2017. december 31., vasárnap

Giga-mega-nagy animés beszámoló ≫ NYÁR-ŐSZ

AVAGY VÉLEMÉNY SOK-SOK ANIMÉRŐL, EGYBEN
by: Szigl Tamara


Mostanra elég sok animét néztem meg, és annyira felgyülemlett bennem a temérdek gondolat és kritika, hogy leültem, és sok szenvedés árán megírtam ezt a posztot. Mivel eléggé ömlesztett lesz, nagy rendszerezettséget nem ígérek, és ha elvesztitek a fonalat, azért előre bocsánatot kérek, de tényleg annyira a fangörcs és a teljes kipusztulás szélén voltam, hogy csak arra törekedtem, sikerüljön összeállítanom egy masszív cikket ez elmúlt 6 hónap legemlékezetesebb animéiről, melyek bearanyozták a napjaimat. Olvassátok szeretettel a posztot, és mazsolázzatok az említett darabok közül, hátha találtok nektek (is) tetszőt!~


Még nyáron kezdtem el komolyabban foglalkozni az animék világával, de sokáig csak filmeket néztem, majd a School Days-el kipipálhattam az első sorozatomat is. Ez mondjuk csak félig pipa, hiszen pont belenyúltam a legrosszabba, és bár utálok félbehagyni dolgokat, ezt mégis abba kellett, a saját nyugalmam érdekében. Nem is beszélnék erről többet, hiszen már csak az emlékek is elborzasztanak, így térjünk is át az első BEFEJEZETT animés sorozatomhoz, ami - ha jól emlékszem - a ReLife volt. A történet lényege, hogy miután Kaizaki Arata élete kisiklik, azt kívánja, bárcsak visszamehetne az időben, hogy mident újrakezdjen. Nem is kell sokáig várnia, egy titokzatos alak megjelenik nála, és felajánl neki egy pirulát, amit ha bevesz fiatalabb lesz, és ismét középiskolás lehet. Hősünk természetesen él a lehetőséggel, hiszen erre vágyott, az anime pedig ennek a kalandnak az alakulásáról szól.
Mit ne mondjak, enyhítő darab volt a School Days után, és nagyon élveztem. Szerethető karakterek, Ooga Kazuomi például örök kedvencem marad, és hát persze ott vannak a szerelmi szálak is, amik mindenki szívét megdobogtatják. Könnyed kikapcsolódás a ReLife, ami mégis képes elgondolkodtati a nézőit.

Ugorjunk át pár animét, és most beszéljünk egy kicsit a Szentjánosbogarak sírjáról, amit már a nyár vége felé láttam, de maradandó nyomot hagyott bennem. Ez egy film anime, és nem másról, mint a második világháborús időkről szól, és az egész történetet egy fiatal fiú, Seita sorsát követi nyomon, aki minden erejével próbál életben maradni, de ami fontosabb, megvédeni hugát, Setsuko-t. Szomorú és nyomasztó volt ez az anime, ugyanakkor imádtam, mert én először azt gondoltam, ez is biztos olyan sztori lesz, hogy a főszereplő katonának kell, hogy menjen, de nem! Seita egyáltalán nem akar büszkén, férfi módjára bevonulni, vagy segíteni bármivel is hazájának, ő retteg a háborútól, és pont nem érdekli, hogy egyetlen rokona is gyávának és haszontalannak gondolja. Egyetlen vágya, hogy testvérével valahogy túlélje ezt az időszakot. Teljesen érhető, hogy egy ilyen fiatalember miért is viselkedik így - hogy miért dobja el büszkeségét, és hogy miért nem hallgat az idősebbekre, hiszen még alig élt, és nem bírja elviselni a valóságot. Még rosszabb, hogy egy nála sokkal fiatalabbal is kell foglalkoznia, aki meg még csak azt sem érti, mi történik pontosan. Setsuko nem tudja, hogy anyja meghalt, apja elesett a csatában, hogy mi értelme eladni az értékes ruhákat, amiket még a mamája viselt anno, és sajnos, a végén már az üveggyolyót sem tudja megkülönböztetni a cukorkától, amivel bátjya annyiszor etette, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse. A Szentjánosbogarak sírja ugyan nem közvetlen a háborúval, a fronton történő borzasztó dolgokkal foglalkozik, de talán az annál is rosszabb következményeket mutatja be, amiket mindenki megszenvedt a háborúban. Szegénység, éhínség, családtagok elvesztése... tetszett, hogy ennek az egésznek ez az oldala let bemutatva, és bár nem egy vidám aniéről beszélünk, mindenkinek teljes szívemből ajánlom ezt az alkotást.


Vidámabb vizekre evezve, jöjjön hát a Golden Time, aminek még régebben külön posztot szántam, de végül ide kényszerült be, habár így sem szűkölködik pozitív megjegyzésekben. Mint első 20-on vaéahány részes animém, kicsit bizonytalanul kezdtem bele, főleg, mert nem szeretem a hosszú dolgokat, amik nagyon el vannak nyújtva, de nem csalódtam az alkotásban, sőt! Egy nagyon okos animének gondolom a Golden Time-ot, ami mind a szereplőkben, mind a grafikában, mind pedig a történet érdekességében magasan teljesített. Főhősünk, Tada Banri elvesztette az emlékeit, miután egy motor elütötte, ezért elhatározza, újrakezdi életét, és nem a régi énkét próbálja visszahozni, hanem inkább az újjal kezd valamit. Egyetemre megy, ahol aztán hamarosan barátokra lel, és egy szerelmi háromszögbe is belecsöppen, ugyanis összejön a gyönyörű Kaga Koukoval, ugyanakkor kiderül, hogy Linda senpai, aki ugyanoda jár, ahova Banri, a fiú régi szerelme, és nem mellesleg az a lány, aki miatt anno azon a hídon várt, ahol a motor elütötte... annak ellenére, hogy mennyire kicsiben indul a sztori, és, hogy mennyire nem látszik belőle, hogy a végén menynire a szívünkhöz fog nőni, mégis nagyon élvezetes egy darab ez. Főleg azt szerettem benne nagyon, hogy bár itt is fontos szerepe van a kapcsolatoknak, és az abban felemerülő Nagy Kérdéseknek, nem ment át az egész valami perverz maszlagba. Minden épp csak annyira került elő, amennyire kellett, és ami a legjobb, hogy még poénosra is vették a készítők ezzel kapcsolatban a figurát. Ezért hatalmas piros pont a Golden Timenak!

De ha már perverzségek, jöjjön az Eromanga Sensei, ami annak ellenére, hogy milyen dolgok vannak benne, nekem mégis tetszett. Attól kezdve, hogy egyesek odavannak az fehérneműkig egészen a testvér-szerelemig minden megtalálható benne, de én azt mondom, ez még így sem számít gusztustalannak. Először is, nagyon fontos tudni, hogy az anime alapvetően egy komoly témára épül - a light novel írók életükre. Jó, nincsenek ezek annyira hangsúlyozva, itt (is) inkább a fanservice dominál, úgyhogy jócskán vannak érdekes jelenetek, amire a magamfajták csak meresztik a fejüket, de összeségében át lehet érezni a dolgokat. Épp az a helyzet, mint a Big Time Rush-nál, ahol meg a négy sármos fiú tereli el a figyelmet a lényegről.

De visszatérve az animére, láthatjuk, hogy Masamune Izumi, a fiatal light novel író mennyit kűzd azért, hogy meg tudjon élni, ráadásul az sem segít, hogy mostohatestvére, Sagiri nem hajlandó kijönni a szobájából. Egy valamiben viszont az Eromanga Sensei nagyon téved, és most bizony a Mondo magazin szavaival kell élnem, ugyanis ők is felhívták a figyelmet arra, hogy mennyire nem ábrázolja jól az alkotói folyamatot az anime - Masamune úgy ír, mint a gép, és ugyanez van először vetélytársával, majd barátjával, Yamada Elffel is. Ilyen egyszerűen nincs, senki sem képes egy egész regényt egy nap alatt befejezni! Bár ez tényleg irreális, azért szerintem annyira nem volt zavaró, de a kezdőknek felhívnám a figyelmüket arra, hogy ne higgyék, hogy ez ilyen könnyen megy! Na de minden negatívuma ellenére, nekem nagyon tetszett az Eromanga Sensei, már csak azért is, mert bár perverz volt, nem úgy vol az, hogy rámtörjön a hányinger, hanem egy tényleg humoros módon. Az ember tulajdonképpen az összes részt végignevette a groteszk és a röhejes jelenetek miatt. Mindenképpen ajánlom annak, aki ki akar kapcsolódni.

Közvetlenül az Eromanga előtt láttam ennek a saját kis szeozonomnak a legjobb alkotását, ami hihetetlenül gyorsan kapaszkodott fel a Free! mellé. Ez nem más, mint a Gabriel Dropout, azaz az anime, amit tényleg ezerszer meg tudnék nézni.Végtelenül vicces és laza, szerethető karakterekkel, hihetetlenül aranyos történettel. Semmi túlagyalás, csak ülj le a székbe, és nézd végig, ahogy a Mennyben frissen vizsgázott Gab, az éltanuló angyal hogyan megy tönkre a Földi videójátékok miatt. Egy biztos: ebben a sztoiban kicsit senki sem normális, hiszen Vignette, a démonnak született lány angyalokat szégyenít meg kedvességével, míg a Gabriellel ugyanakkor végzett Raphiel nem is lehetne sunyibb. Egyedül Satania lóg ki a sorból, aki bár minden erejét megfeszítve próbál démoni kötelezettségeinek megfelelni, de ügyetlenségeivel, és elérzékenyüléseivel, vágyakozásával a barátok iránt, inkább hasonlít egy emberre.

Satania volt a kedvenc karakterem, és az előbbi tényezők felsorolásával már meg is válaszoltam a kérdést, hogy miért. Szerencsétlen próbálkozásai, ahogy igyekszik gonoszságokat elkövetni, de helyette mindig ő az áldozat - például a kutyával, ami mindig megeszi a kedvenc dinnyés zsömléjét - egyszerűen imádnivaló. :3 De mindenkiben volt valami nagyon szimpatikus, ami miatt az összes szereplőt úgy szerettem, ahogy van. Kezdve a mogorva tanárral, vagy a kis gonosz Raphival, aki ha nem rettegne a békáktól, nem is lenne a kedvenceim között -, egészen a kávézóban dolgozó bácsikáig, akit legszívesebben megzabalnák, valahányszor csak belekezd kedvenc itala elkészítésének beszámolójába. Ami még nagyon tetszett, ahogy be lett mutatva a Pokol és a Menny, nagyon ötletes lett szerintem. Imádtam mindent ebben az animében, és tökéletesen kikapcsolt. Talán nem a legkomolyabb darab ebben az univerzumban, de szerintem mégis fantasztikus, aki pedig olyan könnyen elolvad az ilyen kawaii rajzoktól, mint én, annak feltétlen látnia kell!

Következő animénkre ugorva, jöjjön most a már korábban is említett Free!, ami egyike a kedvenc darabjaimnak. Ráadásul két évados, úgyhogy nyáladzás induljon is. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy nem, nem azért tetszett, mert izmos félmesztelen fiúk vannak be, mert egyrészt, nem vagyok ilyen hím predátor, aki megvadul az ilyenektől, másrészt, ahogy az Eromanga Senseinek és a nemanime BTR-nek is, úgy ennek az alkotásnak is megvan a maga komoly mondandója, amit bizony észre kell vennünk, bármennyire is nyűgöz le minket a látvány a pár srác miatt. Persze a yaoisták vágyait kielégítő elemeg megvannak, amik sokat dobnak ezen az egészen, bevallom, én is eladtam a lelkemet ezért a shippekért, de még így is azt mondom, van ennél több - mert van. Igaz, nekem inkább csak a második évadban tűnt ez fel, de a főszereplő, Haruka teljesen bizonytalan a jövőjét illetően, és ez ad némi szorongást az alkotásban. Izgalmas, hogy olyan dolgokat pedzeget a Free!, mint például a felnőtté válás félelmeit, vagy épp a barátság fontosságait. Kedvenc karakterem egyértelműen Rin volt, annyira ahh... i mean, úgy nem nehéz megkedvelni, ha a második évaddal kezded, ahogy én tettem anno, teljesen véletlenül, de végül is, szerintem nagyon érdekes karakter, akinek titokzatossága miatt a kezem rögtön papír után nyúl, hogy fanficet hozzon össze. Na de lémyeg a lényeg, ha elfordítjuk a fejünket a felsőtestektől, akkor megláthatjuk a Free! üzenetét: okés, ha nem tudsz még valamit, hogy hogyan legyen később. És, hogy a barátok igenis sokat segítenek. Számomra ez jött le ebből a 2x12 részből, és midenkinek ajánlom, hogy vessen rá egy pillantást.


Listánk utolsó animéjéhez írva, hadd mutassam be a Kimi No Na Wa-t, azaz a Your Name-et, ami kéttségkívűl egy nagyon izgalmas, elgondolkoztató, de ugyanakkor humoros és kicsit szomorú darab is. A Szentjánosbogarak sírjához hasonlóan ez is egy film, és - nem nagy meglepetés -, hogy ezt is imádtam. Nem is akarok róla semmit sem mondani, nehogy lelőjjem a poént, úgyhogy tényleg csak annyit, hogy midnenkinek látnia kell! Nem lehet nem szeretni, már csak a lenyűgöző grafika miatt is. Ráadásul nem is olyan hosszú emlékeim szerint, és tényéeg megéri szánni rá egy kis időt.

És ennyi lenne, igyekeztem a nekem legjobban tetsző darabokat összegyűjteni, teljes szívemből ajánlom őket, ha pedig esetleg megnézitek/már láttátok az említett példányokat, kommentben várom a véleményeteket! :) Legyen szép, animékben gazdag napotok!

Amber



-------------------------------------------------------------------------
első kép SAJÁT

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése