2018. január 29., hétfő

Re:Zero Kara Hajimeru Isekai Seikatsu ≫ vélemény


AVAGY AZ ELSŐ ANIME, AMITŐL MEGIJEDTEM
by: Szigl Tamara
- spoiler veszély? de jelöltem, hogy mettől meddig -


Eredetileg a téli-tavaszi animés bemutatómba szántam egy rövidke összegzést erről a darabról, de miután lapokon több, mint 5 oldal terjedelme lett a "kis véleményemnek", így úgy döntöttem, teljes posztot kap.
Kalandos úton jutottam el ehhez az animéhez, ugyanis én először a Zero Kara Hajimeru Maho No Sho-t néztem ki magamnak, ám a címek hasonlósága miatt a mostani cikk témájához tévedtem. És nem csak, hogy ugyanaz a cég csinálta mindkét animét, de az elején még a tévedés sem esett le, mert a Maho No Sho-ban megjegyeztem magamnak egy ezüst hajú lányt, erre nem egy ugyanolyan karakter bukkan fel a Re:Zero-ban is? Na de, ez a vakság nem tartott sokáig. Kicsit vonakodva ugyan, de végül belevetettem magamat az animébe, és egyáltalán nem bántam meg.


A sztori főhőse a gamer Natsuki Subaru, aki valahogy, valamiért hirtelen egy fantasy világban találja magát - nincs tekeotória, alig telik el pár perc a normál valóságban -, különleges képessége pedig az lesz, hogy vissza tud térni a halálból. De nem ám úgy, ahogy most a kedves olvasó elképzelheti, hogy leszúrják, aztán, mintha mi sem történt volna, felpattan, és megy tovább. Subaru, akárcsak mintha egy játékban lenne, ha meghal, a "checkpointtól" kezdi újra az életét, és feladata, hogy megváltoztassa a sorsát, de nem csak magáét, hanem a körülötte lévő emberekét is. Bónusz, hogy ha meghal, és visszakerül oda, ahol a mentéspont volt, azokat, amiket halála előtt tett, mindenki elfelejti, csak ő nem.

--- és kb. inenn indulnak a spoilerek ---

Hibáival együtt, több szempontból is imádom ezt az animét. Ami talán a legfontosabb, hogy minden karakter szerethető - még azok is, akik elsőre talán nem szimpik, hiszen Subaru halálainak köszönhetően annyiszor megyünk vissza az időben, hogy mélyebben is megismerhetjük az egyes szereplőket. Ilyen például Rem, aki egyszer még úgy gondolja, az a helyes ha kinyírja Subarut, aztán meg - persze főhősünk esze miatt - úgy alakulnak a dolgok, hogy  leghűségesebb követője lesz a fiúnak, és bele is szeret. És ha már Rem, meg tesója, Ram, akkor egy aprócska részvétel: ha már van hajcsatjuk, használják, könyörgöm. Az egész sorozat alatt idegesített, hogy a szemükbe lógott a fél loboncuk.

Arról nem is beszélve, hogy a 25 rész pontosan jó arra, hogy szorosabb kötelék alakuljon ki a nézők és a szereplők között. Épp ezért (is) volt bennem hatalmas űr, miután befejeztem a Re:Zero-t, csakúgy, mint anno a Golden Time-ot, ami szintén ilyen hosszúságú volt, és a vége után hiányoztak a karakterek. De ezetesetben a tény, hogy nem 12 részes volt az anime, egyáltalán nem zavart. Kezdetben ugyan kicsit döcögősen kaptam rá az ízére, mivel - ahogy azt az alcím is elárulja - ez volt az első anime, amitől megijedtem, és igen, ezt már az első résztől fogva tudtam, de túl érdekes volt a történet, hogy csak úgy abbahagyjam. A Re:Zero nem szűkölködik vérben és erőszakban, ráadásul, ahogy haladunk előre a sztoriban, Subarunak úgy kell egyre nagyobb problémákat megoldania, amiknek egyre nagyobb a jelentőségük.

És akkor még nem is említettem, hogy nem csak főhősünk halálai lesznek durvábbak, nem csak a lehetséges végkimenetelek lesznek egyre brutálisabbak, de a kényszer, hogy Subaru beszéljen rejtett képességéről - amit amúgy nem tehet meg - is egyre nagyobb lesz, és nem csak az ő részéről. A többi karakter is, és mi is szinte üvöltünk azért, hogy Natsuki valakinek végre beismerje az igazat, de nem csak azért, hogy végre szerencsétlen fiú lelke megnyugodjon, hanem azért is, hogy ne vádolják azzal, hogy gonosz. Mert bizony az anime nyomasztó hangulatát inkább az adja, hogy senki sem hisz nagyon Subarunak, pedig ő csak segíteni akar, és bármennyire is esne jól neki, hogy bevall mindent, nem teheti, mert ha megpróbálja, valami, vagy valaki, fájdalmat okoz neki. A fiú tényleg az őrület határára kerül, amit az is tetéz, hogy másokkal ellentétben, ő a halála után is emlékszik mindenre, és neki kell megakadályoznia minden szereplő halálát. Hatalmas felelősség ez, amit még úgy is nehéz elviselni, hogy úgymond nincs mit veszíteni, hiszen bármikor újrakezdheti, de akkor még ott van pluszban az, hogy Subaru azt sem tudja, hogy jutott ebbe a világba, és miért pont neki kell ezt csinálnia - bár erre sajnos nem fektettek akkora hangsúlyt, mint kellett volna, ami az anime első hibája. Azzal nincs semmi baj, hogy Subaru hamar beleszokik új helyzetébe, sőt, az elején még élvezi is, de az úgy nem túl reális szerintem, hogy a sorozatban egyszer se kérdezi meg magától: mégis miért? Azt is sajnáltam, hogy nem kaptunk tiszta képet arról, milyen életet is élt Subaru a rendes világban. Persze, tudjuk, hogy gamer, meg minden, de milyen a családi háttere, hol élt, vannak-e barátai, milyen az iskolában (jár-e oda?), és a többi, és a többi. Ezek nagyon hiányoztak nekem, és bár Subaru maga egy szívdöglesztő, rokonszenves karakter, akibe könnyen belezúg az ember, amúgy nem ismerjük teljesen, és emiatt nehéz megérteni. Összeségében, nem kellett volna a készítőknek elfelejteniük, hogy Subaru nem a fantasy világba valósi. És ha már itt tartunk, több poén is származhatott volna ebből a tényből, nem kellett volna leragadni az ottaniak csodálkozásán a telefon láttán.

A világok közti különbségekhez tartozik az is, hogy mindenki japánul beszél, de az írás más. Én nem nagyon értem, ez mégis hogy lehetséges, de nem csak ezzel kapcsolatban merültek fel bennem kérdések.
Például, itt vannak ezek a választások... ugyanis a királyságnak per pillanat nincs uralkodója, és többen is a posztra pályáznak. Ám ezzel csak egy darabig foglalkozik a Re:Zero; nem csak, hogy nem tudjuk meg, végül ki nyert, de az sem tiszta, hogyan is zajlik a döntéshozás. Nekem jobban tetszett volna, ha ez az egész ilyen Tűz Serlege-feelinggel megy le, és a jelölteknek próbákat kell kiállniuk. És persze igaz, a Re:Zero nem erről szól, de ha minden emiatt a konfliktus miatt van, akkor ez igenis fontos.

De térjünk rá nyugodtabb vizekre, elemezzük a szereplőket! Emilia (is) kulcsfontosságú karakter, mégis számos kérdést ültet a fejünkbe. Az anime során végig ki van emelve, hogy ugyanúgy néz ki, mint a Féltékeny Boszorkány, Satella, akit mindenki gyűlöl, mégsem tudjuk meg, minek is "köszönheti" ezt. És ha már Satella, ő mégis ki a fene?! Miért érződik a szaga Subarun, miért zavarja ez a saját teremtményeit, és mi köze Subaruhoz, akit nem mellesleg meg tudott szállni egy Boszorkány Kultusz lélek, akik csak szintén tagokkal tudják ezt csinálni. Tehát mi a kapcsolat közte és főhősünk között? Ha pedig jól értelmeztem, akkor tulajdonképpen Satella nem engedi, hogy Subaru meséljen a képességéről, de akkor, ott a palotában miért nem okozott fájdalmat neki, és miért ölte meg inkább Emiliát, és az eset után miért ment minden a normális kerékvágásban, és lett megint Subarunak rossz, ha elkezdett beszélni a halálból való visszatérésről? Miért nem haltak meg mások is emiatt később? Na jó, tényleg lenyugszom...

---spoiler vége---

Van nekünk itt még egy Rin Matsouka hasonmásunk, Julius név alatt, egy "bélvadász" Elsánk, aki hamar eltűnik a színről, egy amilyen kicsi, olyan erős Beatrice-ünk, egy eszes Felt-ünk - akivel szintén nem tudjuk meg, mi is lesz -, egy aranyos Puck-unk, meg még sokan mások. Az én abszolút kedvencem Felix, aki minden ellentmondás ellenére fiú, ráadásul lovag! Aranyos és barátságos, de ha a helyzet úgy kívánja, megmutatja a foga fehérjét. Igazi, belevaló szereplő, akivel nem érdemes packázni. Még akkor sem, ha félig egy cicuska. Ő pedig a másik kedvencem, Crusch alkalmazottja, akinek szerintem meg kellett volna nyernie a választásokat. Felelősségteljes, céltudatos vezető lehetne, aki minden helyzetben a legjobbat akarná az országnak. Egyébként még Beatrice-t is nagyon szerettem, főleg, mert érződött róla, hogy a rideg viselkedése ellenére érdekli, hogy mi van azokkal, akiket szeret. Az, hogy minden mondatában benne volt, hogy "úgy vélem", csak még szimpatikusabbá tette.


A Re:Zero erősségeihez tartozik a rengeteg karakter, akik mind jól ki vannak dolgozva, megvannak a maguk okai, egyetlen hibája csak abban volt, hogy végül nem zárta le a sztorijukat. Leginkább ezért gondolom azt, hogy megérdemelne egy második évadot, amiben minden jól el van magyarázva, hogy mégis mi történt a 25. rész után, anno. A szerethető szereplők miatt nagy űr keletkezett bennem a befejezése után, de a levegőben maradt kérdések is hozzátettek ehhez.

Még egy fontos dolog, amit kiemelnék: a zene! Eddig még egyszer sem fogott meg ennyire anime betétdala, mint a Re:Zero-nak, ez pedig arra sarrkallt, hogy letöltsem az ending számát, mert egyszerűen fantasztikus! Mind stílusban, hangzásban, mind pedig szövegben nagyon passzolt a történethez, és azóta más animék zenéjét is sokkal jobban figyelem, mint eddig. (link)

És, hogy miért ajánlom ezt az animét? Mert egy hatalmas élmény lehet bárki számára. Kicsit nyomasztó, de emellett vicces is, mégis megmarad komolynak, ezért egy tisztességes sorozat válik belőle. A kitartóaknak ajánlom a leginkább, akik képesek várni egy esetleges folytatásra, viszont, akik nem szeretik a befejezetlen(nek tűnő) dolgokat, azok szerintem inkább hagyják. A grafika igényességét kedvelőinek kihagyhatatlan darab, gyönyörűek a színek, a tájak, a szereplők, minden! Ahogy az öröm, úgy az őrület is remekül lett ábrázolva, nagyon illett minden helyzethez a készítők technikája. És végül, de nem utolsó sorban, azoknak ajánlom a leginkább a Re:Zero-t, akik szeretnek filozofálni; hiszen végül is csak egy kérdés számít: én mit tennék Subaru helyében?

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése