2018. június 18., hétfő

Always〖B.A.P〗


Daehyun ↠ Harry Potter AU
by: Szigl Tamara


- 5 évvel ezelőtt, mikor még magam is ebbe az iskolába jártam, lehetőséget kaptam, hogy cserediákként az angliai Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola nevű intézményben töltsek egy teljes tanévet. Külföldiként ugyan nehéz volt beilleszkednem, de aztán felfedeztem valamit, aminek köszönhetően sikerült barátokra lelnem. Ez nem más, mint a kviddics, egy sport, ami összehozott új emberekkel.


- Most, hogy tanárként tértem vissza ide, a Szöul Mágiai Főiskolára, úgy érzem, muszáj megmutatnom másoknak is azt a csodát, amit én láttam odaát. Nem csak egy új sport bevezetéséért hívtam ám össze a tanácsot. Ami fontosabb, hogy iskolánk diákjainak - az önök engedélyével - lehetőségük lesz új kapcsolatokat teremteniük, amik később hasznukra válhat. Ezért kérem a jelenlévőket, hogy fontolják meg a javaslatomat, és vezessük be együtt a kviddicset nem csak ebbe az intézménybe, de egész Dél-Koreába is!

Daehyun alig kapott levegőt, de tudta, ha eddig kibírta ájulás nélkül, akkor a többi már gyerekjáték. Igyekezett észrevétlenül meglazítania a nyakkendőjét, hátha attól kicsit jobban érzi majd magát.

A teremben az összes szem rászegeződött, és szinte már kedve lett volna mindenkit elküldeni a fenébe, amiért ilyen nagy prezentáció után a hallgatóság csak bámul rá.

Valamit rosszul csináltam volna?

- Meggondoljuk az ötletét, Jung Daehyun. Értesítjük, ha meghoztuk a döntést.

A fiatal varázsló nem nagyon számított azonnali véleményre, mégis csalódott egy kicsit, hogy nem fogja rögtön megtudni az eredményt. Tudta, hogy emiatt napokig nem tud majd rendesen aludni, ami azt jelentette, hogy az óráit is - bájitaltan - nehezebben fogja megtartani. Márpedig a romlásról a tanács is tudni fog, akkor meg biztosan nem engedik meg neki, hogy a terve életbe lépjen, Daehyun pedig még csak el sem tudná magyarázni, hogy ez mind csak a várakozás miatt van. Már úgyis belefáradt az örökösen visszatérő még ennyi, meg annyi idő gondolatába. Hiszen olyan régóta tart ez az állapot.

Pontosan azóta, hogy elhagyta a Roxfortot. Azóta csak azt várta, hogy végre elég idős legyen, és megvalósítsa az álmát - nem, nem azt, hogy bevezesse a kviddicset hazájába. Daehyun sokkal inkább arra vágyott, hogy újra lássa Piper Buckly-t, akit még Angliában ismert meg, és akibe azonnal beleszeretett.

Hazugnak és önzőnek érezte magát, amiért igazi célja nagyra törő projektjének csak annyi volt, hogy Dél-Koreába csalogassa a lányt, aki mindig ott volt az álmaiban. Még utána is járt, nem számít-e ez bűnténynek. De miután a józan ész is azt súgta, hogy nincs azzal semmi baj, ha tesz valami hasznosat magának és  diákoknak is, ezért erőt vett magán, és ma végre elment a tanácshoz. Pedig most újabb plafonbámulós napok jönnek, amikor csak azon fog agyalni, hogy mi lesz ha, meg, hogy mi van ha. És bár hiába űzte ezt hobbi szinten, ő még mindig utálta minden pillanatát.

Régen nem volt ilyen. Kiegyensúlyozott élete volt. Jól tanult, voltak barátai, a családja szerette. A lényeg máig nem változott, pusztán csak Daehyun sosem tudott mit kezdeni a ténnyel, hogy szerelmes lett. Sosem érdekelte ez a téma annyira, hogy bele is csöppenjen, így amikor egy esős napon a Griffendél és a Mardekár kviddicsmeccsén beleütközött Piperbe, a szőke hajú, barna szemű Hugrabugos lányba, azt hitte, csak álmodik.

Ez nem lehet igaz. Hogyhogy sosem láttam még korábban? Képtelenség! - fetrengett aznap este az ágyban. Miután a Griffendél nyert, ő és a lány átbeszélték az egész napot, és hazudott volna, ha azt mondja, nem élvezte. Piper más volt, mint a többiek; volt benne valami csillogó, ami még ragyogóbb lett, ha olyan dolgokról beszélt, amit szeretett. Olyan igazi volt. És Daehyun azelőtt még nem látott ilyet.

Az első alkalom után már direkt megbeszélték, hogy együtt mennek a mérkőzésekre, majd a kviddics után természetesen jöttek más témák, amiket ők mind kiveséztek. Rövid idő alatt nagyon közel kerültek egymáshoz, a többiek pedig minden alkalmat megragadtak, hogy zavarba hozzák őket. Mindenki tudta, hogy tipikusan olyan párost alkotnak, akik odavannak egymásért, de túl szégyenlősek, hogy ezt észrevegyék és bevallják az érzéseiket mind maguknak, mind pedig egymásnak.

- Koreában nem ismerik a kviddicset? - kérdezte Piper csodálkozva egyik nap.

Ő és Daehyun a füvön feküdtek, nézték a felhőket, meg a fúriafűzt, ami időnként szétroppantott egy-egy madarat.

- Nem.

Piper hirtelen feltámaszkodott.

- Akkor bevezethetnéd te. Mondjuk először csak az iskoládba. Onnan átterjedne más intézményekbe is, és végül az egész ország kviddicsezne! És ez csak a te érdemed lenne! Nem lenne szuper? - mosolygott a lány.

Daehyun  nem tudott vele örülni. Csak arra tudott gondolni, hogy hamarosan vissza kell mennie Szöulba, Pipert pedig maga mögött kell hagynia.

A lány nagy sóhajjal dőlt vissza a fűbe.

- Azt szívesen megnézném.

És akkor jött az ötlet Daehyunnak. Célnak tűzte ki, hogy megvalósítsa Piper ötletét, már csak azért is, mert úgy érezte, ideje félretennie szerencsétlen énjét, és bevallani a lánynak, hogy mit érez.

Ennyi idő után már lehet hülyének fogok tűnni, sőt, valószínűleg barátja is van, de nem számít. Saját magam miatt is meg kell tennem, ez az egyetlen vágyam.

***

Daehyun vagy háromszor esett majdnem hasra , mire az ajtóhoz ért. Csengettek, és ő pontosan tudta, hogy a baglya érkezett. Csak épp azt hitte, hogy az előfizetett magazinját kapja meg, nem pedig a választ a tanácstól. Pár nap telt el csak a tárgyalás óta, nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megszületik a döntés. Szinte már nem is akarta tudni az eredményt.

Remegő kézzel vitte a borítékot a konyhába. egy csettintéssel helyet csinált magának az asztalon, majd egy másikkal zsepit repített magához az előszobából. Csak a biztonság kedvéért.

Kinyitotta.
5 percig csak a lap tetejét bámulta, mert nem mert lejjebb olvasni.
De végül a teste akaratán kívül cselekedett.

hónapokkal később...

Piper könnyes szemmel mosolygott Daehyunra a reptéren.

- Nem hiszem el, hogy megcsináltad. Ennyi idő után is emlékeztél?

Daehyun végre vele tudott örülni.

- Mindig erre gondoltam.

VÉGE

2 megjegyzés:

  1. istenem, a vége egyszerűen túl cuki^^
    egyébként mi lett végül a hajaddal? jaj és utólag is boldog kpopos és blogos szülinapot <3 (meg bocsi, hogy csak rettentő ritkán kommentelek, akkor sem túl értelmesen)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett!!^^ <3
      Sikeresen levágták, és imádom!^^ Ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a képen a rólam menüpontban!~ :3
      ugyan, semmi baj!^^ és köszönöm a köszöntést és a kommentet is! :) Legyen szép napod! <3

      Törlés