2018. március 27., kedd

Mesedélután #1


AVAGY A MOGYORÓ-MELÓ 2 VS ÓRIÁSLÁB FIA
csak úgy, mert kedvem támadt hozzá
by: Szigl Tamara



Rég láttam már új meséket, így igazi felüdülés volt beiktatni pár órát a szünetembe ezekre a darabokra, amik apának köszönhetően kerültek elém. Mivel mindkettő alkotás elgondolkodtatott, ezért most elmondom róluk a véleményemet, összehasonlítom őket, és győztest választok. Tartsatok velem!


Kezdjük is az Óriásláb fiával (2017), ami egy igazi színfolt volt a napokban. A történet Adamről, a kisfiúról szól, akivel mostanság furcsa dolgok történnek. A teste nem viselkedik normálisan, ráadásul az iskolatársai is egyre jobban piszkálják. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy apja, akiről egészen idáig azt hitte, hogy halott, valójában nem is lehetne élőbb - és szőrösebb. Ugyanis Adam apja a híres Óriásláb, akire egy félelmet nem ismerő cég is vadászik, hogy megszerezzék a DNS-ét. Elkezdődik a HAJsza, és Adamnak nem kisebb feladata lesz, mint megmentenie a családját.

Ami nagyon tetszett ebben a mesében, az az, hogy főhősünk egy igazi kiskamaszhoz méltóan viselkedik. Nem tud még minden szót, elront dolgokat, de sosem a hátszószándék vezérli. Néha próbál menőzni, máskor elérzékenyül, és végül is ő is csak egy gyerek, aki vágyik egy normális, teljes családra. Az mondjuk sántít, hogy barátja egy sincs, de nem is nagyon érdekli ez. Egyetlen ember van, aki normálisan szóba áll vele, az a szőke lány (akinek most épp nem tudom a nevét), de szerintem neki nincs is semmi értelme szerepelni a történetben.


A kedvenc karakterem a mosómedve volt (akinek szintén nem tudom a nevét), aki a legtöbb poént hozta a mesébe. Amúgy is imádom a hozzá hasonló kis csíkos farkú, kukázós gazfickókat, de hát az egész jelleme és még a szinkronhangja is tökéletes volt. Imádtam minden percet, amiben szerepelt. :3

A látvánnyal nem volt baj, szeretem az ilyen stílusban készült meséket, Adam szemöldökét öröm volt nézni, az állatok is mind aranyosak voltak. A fő gonosz kelléképpen ijesztő volt, a szőke lányon is látszódott, hogy kívülálló, akárcsak főhősünk. Összességében, kinézet 10/10.
Amit sajnáltam, hogy nem volt jobban kifejtve, hogy Adam apja és anyja hogyan is jöttek össze, hiszen végül is a nő tudta, hogy egy "szörnnyel" szűri össze a levet tehát akkor miért ment bele mégis az egészbe? Ez számomra egy kicsit hiányos volt, és nem hiszem, hogy +2 perc magyarázat nem fért volna bele a játékidőbe.

De emellett is csak azt mondhatom, hogy egy élmény volt az Óriásláb fia. Nem tudom, mire számítottam, de feldobta a napomat. Olyan mese, amit szívesen mutatnék mondjuk a gyerekemnek, mert én magam is úgy éreztem, hogy jobban össze kéne tartanunk a családommal, szóval jó hatással lehet bármelyik tökmagra. Poénokban nem hiányos, jókat lehet rajta nevetni, épp ezért, akinek mostanában nyomott hangulata van, annak biztosan teli találat lesz.

9,5/10.

Na és akkor most jöjjön a Mogyoró-meló 2 (2017), amit nem ok nélkül tartogattam a bejegyzés végére, mert ez már kevésbé nyerte el a tetszésemet. Nem volt vele nagy bajom, csak szimplán olyan semmilyen.

A történet szerint Grimbusz és barátai egy mogyoróboltban éldegélnek, amíg az fel nem robban egy feledékeny vakond miatt, így a kisállatok visszakényszerülnek eredeti otthonukba, a Szabadság Parkba. Igen ám, de ezt a helyet a pénzéhez polgármester pont most akarja átalakítani vidámparkká, így Grimbusznak meg kell vívnia egy hatalmas csatát az otthonáért.

Mielőtt belevágnék, fontos tényező, hogy nem láttam az első részt - elvileg semmi közük egymáshoz -, így nem ismerem mélyebben a karakterek, de egyik sem győzött meg. Kezdjük Grimbusszal, aki tök bunkó volt az állítólagos szerelmével, nem értem, hogy a lány miért jött össze vele. Mindig csak piszkálta, beszólogatott neki, és szerintem ez nem épp egy pozitívum. Mert oké, néha vicces volt, de alapvetően én a lány helyében inkább csak felpofoztam volna, hogy "több tiszteletet, haver".

Ami nagyobb probléma, az maga a történet. Az alapkonfliktussal nincs baj - természetvédelem -, de a mese nem tudta ebből a legtöbbet kihozni. Ebben a témában vannak sokkal jobb darabok is, amiket szívesebben ajánlanék. Nekem kicsit olyan volt, mintha a Mogyoró-meló magát sem venné komolyan. Ez leginkább a vidámparkban mutatkozott meg; a polgármester azt akarta, hogy sok pénzt hozzon az a hely, de egyben türelmetlen is volt, és SZÓ SZERINT összehozott egy csövesparkot. Mintha amatőrök végezték volna a munkát. Egyáltalán nem lett szép eredménye az építkezésnek, a játékok veszélyesek, az egész hely mintha egy szelet Chernobyl lenne. Az emberek mégis élvezik, komolyan veszik és bemennek. Kérdezem én, ki tenné ezt?! Ha a polgármester hű lett volna a valóságban zajló sötét dolgokhoz, akkor szánt volna rá időt, hogy ez a hely tényleg jövedelmező legyen. A fő gonoszok megfontoltak és semmit sem bíznak a véletlenre. De itt mintha ez az egész dolog komoly lett volna, így nem tudtam erre másként, csak egy paródiaként tekinteni. Mintha a mai, természetvédelemről szóló meséket figurázná ki. Nekem ez nagyon zavaró volt, mert nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog, amiből viccet kéne csinálni. Például, a politikusokról még okés, mert nevetünk a hülye embereken, de azt komolyabban kéne venni, hogy mi magunk pusztítjuk a Földet.


Persze, ettől függetlenül a Mogyoró-meló 2 is csak egy mese, ami nem ilyen kritizálásra lett kitalálva, és lehet élvezni ha az ember nagyon akarja. Engem inkább idegesített, nem találtam benne semmi szimpatikusat, csak Jackie Chan szinkronhangját. A kinézet nem volt rossz, emlékeztetett a Lecsóra. Ajánlani csak az első résszel együtt ajánlom, mert akkor lehet kevésbé... furcsa. De így is csak egy egyszer nézős darab.

4,5/10.

Azt hiszem, összegeznem sem kell tehát, hogy melyik alkotás tetszett jobban, és melyiket lenne érdemes már most megnézni. Nem is húzom tovább a szót, pattogatott kukorica a kézbe és mehet is a mesedélután!

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése