2018. szeptember 4., kedd

THE FEVER 333



Emlékeztek még, amikor anno a letlive.-ről papoltam, meg hogy mennyire jó lenne, ha Jason és a többiek újra zenélnének? Nahát még tavasz végén, nyár elején véletlenül belefutottam az én kedvenc dilis frontemberem új csapatába, aminek persze összes eddig megjelent számát+klipjét megnéztem seperc alatt, és hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett, amit láttam, illetve hallottam.


Az új társak ismét szimpatikusak, különösen tetszik egyedi stílusuk, amivel nem csak nagyon passzolnak az egész világba, amit Jason megteremt, de rögtön meg is ragadják a figyelmet. És ők is pont olyan jól bánnak a hangszerekkel, mint az előző tagok. Hihetetlenül erősen játszanak, a zene szinte már átalakul egy hús-vér emberré, aki Jasonnal együtt törtet előre. Különösen az tetszik az új felállásban, hogy az énekes eddig ismeretlen arcát mutatja meg nekünk a számokon keresztül; keményebben hörög, mint valaha, de aztán hirtelen lelassul, ezzel egy nagyon különleges hangulatot adva a dalokhoz. Ez a legjobban a Walking in my Shoes-ban érződik, ami talán a kedvencem az összes szám közül. Illetve jó volt hallani, hogy a csapat együtt dolgozik másokkal is, lásd például a Changes-t, amiben azt is szeretem, hogy amolyan beharangozó dala a bandának, ami azt kiabálja: itt vagyunk, megjöttünk, és most mutatunk valamit, amit még soha nem láttál korábban.

Persze a régebbi feeling is megmaradt, amiért nagyon hálás vagyok: a bandával együtt egy amolyan "szektát" is alakított - ami a fandom -, ahol mindenki elmondhatja, mit gondol, és azt cenzúrázni sem kell. Ugyanezt lehetett érezni a letlive.-nél, ami főleg a koncerteken mutatkozott meg. És ebben a legjobb, hogy Jason nem egyszer elmondta, hogy neki nem az a célja, hogy aki nem csatlakozik, az ki lesz taszítva valahonnan; egyszerűen csak szeretne egy biztonságos helyet adni azoknak, akiknek erre szükségük van, de nem fogja senkire sem ráerőszakolni sem ezt, sem pedig a véleményét. És szerintem ezt nagyon fontos hangsúlyozni, főleg a mai világban, ami mindent kiforgat és mindennel kötözködik.

A gondolat, hogy Jason újra munkába állt, reményt ad, hogy hátha visszajön Magyarországra, mert én személy szerint imádnám, ha megint láthatnám élőben, és találkozhatnék vele. A valóságban egy hihetetlenül aranyos ember, akinek a legjobb ölelése és legaranyosabb nevetése van a világon, de színpadon teljesen átalakul, ám bármennyire is tűnik durvának a dolog, ő sosem hagyná, hogy bárkinek is baja essen. Ez csak egyike azoknak az okoknak, amiért teljes szívemből szeretem és támogatom őt, és bármit, amit csinál. A PTV-s alkalom óta amolyan nyugati ultimate bias számomra.

Ugyan nem rég indult, de én imádom ezt az együttest, mondjuk nem is számítottam volna másra Jasontól. A dalai még mindig erősek, még mindig forrón adja át az érzelmeket és a gondolatokat. A nevük különösen tetszik, mert én magam is úgy éreztem, lázas lettem, miután lepörgettem a számaikat és miközben írtam ezt a bejegyzést. De a lehető legjobb értelemben. :)

Hallgassátok, támogassátok a The Fever 333-t, mert ők egy igazi, őszinte banda, akik sok igazságot mondanak ki a dalaikban.

Amber


Amiket érdemes meghallgatni:

MADE AN AMERICA

EGYÉB

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése