2018. július 14., szombat

Insieme siamo l'amore #1〖CHANSOO〗


I LOVE YOU
by: Szigl Tamara
(első rész eredeti írása: 2017. 08. 27.)


- Őrület, nem? - kérdezte Chanyeol bambán vigyorogva, miközben hüvelykujjával lustán görgetett le a telefonján. Kyungsoo épp valami vacsorát próbált összeütni, nagyon el volt merülve a dolgában, így meg sem hallotta a nyakigláb fiú kérdését. Habár az nem nagyon zavartatta magát. 

- Néha el sem hiszem, hogy tényleg híresek vagyunk. Mármint, gondolj bele... vadidegen embereknek vannak rólunk képeink, történeteket írnak rólunk, azt akarják, hogy összejöjjünk egymással... - itt Chanyeol elhallgatott, majd kíváncsian Kyungsoo-ra pillantott.


A fiatalabb továbbra sem nézett fel a szakácskönyvből, Chanyeol pedig úgy döntött, ideje akcióba lépni. Magabiztosan felállt az asztaltól, de amint ezzel magára vonta Kyungsoo figyelmét, inába szállt a bátorsága. Ügyetlenül megvakarta a tarkóját, és megköszörülte a torkát. 

 - Hé... D.O. 

 Kyungsoo felvonta a szemöldökét, és kérdően nézett Chanyeolra, aki egyre vörösebb és vörösebb lett. 

Ne csak így állj itt, te idióta, te vagy Park Chanyeol, csinálj valami lazát, valami menőt! 

Chanyeol egy hirtelen ötlettől vezérelve félretolt pár edényt, és felület az asztalra, majd könnyedén elmosolyodott. Kyungsoo csak forgatta a szemeit, majd visszafordult a tűzhely elé. Az idősebb egy darabig bámulta a fiú hátát, lassan végigmérte tetőtől talpig, figyelte válla ívét, a tarkóját, rövidke lábait, amitől kénytelen volt elmosolyodni. Olyan apró, legszívesebben egész nap ölelgetném.

Chanyeol idegesen az ajkába harapott, és újra megpróbálkozott egy beszélgetés kezdeményezésével.

-Kyungs... 

 - Még mindig hallok, várom, hogy mikor nyögöd ki végre azt, amit akarsz - mondta a fiú, és közben hozzálátott a zöldségek felaprításához. 

 - Hát persze... - nevetett fel idegesen Chanyeol - Nos, azt akartam kérdezni, hogy... 

Az idősebb tekintete a villámgyorsan aprító Kyungsoo kezére tévedt, és nagyot nyelt. 

Mi van, ha felidegesítem, és megkésel? Kinézném ebből a kis gonosz törpéből, hogy egyetlen mozdulattal elvágja a torkomat.  

Kyungsoo dühösen megfordult, és mélyen Chanyeol szemébe nézett. 

- Na mondod már, vagy mi lesz? 

 Chanyeol először rémülten összerezzent, de képtelen volt nem nevetni azon, ahogy a nála egy fejjel kisebb Kyungsoo idegesen bámul rá. 

 - Nem érek rá erre, ha nem látnád, próbálok valami ételt összehozni! Amúgy meg szállj le az asztalról, kell a hely! 

 Chanyeol kíváncsian átnézett Kyungsoo válla fölött, és az önbizalma azonnal visszatért. 

- Tonkatsu? Ezek szerint valaki hallgatózott tegnap? - húzta az idősebb a fiút. 

Kyungsoo elvörösödött, és azonnal visszafordult a konyhapulthoz. Chanyeolnak igaza volt, hallgatózott. Pedig ő normál esetben soha nem tett volna ilyet, egyszerűen csak így hozta a sors. Sehun és Chanyeol a lányokról beszélgettek, mire ő unottan bedugta a fülhallgatót, és már épp azon volt, hogy elindít valami zenét, amikor... 

- A tonkatsu a kedvencem. Ha egyszer lenne valakim, biztosan ennék vele. Bár az lenne a legjobb, ha együtt készíthetnénk el. 

Chanyeol elmosolyodott, leugrott az asztalról, és Kyungsoo mellé lépett. 

- Hadd segítsek! - mondta, és finoman félretolta a fiatalabbat, nem törődve annak ellenkezésével. 

- Miért lábatlankodsz itt, én nem vagyok a barátnőd, hogy velem főzőcskézz! - fakadt ki Kyungsoo, de azonnal megbánta, hogy megszólalt. Chanyeol döbbenten nézett rá, ő pedig a lábujjáig elvörösödött. Zavartan megpróbálta menteni a menthetőt. 

- Inkább mondd már, hogy mit akarsz! - azzal egy határozott lökéssel, kihasználva, hogy Chanyeol teljesen lefagyott, és nem tudott tiltakozni, elsöpörte az útból az óriást, majd dacosan lehajtotta a fejét, és visszatért az étel elkészítéséhez. Chanyeol egy pillanatig habozott, majd újra nekikezdett a mondandójának, ezúttal komoly hangon, szemét pedig nem vette le a másik fiúról. 

Ez a tökéletes pillanat. 

- Tudtad, hogy az EXO-L-ek úgymond "shippelik" párunkat egymással? 

Kyungsoo dühösen bólintott. Tisztában volt az ilyen őrült elméletekkel, amiket a rajongók találnak ki, de soha nem értette, hogy ez miért jó, vagy mi értelme. Néha kifejezetten bosszantotta. 

Na ja, szerinted vak vagyok, és nem látom a CHANBAEK transzparenseket a koncerteken? Mintha nem lenne elég, hogy egy szobában vagytok, még ez is! - gondolta a fiatalabb.

- És tudtad, hogy, nos, hogy van olyan, hogy Chansoo? 

 Kyungsoo lefagyott. 

- Na és? - kérdezte remegő hangon. 

- Hát csak érdekel, hogy te, hogy állsz az ilyen dolgokhoz... mármint, tudod, szerelem, meg ilyenek, érted, miről beszélek. 

- Egyáltalán nem értem, hogy miről beszélsz, és őszintén kezdesz idegesíteni! - csattant fel Kyungsoo - Én csak főzni akartam, és most teljesen... 

A fiatalabb abban a pillanatban elvágra az ujját a késsel, a konyhapult pedig véres lett. Chanyeol villámgyorsan megragadta Kyungsoo karját, és a csaphoz húzta. A fiú döbbenten hagyta magát, nem ellenkezett. 

- Ezt szorítsd rá! - utasította Chanyeol, adott neki egy zsebkendőt, megfogta a derekánál, és felültette az asztalra, majd elsietett, de hamar visszatért egy ragtapasszal. Gyakorlott mozdulatokkal megtisztította a sebet, majd rárakta a tapaszt. Kyungsoo még mindig ámultan figyelte a fiú tevékenykedését, de egy rossz szót sem szólt. Különben is, élvezte, hogy Chanyeol csak vele foglalkozik. Szerette volna, ha ez a pillanat soha nem ér véget. 

Ahogy végzett, az idősebb felnézett Kyungsoora, és elmosolyodott. 

- Mi az? 

A fiú kizökkent, fel sem tűnt neki, hogy egészen idáig le sem vette a szemét barátjáról. Gyorsan megrázta a fejét, és elhúzta a kezét. Dühösen elfordult. 

- Mi lenne?! Csak nem értem, hogy miért játszod itt a tündérkeresztanyát, ez csak egy vágás volt, nem halok bele! 

 - Az emberek törődnek azokkal, akiket szeretnek. 

Kyungsoo nem mert ránézni a fiúra. Mégis hogyan bírt volna? Hiszen olyan régóta szerelmes belé, nem tudna sírás nélkül a szemébe nézni. Olyan régóta fáj már neki, olyan régóta próbálkozik, erre most ilyeneket hall? Honnan tudhatná, hogy ez a valóság? 

- Mert, ha eddig nem jöttél volna rá, szeretlek, Do Kyungsoo - a fiatalabbal forgott a világ, de továbbra is a földet nézte - Hé... - Chanyeol megfogta a vállát - Figyelsz rám? 

Kyungsoo elhúzodott, majd lekászálódott az asztalról, és visszament a konyhapulthoz. - Ezt be kell fejeznem - azzal folytatta azt, amit elkezdett.

A fiú még egy darabig állt, nézte Kyungsoot, majd nagyot sóhajtott, és elindult a szobája felé, de az ajtóban még visszafordult. 

 - Nem fogom ilyen könnyen feladni.

FOLYTATÁS HAMAROSAN

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése