2018. június 4., hétfő

Can I kiss you?〖VIXX〗


KEN ↠  ŐRANGYAL AU
by: Szigl Tamara


Minden  árva gyermeknek van egy őrangyala, aki védi őt szülei helyett is. Minden őrangyal tiszta szívéből szereti védelmezettjét. Egyik gyermek sem tud őrangyala létezéséről. Egyik őrangyal sem szerethet bele védelmezettjébe.


☆☆☆

Akkor kerültem az emberek közé, amikor Shirley kosara előtt megnyílt az árvaház ajtaja. Nem esett eső, nem volt vihar, csak egy nyugodt, kellemesen enyhe nyári este volt, amikor hirtelen Mrs. Peters, az árvaház igazgatója mellett találtam magamat, és ketten néztünk csodálkozva egy pöttömnyi lányra, aki békésen aludt pokrócaiba bugyolálva. Ezzel kezdődött meg első munkám: hogy mindig vigyázzak Shirley-re, amíg meg nem hal. Sajnos nem tudtam ennek eleget tenni.

A lány már gyerekként is különleges volt. Nem csak tágra nyílt, zöld szemei - amikből csak úgy áradt a végtelen szeretet - és arany színű haja miatt, ami mindig illatos és puha volt. Volt benne még valami, ami miatt mindig hálát adtam az égnek, hogy én vigyázhatok rá. Figyeltem rá nap, mint nap. Fogtam a kezét első bizonytalan lépéseinél, segítettem neki megoldani a problémáit és játszottam vele. Néha olyan volt, mintha tudná, hogy létezem, de sosem történt semmi olyan, ami miatt bizonyos lehettem volna abban, hogy érzékel engem, bár nem tagadom, néha eljátszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha... de erről nem volt szabad beszélnem. Ennek ellenére is, öröm volt vele minden perc. Még akkor is, amikor sírt a társai miatt, mert azok nehezen fogadták be. Ilyenkor mindig volt egy ürügyem, hogy hozzáérhessek az arcához, hogy letöröljem a könnyeit.

Bárhogy igyekeztem is, Shirley-t sosem fogadták örökbe. Sokáig úgy éreztem, talán csak én voltam túl válogatós, és tudatalatt alakítottam úgy a dolgokat, hogy egyik párnak se feleljenek meg a dolgok, de azt hiszem, ha ez nem történt volna meg, Shirley nem lenne most olyan erős. Megtanult a saját lábára állni, és még ennek ellenére is tele van szeretettel, amit még én magam is csodáltam. Kevés olyan ember van, aki ennyi megpróbáltatás után is képes mosolyogni. Talán emiatt van lelkiismeret furdalásom, hiszen alig könnyítettem meg a dolgát neki.

De így is mindig próbáltam a kedvében járni. Ha elvesztett valamit, visszahoztam neki, ha elfelejtett valamit, emlékeztettem rá, ha magányosnak érezte magát, megfogtam a kezét. Enyhíteni akartam a fájdalmát, ami mélyen legbelül benne volt, csak ő maga sem akart tudomást venni róla, ahogy én sem. Számomra Shirley mindig is egy hibátlan lány volt, akiről nem akartam elhinni, hogy nyomasztja a gondolat, amiért nincs igazából senkije. Nem ismerte a szüleit, nem voltak igaz barátai, és bár mindenkivel kedves volt, senkiben sem bízott meg igazán. Néha mintha nem csak önmagára, a világra, de mintha rám is haragudott volna. Mindig csak annyit mondott "menj el", semmi mást. És én elmentem. Nem tudtam mit tenni. Nem erőszakolhatjuk rá az akaratunkat a gondjainkra bízott személyre.

Az önmarcangolása 20 éves korára enyhült. Akkor költözött el egy nagyvárosba, ahol már saját lakásra is tellett neki. Valami megváltozott benne, amiről én sem tudtam. Egy nap nagyon vidáman kelt fel, mint aki készen áll megváltani a világot. Örültem, hogy jó kedve van, kíváncsi voltam, mit határozott el. Aznap végig ruhák között vacillált, még ki is sminkelte magát, ami nem volt rá jellemző. Aztán megtudtam, hogy hova készült.

Egy szórakozóhely felé tartott. Nem fért a fejembe, miért döntött így, és akkor tettem meg első ballépésemet. Őrangyalként a feladatom, hogy a lehető legjobb legyen a védelmezettnek, egyengetnem kell útját, de legfőképpen támogatnom kell. Shirley csak ismerkedni akart, próbált barátokat szerezni, de rajtam úrrá lett egy megmagyarázhatatlan érzés. Nem bírtam, ahogy a férfiak ránéztek, ahogy közeledni próbáltak felé. Ellöktem őket Shirley-től, nem hagytam nekik, hogy érdekelje őket a védencem - ami miatt ő megint magába zuhant.

Csak akkor kezdtem el megérteni, mit is tettem, amikor Shirley pszichiáterhez kezdett járni. Odáig fortyogtam az indulattól, de amikor megtudtam, hogy orvos kell neki, lefagytam. Törvény az angyaloknál, hogy ha a védelmezettünk pszichológussal vagy pszichiáterrel beszélget, akkor nem lehetünk jelen, ugyanis az, hogy az emberünk orvoshoz ment azt jelenti, hogy nem végeztük jól a munkákat, és ideje magunkba néznünk. Én is ezt tettem. Megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy Shirley-től akár egy törvény, akár bármi más elválasszon. Én csak mindig vele akartam lenni, csak próbáltam segíteni neki.

Évek teltek el így és a helyzet nem lett jobb. Lassan már a boldogság is kifakulóban volt Shirley-ben. Egy ideig rendszeresen szedte az orvosságát, amit a pszichiáter írt fel, de végül felhagyott vele. Nem tudtam megakadályozni ebben. A napjai búskomorságban teltek, ami engem is elszomorított. De egyszer csak egy különleges szórólapot dobtak a postaládájába, és én úgy intéztem, Shirley biztosan meglássa a tengerparti nyaralásra hívó reklámot. Úgy gondoltam, ezzel majd felvidíthatom.

- Legyen - mondta, amikor levelei közül kicsusszant a papír darab, és miután felvette, gondosan elolvasta. Azt hittem, innentől nem lesz baj, pedig akkor lőttem másodjára is bakot.

***

- Nem akarlak megbántani - szólalt meg hirtelen Shirley, amikor a tengerparton sétáltunk. Haját fújta a szél, és én akkor nagyon ember akartam lenni, hogy tényleg ott legyek vele.

Szavai kizökkentetek a gondolataimból. Ezelőtt még sosem szólt hozzám ennyire magabiztosan, ennyire tudatosan. Döbbenten néztem rá, ő pedig megfordult és egyenesen rám emelte tekintetét. Fáradt volt, mint akinek elege van az életből.

- De iszonyatosan rossz őrangyal voltál.

Nem tudtam megszólalni.

- Nem is tagadod?

- Te... tudsz rólam?

- Mindig is tudtam rólad. Bár néha azt kívántam, bárcsak ne lenne így.

- Hogy lehetséges ez?

- Fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy megkeserítetted az életemet. Elhitették velem, hogy bolond vagyok, gyógyszert kellett szednem miattad. Elűztél mindenkit mellőlem. Lehet, te csak jót akartál, de mindent rosszul csináltál. Mindent!

Igazi szomorúság és gyűlölet érződött a szavain. Összeszorult a szívem.

- Ha tudtam volna, hogy....

- Mit tudtál volna? Hogy látlak? Mi lett volna más? Csak jobban fogva tartottál volna. Most viszont ideje elengedned, mert ez így nem mehet tovább. Te is tudod.

Könnyek gördültek le az arcán - bárcsak akkor is letörölhettem volna úgy, mint régen. Haja lebegett körülötte, mintha csak ő is angyal lett volna. Mondjuk, mindig is az volt. Egy földre szállt angyal.

- Megcsókolhatlak? - kérdeztem halkan.

- Ha ebbe kerül, hogy eltűnj.

Nem akartam megtenni, de csak így teljesíthettem a kívánságát. Amint ajkaink összeértek, megszegtem a törvényt, és bukott angyallá váltam. Lassan párologtam el, de még egy utolsó mozdulatommal megint letöröltem Shirley könnyeit.

- Úgy sajnálom.

☆☆☆

Minden  árva gyermeknek van egy őrangyala, aki védi őt szülei helyett is. Minden őrangyal tiszta szívéből szereti védelmezettjét.  Egy gyermek tudott az őrangyala létezéséről. Egy őrangyal beleszeretett védelmezettjébe.

VÉGE

2 megjegyzés:

  1. ❤️❤️❤️ Avagy a véleményem még mindig ugyanez ^^
    (asghdehjdafh miért ilyen szomorú a vége xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. <3 úgy örülök, hogy tetszik!^^ :3 és megpróbálok majd kevésbé szomorú történeteket írni a jövőben :D

      Törlés