikált ez az egész! - morogta Rin, azzal meghúzta úszószemüvege pántját, és ő is vízbe ugrott.

***

- Különben is, miért is érdekel egyáltalán Nitori? Nekem most az Olimpiára kell gondolnom - duzzogott magában továbbra is Rin, miközben a szokásos esti futását űzte. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy az eddig jelentéktelennek hitt fiú most ennyire befészkelte magát a fejébe - Ha vége a nyárnak elmegyek Ausztráliába, vissza se nézek, és hamarosan az Aiichiro Nitori név többé semmit sem fog jelenteni nekem...

Közben megérkezett az iskola uszodájához. A medencénél még égett a lámpa. Rin kíváncsian megállt az ablak mellett, és benézett, remélve, hátha meglátja azt, aki még ilyenkor rója a köröket. Nitori mászott ki a vízből egy forduló után.

Rin nem tudta, hogy a fiú ilyenkor is gyakorol. Segítenem kéne neki. A vörös még egy darabig vívódott magában, majd úgy döntött, ez így nem mehet tovább. Azonnal bement az uszodába, és türelmesen neki támaszkodott az ajtó félfának, kezében egy törölközővel. Nitori csak akkor vette észre, amikor kimászott a medencéből.

- Matsouka senpai! - kiáltotta, és tett egy lépést hátra - Mit keresel itt?

Rin kifejezéstelen arccal felvonta a szemöldökét, majd állával Nitori felé bökött.

- Talán félsz tőlem, vagy mi? - kérdezte ridegen, utalva arra, hogy a fiatalabb megtántorodott, amikor meglátta őt. Nitori azonnal a lábujjáig vörösödött, és a szája elé kapta a kezét.

- Nem, nem, dehogy senpai, én csak...

- Amúgy sem kéne felelősségre vonnod, hogy mit csinálok itt, én vagyok a csapatkapitány, ha nem tudnád - vette oda dühösen Rin. Nitori most már remegett is, szemébe pedig könnyek gyűltek. A vörös nagyot sóhajtott, megforgatta a szemét, majd odalépett a fiúhoz. Esetlenül megvakarta a tarkóját, majd átnyújtotta a törülközőt a fiatalabbnak.

- Na, ne sírj, nem foglak megenni - mondta, és megeresztett egy apró mosolyt. Nitori felpillantott Rinre, és a tekintetük találkozott. Egy hosszú percig csak így álltak egymás előtt, elsüllyedve a másik szemében. Végül a fiatalabb fordult el elsőnek, Rin pedig ettől szomorúnak érezte magát. Már akkor érezte, hogy nincs vele valami rendben, de nem tudta megmagyarázni a dolgot. Hirtelen nagyon dühös lett; Nitorira, az Olimpiára, magára, mindenre. Idegesen a homlokára csapott, és leroskadt a fölre.

- Matsouka senpai! - Nitori ijedten felkiáltott, és letérdelt Rin elé - Jól érzed magad, Matsouka senpai?

- Egyáltalán nem...

- Tudok valamiben segíteni? - kérdezte aggódva Nitori, és újra a sírás közelébe került.

- Csak ne bőgj itt már! - csattant fel Rin, de érezte, hogy az ő arcán is könnyek folynak le - Elég... ha én teszem - suttogta erőtlenül, és végleg engedett az érzéseinek. Kinyújtotta karját, és egy erős mozdulattal közelebb húzta magához a szürkét. Fejét a mellkasára hajtotta, kezei keményen szorították a fiú vállát - Miért teszed ezt velem, Nitori? - zokogta - Nézd meg, hova süllyedtem miattad.

- Senpai...

- Nem! Hallgass végig! Ha már megölsz, legalább hadd mondjam el, hogy... a-azt hiszem, beléd szerettem.

Nitori teljesen ledöbbent, de nem mert újra megszólalni, nehogy feldühítse Rint.

- Mindig te jársz a fejemben, és arra gondolok, hogyan tudnék neked segíteni, hogy ne érezd magad haszontalannak a csapatban. Tudom, hogy mindig bunkó voltam veled, és sajnálom, de azt hiszem... ez csak azért volt, mert nem tudtam elfogadni, hogy tetszel. Na meg azt gondoltam, ezzel segítek neked. Sajnálom. Sajnálom, hogy annyiszor bántottalak, amikor tisztában voltam vele, hogy felnézel rám. Jobban kellett volna figyelnem rád, most már tudom. Kérlek, csak... nézd el nekem, Nitori.

- S-semmi baj, senpai - felelte riadtan a fiatalabb. Rin lassan felnézett rá. Már nem sírt, arca ezúttal komoly volt.

- Nem akarok játszadozni veled, Nitori. Tudnod kell, hogy, ha vége a nyárnak, én elmegyek Ausztráliába. De ezek után nem tudnálak itt hagyni. Mondd meg, Nitori, velem akarsz jönni?

A fiú teljesen lefagyott. Minden olyan gyorsan történt. Már évek óta csodálja Rint, és reménytelenül is szerelmes volt belé, de annak hűvös viselkedése miatt mindig próbálta elengedi a vöröst, mert úgy érezte, csak teher a hátán. Erre most Rin bevallja neki, hogy szereti, ráadásul elvinné őt magával Ausztráliába... és még ez is, miért nem mondta el Rin, hogy itthagyja? Ha ez az egész nem történik meg, akkor ők ketten csak úgy szó nélkül elválnak?

A vörös türelmesen figyelte őt. Nitori idegesen a szájába harapott. Nem akarta itthagyni az iskolát, a családját, a barátait, de végre az ő imádott Matsouka senpaiával lenne...

Rin, mintha csak olvasott volna a fiú gondolataiba, lehajtotta a fejét.

- Sajnálom. Nem tudom, mi ütött belém. Természetes, ha nem akarsz jönni, itt van mindenki, aki fontos neked. Nem vihetlek el egy másik országba csak úgy.

- De...

- Bocsánat, hogy felhoztam ezt, nem kéne ilyen forrófejűnek lennem. Jó éjt.

Rin felállt, és elindult az ajtó felé. Nitori tehetetlenül ült a földön, és könnyes szemmel nézte a távolodó vörös alakját.

***

A szürke még úszott pár kört, majd úgy döntött, ideje lefeküdni. Idegesen ment a szoba felé, főleg, mivel tudta, hogy odabent Rinnel fog találkozni. Amint kinyitotta az ajtót, rögtön észre vette az alsó ágyon fekvő, fal felé forduló vöröst. Nagyot sóhajtott, és megcélozta az ő helyét, de a létránál megállt. Egy darabig csak állt, majd lassan, és minél halkabban befeküdt Rin mellé.

- Senpai, ébren vagy? - suttogta. Nem kapott választ. Nem baj, gondolta, és lehunyta a szemét - Csak azt akartam mondani, hogy tényleg nem tudok veled menni Ausztráliába. De mindig is szerettelek, és ez soha nem fog változni. Lehet, hogy elmész, és messze leszel, de én várni foglak. És, ha visszajössz, és még mindig így érzel irántam, akkor ígérem, hogy bárhová veled megyek.

Csend. Nitori még néhány percig mozdulatlanul feküdt Rin mellett, majd felült, hogy elhagyja a vörös ágyát, azonban egy kéz megfogta a karját, és visszahúzta a párnák közé. A vörös hirtelen Nitori fölé került és a lehető legközelebb hajolt hozzá.

- Matsouka senpai, azt hittem, alszol! - szólt riadtan a fiatalabb.

- Hallotam minden egyes szavadat! - Rin komolyan nézett Nitorira - Megígéred, hogy úgy lesz, ahogy mondtad? - kérdezte.

Nitori bólintott. Rin halványan elmosolyodott, és finoman megcsókolta a fiatalabbat.

- Sietni fogok vissza.

VÉGE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése