2018. március 16., péntek

Másfél óra〖KAGEHINA〗

HAIKYUU!! - MOZI AU
by: Szigl Tamara


Hinata felsóhajtott.

- A nyári meló egyáltalán nem menő.

Kageyama szemforgatva tolta mellette a tisztítós kocsit.

- Ha nem buktál volna meg angolból, nem kéne most itt lennünk.


- Na nem mintha te olyan nagy géniusz lennél, drágalátos irodalmárom, elvégre mellettem húzod az igát! - dühöngött Hinata, és átcsapta válla fölött az undorító, citromsárga gumikesztyűket. Bele sem merek gondolni, hogy ezek még mikre fognak kelleni... Tekintete egy faliórára vándorolt - Még másfél óra, és vége - mosolyodott el.

- Legalábbis mára - törte össze Kageyama a kisebbik ábrándos kedvét egy pillanat alatt.

- DE MIÉRT KELL NEKED MINDIG ILYENNEK LENNED, PESSZIMISTAYAMA?!

A nagyobbik viszont rá sem hederített a törpére, aki mellette pattogott; bal kezével megtámasztotta annak a homlokát, meggátolva ezzel, hogy az ideges Hinata a közelébe kerülhessen, ő maga pedig kitartóan bámult egy plakátot a falon.

- Hé, Hinata, van egy ötletem...

- Nem érdekel, Idegesítőyama, játsszuk most már ezt inkább le, már régóta verekedni akarok veled! - lengette továbbra is harciasan a karjait Hinata.

- Nem, figyelj! - engedte el a fiút, aki erre a földön találta magát - Most játszanak egy filmet, pont másfél órás, valami robbantgatós...

- Na és? - tápászkodott fel Hinata, miközben a homlokát dörzsölgette.

- Nem gondoltam volna, hogy az agyad is legalább olyan kicsi, mint te magad - morogta Kageyama, és megragadta a vörös csuklóját. Futólépésben ment a folyosón, szakértőként vette be a kanyarokat, majd megállt egy ajtó előtt.

- Ez lesz az, gyerünk! - lassan benyitott, a teremben már sötét volt, csak a vászon látszódott elől. Épp a szokásos reklámokat adták még, így Kageyama és Hinata kényelmesen elhelyezkedhettek a leghátsó sor mögött, nem félvén attól, hogy bárki is rajtakaphatná őket.

- Kár, hogy nincs egy kis popcornunk - suttogta Hinata, és már leskelődött is, hogy előttük eszik-e valaki valamit a filmhez. Kageyama visszarántotta.

- Meg. Se. Próbáld - húzta össze a szemét mire a vörös riadtan ült vissza. Mint egy varázsütésre a film is elkezdődött, a nézőtéren a mocorgás abbamaradt.

Csak egy átlagos gimnazista lány vagyok, aki egyszerre mondhatja magát szerencsésnek és elátkozottnak. Találkoztam ugyanis életem szerelmével, és ez mindent megváltoztatott...

Hinata fintorogva fordult Kageyamahoz.

- Nem bummról és bammról volt szó?

A fekete ledöbbenve bámult maga elé.

- Elnéztem volna a termet? Az nem lehet... - távozni készült volna, de ezúttal Hinata állította meg.

- Ha most kimegyünk, könnyen lebukhatunk! Inkább ez a film, mint még 100 férfimosdó puculása.

Kageyama beleegyezően sóhajtott, és tenyerébe rejtve próbálta nem kínosan érezni magát a főszereplő bemutatkozója után hangosan, nyálas zene mellett beharangozott cím miatt; Szerelmes pillangók.

Istenem, segíts rajtam.

***

- Hana-chan... miért?! - hüppögött Hinata.

- Hé, fejezd már be! - suttogta idegesen Kageyama - Az emberek rá fognak jönni, hogy itt vagyunk! Már így is sokan néztek hátra a hangodra!

- Nem érdekel! - küszködött a könnyeivel a kisebbik - Miért kellett Hana-channak meghalnia? Pont aznap, amikor s-senpai... nem hiszem el!

- Ez csak egy...

- Neked talán nincsenek érzéseid, Hülyeyama?! Hogy nem hat ez meg téged?! - fakadt ki Hinata, és a fél terem egy emberként pisszegte le, hogy maradjon csendben, de ő csak keservesebben zokogott. Kageyama egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadta Hinatát és megcsókolta. A terv bevált, a vöröske azonnal elhallgatott.

- Kage...

Még egy csók.

- Majd a film után beszélj.

***

Amint felkapcsolódtak a lámpák, Hinata felcsattant.

- Csak ezért, mert együtt vagyunk, még nem tudsz egy csókkal elhallgattatni, ha úgy tartja kedved! Nem engedem, hogy többet ilyet csinálj! Tudod, milyen következményei lehetnek annak, ha nem tudjuk időben kiadni magunkból az érzéseinket?! Mi van, ha ez a film egy traumaként marad meg bennem, mert miattad nem tudtam kisírni magamat?! Depressziós is lehetek!

- Két csók volt, és szerintem bevált. Ha meg depressziós leszel, majd kísérgetlek a pszichológushoz, ne aggódj - fogta meg Hinata kezeit Kageyama, és már mentek is volna, amikor a hátuk mögül felcsendült egy nemkívánatos hang:

- Nocsak, nocsak. Tobio-chan és Chibi-chan egy randin? Melyikőtök ilyen romantikus?

A fiúk előtt Oikawa és Iwaizumi álltak. Előbbi elégedett mosollyal méregette őket, míg a másik csak az óráját nézegette.

- Megsúgom, nálunk Iwa-chan akart jönni a Szerelmes Pillangókra, nekem nem épp ilyen az ízlésem - hajolt közelebb hozzájuk, hogy a másik ne hallja, de így is kapott egy taslit a másik fiútól - Na de az azért furcsa - folytatta, miközben sajgó tarkóját dörzsölte -, hogy ti nem a nézőtérről, egy kényelmes helyen ülve követtétek figyelemmel a történetet. Vagy izgalmat akartatok csempészni a kapcsolatotokba, amit kétlek, mert mindketten szerencsétlenek vagytok, és túl gyávák lennétek hozzá, vagy nyári melón vesztek részt, mivel megbuktatok a vizsgákon. Én erre tippelek. Eltaláltam? - nevetett.

- A közelében sem jársz! - kapta fel a vizet Hinata, de Kageyama közbeszólt.

- Lejárt a munkaidő, menjünk szerintem.

- Kageyama, most lebuktattál minket! Gondolkozz, mielőtt beszélsz!

- Bagoly mondja verébnek...

A nagyobb csak húzta magával a kis vöröst, és nyitotta az ajtót, de a mozi igazgatója elállta az útjukat.

- Mi a...?

- O-ó...

- Nagy bajban vagytok ám, fiatalurak - mondta a főnökük. - Most szépen ledolgozzátok azt a másfél órát, amit elblicceltetek.

- De!...

- Nincs semmi de! Örüljetek, hogy megúsztátok ennyivel!

Az utolsó, amit Hinata és Kageyama hallott, hogy egy telefonnal valaki képet készített, és, ahogy Oikawa nevetve fut Iwaizumi után.

- Iwa-chan, várj meg, még elmegyek mosdóba, túl sok kólát ittam, nem bírom ki hazáig! Ó, és szép nyarat lúzerek!


VÉGE

2 megjegyzés:

  1. hali ^^ gondoltam, ide is biggyesztek valamit, ugyanis rögvest le is csaptam erre a ficre, amint láttam, hogy újabb bejegyzés található a tegnapiak után (Topp Doggtól pont 2-3 napja kezdtem el számokat hallgatni, így nem is tudtam erről az egészről, de teljesen egyetértek az érveléseddel) most viszont a ficről - nagyon tetszett, és kellemes felüdülés volt olvasni, akárcsak a Free!-s ficnél, itt sem okozott gondot/nem zavart az előismeretek hiánya, talán annál is inkább élveztem és könnyen belemerültem a történetbe. szeretem az ilyen könnyed kis novellákat, és áwww annyira aranyosak voltak együtt, sajnáltam, hogy máris a végére értem (sebaj, most még párszor elolvasom, mert annyira áhhhhw ^^ *kész vagyok) a mozis jelenet pedig duplán megcsavarta romantikus szívemet, remélem lesznek még hasonló ficek a közeljövőben, akár velük, akár másokkal. jaj és a vége külön tetszett, öröm volt olvasni <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!!^^

      Igen?? :o nagyon működik ez a telepátia közöttünk :D ^^ és örülök, hogy egyetértesz velem :)

      ááááá köszönöm szépen!!! Olyan jó ezt hallani, főleg, hogy már ezer éve nem írtam ilyen történetet, úgyhogy köszönöm! :3 mindenképpen szeretnék még ilyeneket írni! (bár valahányszor felhozom ezt, utána sosem lesz belőle semmi, úgyhogy nem mondtam semmit xD )

      Megint csak annyit tudok mondani, köszönöm a kommentet, megint a legjobbkor jött, mintha mindig akkor látnám meg ezeket, amikor a leginkább szükségem van rá!^^ Sikerült megint kicsit kijönnöm ebből a nyomott hangulatomból neked köszönhetően, úgyhogy nagyon hálás vagyok! <3 ((((()))))

      Törlés