2018. július 11., szerda

It All Comes Naturally〖EXO〗


CHEN: KIM JONGDAE
by: Szigl Tamara
(kép saját)


szeptember 21.
Kedves naplóm!

Ma végre erőt vettem magamon és odamentem Jongdaehoz. Nem tudom, hogyan voltam erre képes, de elmondtam neki, mit érzek. Mivel ma van a szülinapja, ezért ajándékot is vittem neki. Komolyan azt hittem, minden rendben lesz, de szinte azonnal kikosarazott. Egy részem érezte, hogy ez lesz, de reménykedtem benne, hogy legalább végighallgat.


- Viccelsz velem? Már miért járnék veled? Nézz már magadra!

Úgy nevetett, mint még soha, és ezúttal nem mosolyogtatott meg a hangjával, mint általában. Úgy éreztem, minden szava mélyebbre nyomja bennem a visszautasítás kését.

Ezek után az ajándékomat eldobta, majd vigyorogva futott a haverjaihoz, akikkel sorra lepacsizott.

Anyának nem is mondtam semmit, csak berohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Ez volt életem legrosszabb napja.



október 1.
Kedves naplóm!

A szerelmi vallomásom egy morbid módon mégiscsak sikeres volt, ugyanis Jongdae többet "foglalkozik" velem, mint valaha. Ma iskolába menet Jongdae kiverte a kezeimből a tankönyveimet, amik a sárba estek. Anya ezt semmiképpen sem tudhatja meg.

Nem tudom, Jongdae miért ilyen. Ha nem is tetszem neki, legalább békén hagyhatna. Hiszen már szétkürtölte az egész iskolának, hogy szerelmet vallottam, és most mindenki rajtam röhög. A barátaim is kínosan érzik már magukat a társaságomban. De talán nem is igazi barátok, ha ilyen könnyen lemondanak rólam.

Nagyon remélem, hogy a piszkálódásoknak itt vége, vagy hogy legalább rövid időn belül lecseng a téma, mert ha nem, nem tudom, mit fogok csinálni.



október 16.
Kedves naplóm!

Hallottam, hogy ma egy csapat lány a wc-ben arról beszélt, hogy én terhes vagyok, és csak azért akartam Jongdaeval összejönni, hogy legyen egy apja a gyerekemnek, mert az eredeti elhagyott. Annyira meglepődtem, hogy teljesen ledermedtem és elakadt a lélegzetem. Reménykedni is elfelejtettem, hogy nehogy a lányok rám nyissanak, mert akkor lebukok.

- Úgy tudom, már a tanárok is hallottak róla!

Az nem lehet! - gondoltam, - akkor biztosan kirúgnak! Vagy legalábbis megbukok, annyi szent!

Szerencsére legalább ez a félelmem nem vált valóra. A tanárok semmit sem tudtak a pletykáról. Fel is merült bennem a gondolat, hogy talán akkor beszélnem kéne egy felnőttel ezzel kapcsolatban, de végül rájöttem, hogy hosszútávon ezzel csak magamnak ártanék. Jongdae teljesen rám szállna. Már így is ellenem fordította az egész sulit, biztosan megpróbálna egy ilyen húzás után végleg elűzni innen. Mondjuk már most úgy érzem, hogy legszívesebben elmennék máshova. De hogyan tudnám ezt anyának elmagyarázni?



november 30.

Gyorsan írok, anya hamarosan megnézi, alszom-e, mert olyan sietve mentem a szobámba az ürüggyel, hogy nagyon fáradt vagyok.

Ez végül is igaz. Miután Jongdae és a haverjai elkaptak a suli mögött és megvertek, úgy érzem, életem hátralévő részében kimerült leszek.

Elszakították a ruhámat, arcon csaptak és megtépték a hajamat. Csak feküdtem a földön és sírtam. Nem gondoltam volna, hogy idáig fajulhat a dolog. Hiszen én csak őszinte voltam Jongdaeval. Már ezerszer megbántam, hogy szeptemberben odamentem hozzá. Bárcsak SOHASEM fordult volna meg a fejemben a vallomás. Sőt, hogy egyáltalán tetszik nekem! Nincs is nála kegyetlenebb, gusztustalanabb fiú!

Nem tudom, meddig tudok titkolózni anya előtt, de hamarosan ideje lesz tiszta vizet önteni a pohárba.


***

Rena szomorú arccal csukta be a füzetét. Az utolsó bejegyzés alá nagy betűkkel felírta: VÉGE.

- Azt hiszem, inkább nem vallok szerelmet Jongdaenak. Túl nagy kockázat - sóhajtott.

- Nem kéne emiatt feladnod - szól egy hang mögüle, és ő kővé dermedt. Hirtelen maga Kim Jongdae ült le elé.

- Te meg mióta vagy itt? - kérdezte fülig vörösödve Rena.

- Épp most léptem be az ajtón, csak az utolsó szavadat hallottam meg, és bár nem tudom, minek kapcsán gondolkodsz így, de ha akarsz valamit, tedd meg. Ne gondolkozz a többin. Amúgy meg azt hittem, üres lesz a könyvtár mire ide érek, úgyhogy eléggé meglepődtem, hogy itt találtalak, hogyhogy még itt vagy? És mi ez? - kérdezte, és a Rena előtt lévő füzetét nyúlt, de a lány rögtön elkapta - "A legrosszabb esetben?" Csak nem regényt írsz?

- De... izé, néha, igen - dadogta Rena, és gyorsan elsüllyesztette a füzetét a táskájában.

- Remélem, nem ezt akarod feladni. Nem tudom, miről szól, de mindenképpen fejezd be!

- R-rendben. Ha kész lesz, el is olvashatod.

Rena maga sem tudta, miért mondta ezt.

- Igazán? - ragyogott fel Jongdae arca - Köszönöm!

- Nincs mit. De te mi járatban vagy errefelé? Tudtommal nem szoktál könyvtárba járni - a lány gyorsan a fiúra terelte a szót, hogy a füzet kikerüljön a képből.

Jongdae elnevette magát.

- Ez igaz. Tanulni jöttem, a jegyeim rosszabbodtak. Meg is fordult a fejemben, hogy esetleg megkérlek, hogy segíts, mert te vagy az egyik legjobb diák, de végül elvetettem az ötletet, mert nem akartalak zavarni...

Rena fejében csak úgy kattogtak a fogaskerekek.

Oké, szedd össze magad! Az osztálytársad, aki hónapok óta tetszik, és akiről nem mellesleg  ugyanennyi ideje rémtörténeteket írsz, hogy mérlegelni tudj, megéri-e őszintének lenni vele, vagy sem, az most egyszer csak túllép a köszönő viszonyon, és szabályosan téged akar megkérni rá, hogy korrepetáld!

- Ugyan, nekem ez nem probléma! - szakította félbe azonnal Rena.

- Azta, szuper! - kiáltott fel Jongdae, mire a könyvtáros rosszallóan lepisszegte - Nagyon hálás lennék, ha segítenél! - suttogta.

- Megteszek minden tőlem telhetőt - mosolyodott el Rena, a fiú pedig ugyanígy tett.

Hogy is képzelhettem róla, hogy bántana?

- Megadom a számomat, hogy tudjuk egyeztetni, jó?

- Okés!

Ez életem legjobb napja!

***

január 7.
Kedves (igazi) naplóm!

Szörnyen gyerekes voltam. Írni egy egész történetet arról, hogy hogyan alakulna az életem legrosszabb esetben? Normál emberek csak a fejükben játsszák ezt le, nem írnak egy komplett naplót arról, "mi lenne ha?"!

Aznap, amikor Jongadeval találkoztam a könyvtárban, megszabadultam a füzettől. Egyáltalán nem bántam meg. Felesleges volt félnem, pláne belelovalnom magamat valamibe, ami nem valós.

Jongdae pár héttel korrepetálás után szerelmet vallott nekem. Pont a szülinapomon! :) Azonnal igent mondtam neki, és azóta is együtt vagyunk, boldogabb pedig nem is lehetnék! Mindvégig igaz volt a mondás, amit eddig közhelynek gondoltam: a szerelem akkor jön, amikor jönnie kell. És ami a legfontosabb, hogy természetesen.


VÉGE 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése