2018. február 28., szerda

Mi is az a barátság?



Azt hiszem, ha nincsenek azok az emberek, akiket valaha barátomnak gondoltam, a mostani bejegyzés sosem született volna meg, hiszen arra sem jöttem volna rá, mik azok a dolgok, amik fontosak egy barátságban. Annyi negatív élményem volt ezzel kapcsolatban, hogy mára már igazi friendship specialista vagyok, csupán annyi hibával, hogy nincs olyan sok barátom.


Ettől függetlenül tudom, hogy bár a barátság nem kerül pénzbe, mégis drágább mindennél, és többet tesz hozzá az emberhez, mint gondolná. Alapvető szükségletünk, hogy kell számunkra valaki, aki kívülálló, tehát nem kifejezetten a családunkhoz tartozik, mégis megért, elfogad minket, és törődik velünk. Persze, ugyanez van a szerelemmel is, de kell egy ilyen "biztonságosabb" dolog is, mint a barátság. Egy olyan kapcsolat egy másik emberrel, ami tényleg őszinte.

Mert lássuk be, vannak dolgok, amiket jobb egy kívülállónak elmondani, mint egy családtagnak. Nincs elfogultság, vagy épp elítélés, így tényleg olyan meglátást kaphatunk, ami hasznos lehet. Természetesen, ez csak akkor lehetséges, ha a felek között igazi barátság van.

És, hogy milyen is az igazi barátság, azon túl, hogy felbecsülhetetlen? Ahogy azt korábban is említettem, megértő, elfogadó, és ezeken túl is  semmiképpen sem erőszakos. Tehát nincs se kihasználás, se a múlt felhánytorgatása, a másik képességeinek alábecsülése. A maga módján mindenki a legjobbat teszi, nincs jogunk megkérdőjelezni a többiek tudását, amit maguknak szereztek meg.

Én úgy vettem észre, sokan túl könnyen veszik a barátságot. Azt hiszik, nem kerül semmibe, mert az csak jön, kialakul kettő vagy több ember között, aztán tart addig, amíg az egyik  ki nem beszéli a másikat. Ez az állítás úgy téves, ahogy van! A barátság alapkövei a bizalom, a türelem, a kompromisszum kötés és legfőképpen: az idő. Ezeket mind rá kell áldozni egy ilyen kapcsolatra, azonban ha ez csak valamilyen érdekből fakad, akkor már baj van.

Az olyan dolgokba, mint a facebookos ismerős gyűjtés, a fiú-lány barátság, vagy épp a "haver" és a "barát" közti különbség, most nem mennék bele, mert lényegében a cikk arról szólna, milyennek kéne lenni egy ilyen kapcsolatban - hogyan kéne viselkedni, miket nem lenne ajánlatos tenni. Viszont, a legjobb baráti címre mindenképpen kitérnék majd, mert ez egy igazán fontos dolog meglátásom szerint. De most vissza a fő szálhoz.

Már nem tudom, hogy szól az a gondolat ébresztő idézet, de az volt a lényege, hogy az igazi barátok jó érzéssel töltenek el saját magad iránt is. Innentől fogva nem barát sem az, aki azért "tart" maga mellett, hogy legyen valakije, aki mellett jobban ragyoghat, nem barát az, aki tiszteletlen, és nem barát az sem, aki kinevet és folytonosan reflektorfénybe állítja a hibáidat, ahelyett, hogy bíztatna. Ezeket fel kell ismerni, és lépni kell. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen  ebben a helyzetben lenni, de megfogadtam, többé nem leszek gyáva, és nem hagyom, hogy nekem legyen rossz csak azért, mert más emberek az én elnyomásomtól érzik magukat jobban.

És ha már megemlítettem a tiszteletet, hadd fejtsem ki, miért is gondolom, hogy ez mindennek - nem csak a barátságnak - az alapja. A tisztelet nem (feltétlen) azt jelenti, hogy mindenki előtt térdre ereszkedsz, hanem azt, hogy mindenkit emberként kezelsz. Elnézed mások esetleges hibáit - persze, ez helyzettől függ -, meghallgatod őket és adsz nekik esélyt. A tisztelet megnyilvánul mindennap az életünkben; például, az is a tisztelet kimutatása, ha egy tanárnak az óráján nem csacsogsz a padtársaddal, vagy ha megeszed az összes szendvicset, amit az anyukád csomagolt neked a napodra. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mégis fontos betartanunk az alapvető tisztelet megadási szabályokat, amiket pár sorral előbb fel is soroltam. A barátságban is hatalmas szerepe van ennek, hiszen ez vezet ahhoz, hogy a felek egyenrangúak legyenek, és kialakuljon a bizalom. Márpedig, ha ez nincs meg, és bizalom sincs, akkor onnantól minek nevezhető egyáltalán az a kapcsolat?

És ez az én nagy problémám - hogy kevesen vannak olyanok, akik emberszámba vesznek engem. Ettől persze ideges és szomorú leszek, amitől csak még kevésbé tűnök komolyan vehetőnek, hiszen hamar elkapnak az érzések, legyen az pozitív vagy negatív. Újra és újra olyanokkal sodor össze a világ, akik kihasználnak vagy akik miatt bizonytalan vagyok. Ha meg szólnék, akkor ki lennék közösítve. Nem is csoda hát, hogy anno, amikor ezek intenzívebben jelen voltak az életemben, az internethez menekültem, és ott ismerkedtem. Itt találtam meg a legjobb barátnőmet, és így kapcsolódik ide ennek a címnek az odaajándékozása is xy-nak.

Néhányan túl könnyen dobálóznak ezzel a két aprócska szóval. Legjobb barát. Ki a  legjobb barát? Aki ad neked a kajájából, ha neked nincs, vagy az, akinek elmondhatod, milyen rossz volt a napod, mert mondjuk összevesztél a szüleiddel? Talán csak én vagyok begyepesedve, de meglehet, hogy az évek során kialakult bizonytalanságom ezen a téren odáig jutott, hogy nem szeretek meggondolatlanul beszélni a legjobb baráti posztról. Leát is csak minimum 1 évvel a megismerkedésünk után "neveztem ki", és így volt ez az előtte lévő lánnyal is. Egyetlen egyszer volt olyan, hogy elhamarkodottan mondtam ezt valakinek, pedig tudtam, hogy nem kellett volna. Azóta is lelkiismeret furdalásom van, főleg most, hogy még rosszra is fordultak a dolgok a szóban forgó személlyel. Persze másoknak ez biztosan nem okozna gondot, de rám valahogy különösen nagy hatással vannak a szavak: nehezen felejtem el azt, amit én, vagy amit mások mondanak. (Valószínűleg, ez ilyen Skorpió dolog.)

Bárhogy is, noha kell, hogy legyenek minimális elvárásaink a barátainkkal kapcsolatban, nem szabad sem naivnak, sem pedig 100%-ban bizonytalannak lenni! Ezért is fontos az idő, hiszen ez az, ami megmutatja a másik fél igazi énjét, és ennek révénl mérlegelhetjük, hogy az a bizonyos személy megérdemli-e a "legjobb"at, vagy sem. Másrészről pedig, ha gondok merülnek fel egy kapcsolatban, fontos, hogy először beszéljünk az illetővel, hiszen lehet, hogy a problémát egyszerűbb megoldani, mint hinnénk. Én mindenkinek megadom a második esélyt, azonban, ha a bizalmamat ismét eljátsszák, nálam nincs több lehetőségük. Szerintem, ez egy jó technika, elvégre senki sem mondhatja, hogy meg sem próbáltam, de palira sem vesznek.

Végezetül, még annyit mondanék, soha ne adjuk fel az emberekbe vetett hitünket. Lehet, hogy vannak hülye vagy gonosz társaink, de muszáj hinnünk benne, hogy nem csak ilyenekkel lesz majd dolgunk. Egyik fontos feladatunk, hogy mások által mi is fejlődjünk, tanuljunk, vagy épp erősebbek legyünk. Ha már most megtanulod megoldani az emberekkel való problémáidat, később nem lehet gondod ezzel kapcsolatban. Ha pedig már most rájössz, milyen jó, ha az embernek vannak barátai, nyomban várni fogod, hogy másokat is megismerj!

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése