2018. április 12., csütörtök

Ezüst Hajú és a vadász #1〖DAISUGA〗


HAIKYUU!! - HÓFEHÉRKE AU
Disney/Haikyuu Projekt
by: Szigl Tamara


- Mit képzelsz, mit csinálsz?! - kiáltott egy hang a bokrok közül.

Sawamura Daichi leeresztette az íját és arra fordult, amerről ráripakodtak. Közben a pár másodperccel ezelőtt még tökéletesen bemért szarvas elillant. A vadász dühösen dobbantott és fegyverét ezúttal a mocorgó bokor felé tartotta.

- Mutasd magad! - szólt ingerülten.


A növények közül egy karcsú, Daichinál nem sokkal kisebb alak lépett ki. Ezüst színű, rövid haja volt, amin gyönyörűen csillogtak a kósza napsugarak. Egy fiú volt az; eredetileg fehér, de mára már piszkos felső volt rajta, barna mellénnyel. Nadrágján száz meg száz zseb, amikből különböző növények kandikáltak ki. Keresztben, vállán átvetve is valami tárolókkal felszerelt szíj pihent, amikben kis üvegcsék sorakoztak. Kezein ujjatlan kesztyűk feszültek, hajából pedig egy madártoll lógott.

- Tűnj el az erdőmből, te mihaszna vadász! - mondta a fiú.

Daichi egy darabig döbbenten meredt a másikra, majd felnevetett.

- A te erdődből? És amúgy is, mit képzelsz, kivel beszélsz? Én Sawamura Daichi va-

- Jól tudom, ki vagy. A királyi vadász. És nem szándékozom kedvesebben szólni egy gyilkoshoz - bökött rá az ezüst hajú a mutatóujjával.

Gyilkos...

Daichi nagy levegőt vett és leeresztette a fegyverét.

- Szóval ismersz engem. Én ezt sajnos nem mondhatom el rólad.

- Nem is baj. Csak menj el, és többé ne bántsd az állatokat - fonta össze a karjait a mellkasa előtt a másik.

Daichi ismét felnevetett.

- Hihetetlen egy alak vagy, hallod. De tudod, nem én döntök ilyen helyzetekben. Ezt a vadász-dolgot sem én akartam. Csak teszem a dolgomat, de ettől még nem vagyok rossz ember.

Az ezüst hajú egy ugrással előtte termett és megragadta a gallérját.

- Akkor akár el is tehetnélek láb alól, és a föld is csak tenné a dolgát és értékes tápanyagot csinálna belőled. Legalább ennyi hasznod lenne - nézett mélyen a szemébe - Kár - sóhajtott fel -, hogy alapvetően nem vagyok egy erőszakos személy - azzal elengedte Daichit - Most még megúszod egy figyelmeztetéssel, vadász. De többet meg ne lássalak itt - mondta, és egy szempillantás alatt eltűnt az erdő mélyén.

- Nahát... ha tudtam volna, hogy ilyen emberek élnek az erdőben, magamtól is jöttem volna - suttogta magának Daichi, és vállára vetette fegyverét, majd elindult vissza, a palotába.

***

- Mi az, hogy nem hoztál semmit?! - csattant fel a király. Idegesen simogatta hatalmas hasát.

- Ahogy mondtam, király-sama, a környéken nem volt egy állat sem. Felszívódtak. Nem tudom, hogy lehetséges ez.

- Hazudsz! - csapott az öklével a trónja karfájára. Óriási, kopasz fejét a mellette álló egész alakos tükör felé fordította - Tükör, mutasd az erdőt!

A király arcképe eltűnt, helyette megjelent a rengeteg. A látvány egy darabig nyugodt volt, majd feltűnt a színen egy ezüst hajú fiú, aki mosolyogva virágokat szedett egy réten.

- Aha! - mutatott húsos ujjával a képre a király.

- Az ezüst hajú! - lépett előre meglepve Daichi, de rögtön megbánta, hogy megszólalt.

- Ismered, vadász? Csak nem ő az oka, amiért nem hoztál semmit? - szegezte neki a kérdést a felség.

Daichi kihúzta magát.

- Életemben nem láttam még ezt a fiút.

- Megint hazudsz! Már az akasztófán lenne a helyed! De, hogy lásd, mennyire kegyes vagyok, adok neked egy utolsó esélyt. Öld meg ezt az embert, és akkor elnézem, amiért megpróbáltál átverni!

Daichi mélyen meghajolt.

- Ne aggódjon, király-sama, hamarosan visszatérek az erdőbe, és megpróbálom...

- Nem hamarosan, hanem holnap hajnalban! És ami fontosabb, nem próbálod, hanem meg is teszed! Öld meg, különben te halsz meg! Öld meg azt az átkozottat, és hozd el nekem a szívét!

- Igenis, felség... - felelte Daichi beleegyezően, de a fejében zakatoltak a gondolatok.

Halott legyek vagy gyilkos? 

Távozott a trónteremből, és még hallotta, ahogy a király a tükréhez duruzsol: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legéhesebb ezen a vidéken?

Fáradtan csukta be maga után az ajtót. Csak abban volt biztos, hogy bármit is hoz a jövő, valaki meg fog halni, hiába nem akarja ezt. Egész nap az erdei fiú járt a fejében, és rájött, nem érez iránta ellenszenvet, hiába fenyegette az meg. Neki sem volt ínyére a gyilkolás, még ha szívtelennek tűnt is, és sajnálta, hogy nem tudta ezt bebizonyítani az ezüst hajúnak.

Ezüst Hajú. Végül is, valahogy muszáj neveznem. Sikerült előtte magamat rossz embernek beállítanom. Mintha csak egy bábú lennék, aki követi a parancsokat. Nem tudja, hogy nem gondolom azt, hogy amit teszek, az helyes. De majd holnap... holnap elmondom neki, és aztán... aztán majd kitalálom, mit kell tenni. Ráérek még gondolkozni.

***

Vajon hogyan találom meg megint? Hatalmas az erdő, fogalmam sincs, hol tanyázhat. És ha meg is lenne az a hely, az sem biztos, hogy otthon lenne. Kétlem, hogy egy ilyen ember mindig a babérjain ülne. Várjunk csak, van egy ötletem...

Daichi már rég az erdő sűrűjében járt, szakadatlanul tartott előre, de most megtorpant. Fülelt és nézett. Megpillantott egy fán egy gyönyörű madarat. Elmosolyodott.

- Ez aztán a csodás példány... jó lesz a királynak!

Elég volt az ujjainak súrolnia az íját, máris leterítette valaki.

- Nem megmondtam, hogy ne gyere vissza?!

Daichi elmosolyodott.

- Szóval itt vagy, Ezüst Hajú. Ez a trükk volt az utolsó reményem.

A vadászról lekászálódott a fiú, majd egy füttyentéssel jelzett a madárnak, mire az a vállára röppent. Daichi ámulattal állt lábra, és leporolta a nadrágját.

- Ezt te tanítottad neki? Fantasztikus!

- Fölösleges hízelegned, a sorsod már meg van pecsételve. Visszatértél, pedig mondtam, hogy ne tedd. Ezért az erdő 7 szelleme fogja elvenni az életedet - mondta könnyedén, miközben megsimogatta a madár fejét. Hátrafordult és elindult.

- Ugyan már... az egész ország hisz ebben a mesében, de téged eszesebbnek ismertelek meg annál, hogy ilyeneket mondj. Ha hinnél benne, nem élnél itt.

- Talán azért élhetek itt, mert elfogadtam a szellemek feltételeit, és nem öltem állatot.

Daichi a fiú után futott.

- Vadásztam már itt, és nem lett semmi bajom sem!

- A szellemek mindig a legmegfelelőbb időpontban támadnak, ne aggódj.

- Hagyjuk ezt, inkább áruld el a nevedet!

- Nem fogom.

- Miért nem?

- Mert nem akarom.

- De miért nem?

- Te tényleg egy felnőtt ember vagy?! - csattant fel Ezüst Hajú. Daichi felnevetett.

- Igazad van, sajnálom. Csak tudod, valamiért meg akarlak ismerni. Tegnap rosszul mutatkoztam be. Igazából én is szeretem az állatokat, a természetet. A sors hozta úgy, hogy ezt a munkát kell végeznem... régen, amikor gyerek voltam, egy veszett farkas tört be a falunkba. Sokakat megölt és megsebesített. Még csak 6 éves voltam, de valahogy sikerült legyőznöm, amikor az édesanyám ellen fordult. Helyettem döntötték el, hogy legyek a király vadásza, nem tehettem semmit. Megtanítottak mindenre, erre neveltek onnantól fogva. Pedig megtagadom a gyilkolást. De most nem is ez a lényeg - Daichi nagy levegőt vett - A király azt parancsolta, öljelek meg. Én ezt nem tartom helyesnek. Viszont, ha nem teszem meg, engem végeznek ki, és talál mást, akit ide küldhet, hogy elvégezze a feladatomat. És biztos vagyok benne, hogy az a személy már nem fog azzal törődni, hogy megismerjen téged, vagy hogy a te érdekeidet nézze. Könyörtelenül végez veled és elviszi a szívedet a királynak.

Ezüst Hajú megállt.

- Miért akarnál rajtam segíteni?

Daichi eltűnődött.

- Azt én magam sem tudom. De engedd, hogy megmentselek!

- És hogyan tennéd azt?

- Nos... még azt sem tudom - vakarta meg zavartan a tarkóját.

- Sugawara Koushi vagyok.

Daichi döbbenten nézett a fiúra.

- Gondoltam, a nevemet elmondom, hogy legalább ennyit tudj - mosolyodott el Ezüst Hajú.

FOLYTATÁS HAMAROSAN

2 megjegyzés:

  1. huhú, ez kellett hogy teljes legyen az estém ^^ nagyon tetszett, és kíváncsian várom a folytatást, hogyan alakul a kapcsolatuk, úgyhogy reménykedem a happy endben (a genya király viszont nem hiányozna xD) tök jó az ötlet, hogy összekombinálod a két történetet, az ilyesmiket egyébként is nagyon érdekesnek találom :$ összegezve, nagyon tetszett és kíváncsi vagyok a következő bejegyzésekre/folytatásra ^^
    sok (((((())))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy örülök, hogy tetszik!^^ Már rég akartam ilyen egy ilyen sztorit, ráadásul most nagyon beindult a fantáziám, és ebben a történetben egy trilógiára számíthatsz, de még más meséket is tervezek összekombinálni az animével^^ én is (((()))-lek, és már írtam is neked skype-on, úgyhogy remélem,hamaroson beszélünk! :)

      Törlés