2017. november 2., csütörtök

Jó fiú VS Rossz fiú

AVAGY TÉNYLEG A MOTOROS CSÁVÓ KELL NEKÜNK?


Nem is tudom, hol olvastam egy cikket arról, hogy nekünk lányoknak bizony a rossz fiúk jönnek be, és ezzel nincs mit tenni, kőbe van vésve. Mondanom sem kell, hogy felháborodtam, elvégre ismét leültem a FOTOSZINTÉZIS elé, hogy leírjam, mit is gondolok erről az egészről.


Ki tudja, talán velem van a baj, de én soha, de soha nem éreztem azt, hogy egy kicsit is szimaptikusak lennének az ilyen lázadó, a suli mellett bőrdzseikben bagózó srácok, akikért más lányok csak úgy bomlanak. Tény, nekem mindig is normális fiúk tetszettek, akiknek általában égbe meredező hajuk volt és szemüveget viseltek, de ettől függetlenül nem gondolom azt, hogy pocsék lenne az ízlésem, már csak azért sem, mert miért is szólnám le azt, amit nekem tetszik? Bár nem tudom, hogy helyes-e egyáltalán "ízlésnek" nevezni ezt, hiszen végül is tök mindegy, hogy kiért vagy oda, vagy nem számít, hogy kit választanál, ha a másik fél nem viszonozza az érzéseidet, így számomra mindig is furcsa volt erről az egészről úgy beszélni, mint valami étteremben a menüről. Mert itt nem te döntesz, hogy mit szeretnél rendelni - ez a körülményektől és az időzítéstől függ. Most persze kitérhetnénk arra is, hogy ebből a szempontból akkor ideális típust is teljesen fölösleges választani - hiszen miért is képzelnénk el magunknak egy számunkra tökéletes embert, aki a valóságban nem is létezik, és az élet úgyis valaki teljesen mással fog összesodorni, aki nagy valószínűséggel még csak meg sem közelíti az elképzeléseinket -, de most nem ez a lényeg.

Visszatérve az eredeti témához, nem hiszem, hogy minden lánynak az ilyen rossz fiúk jönnének be. De mivel nyilván vannak olyan társaim, akiknek az ilyen hímek tetszenek, így nem mondhatom, hogy ez egy az egyben hülyeség, mert nem. Egyértelmű, hogy egyeseknek a rossz fiúk tetszenek, elvégre ők menők, lázadók, olyanok, akiknek nem lehet parancsolni, és, ha valakit megszeretnek, soha nem hagyják el. Az ominózus cikkben szó volt arról is, hogy azért "van szükségünk" a rossz fiúkra, mert mellettük nem lenne unalmas az életünk, és ez volt az a dolog, amit végképp nem értettem. Miért kéne egy - több esetben - balhés srác mellénk, hogy a mindennapjaink izgalmasak legyenek? Miért lenne az jó, ha a vadságával és önfejűségével csak összetörné a szívünket? Miért lenne az jó, ha esetleg olyan dolgokra vesz rá minket a sármjával, amiket normál esetben soha nem tennénk meg? És tényleg ezt neveznénk boldogságnak? Nem mondhatom, hogy ennek semmi értelme, csak mert szerintem tényleg nincs, de biztos van ebben a dologban valami olyasmi, ami másokat vonz.

Engem mindenesetre teljesen hidegen hagy. Én azt gondolom, hogy egy normális, elsőre talán "átlagosnak" tűnhető fiúval is ugyanúgy lehet izgalmas az életünk. Lehet, ezzel csak szerény személyem van így, de már nem eleve tök szuper a gondolat is, hogy van melletted valaki, aki tényleg azért szeret, mert önmagad vagy? Mert szerintem ez egy nagyon jó dolog, és nem tudom, hogy miért nem értékeljük már az ilyen apró tényeket is.

Eddig még oké is minden, de amit nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a már kicsivel értelmesebb fiúkat rögtön le is nyomizzák, és ez egyszerűen dühítő, mert először is, miért ítélünk meg valakit bénának, csak azért, mert esetleg jobban a földön jár, és nincs benne minden baromságban? Vicces, hogy az ilyen tini filmekben is mindig az van, hogy a főszereplő lánynak a suli vagánya tetszik, miközben érte meg egy "senki" srác van oda, de őt kikosarazza, majd csak akkor megy vissza hozzá, amikor a rossz fiú őt is elutasítja. Ez 100%-ban "ha nincs ló, jó a szamár is" helyzet, ami lássuk be, elég megalázó, ha mi vagyunk a csacsik. Nem is értem, hogy ezekben a filmekben a kisebb előnnyel induló srác végül miért jön össze a lánnyal, amikor ilyen helyzetben az lenne a legjobb, ha ő is kikosarazná a csajt. És persze mondhatnánk, hogy "jaj, akkor a főszerepő rájött, hogy a béna fiú mindig mellette volt, és csak akkor látta, milyen fontos neki, blabla", de ez szerintem hülyeség.

Azt egyértelműen látod, hogy a másik fél hogyan viselkedik veled, ha barátok vagytok, azt is tudod, hogy törődik veled, az érzéseidet meg úgysem tudod elnyomni. Én nem azt mondom, hogy akkor is jöjj össze valakivel, ha nem tetszik, csak szimplán nem akarod megbántani, és megsajnálod, mert az még rosszabb, szóval ha valakit nem szeretsz úgy igazán, akkor természetesen ne mondj neki igent, de legalább utána ne azért menj bele a kapcsolatba, mert te vagy az egyetlen az osztályban, akinek még nem volt senkije sem.

És ha már itt tartunk, hadd mondjak valamit: KEDVES LÁNYOK, AKIK ÚGY ÉRZIK, EGYEDÜL FOGNAK MEGHALNI! Mindenki, de tényleg mindenki megtalálja azt az embert, akit szeret, és ő viszont szereti! Nincs olyan, hogy magányosan fogsz üldögélni 80 évesen a karosszékedben. A szerelem olyan dolog, amit nem lehet sürgetni, akkor jön, amikor az ember tényleg készen áll rá lélekben, de akkor, amikor elkezdődik, hidd el, azt fogod gondolni, hogy megérte várakozni! Figyeljetek arra, hogy sose kényszerből szeressetek, mert annak sosincs jó vége, és mindig hallgassatok a szívetekre!

Még így a cikk végére annyit tennék hozzá a soraimhoz, hogy nem számít, hogy ki hogyan néz ki, hogy bőrdzsekit vagy kötött pulcsit hord, csak az számít, hogy milyen ember. Olvadozhatsz te egy modell külsejű fickóért, de ha valójában bunkó, akkor teljesen feleslegesen álmodozol róla. Ne arra menjünk, hogy mennyire nézne ki mellettünk jól az adott emberke, hanem, hogy mennyire igaziak az érzéseik irántunk. Hát nem sokkal fontosabb az, hogy szeressenek minket, mintsem, hogy mennyire vagány az, aki nem is foglalkozik velünk?

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése