2019. április 23., kedd

Így tanulj koreaiul!

MEG MÁS NYELVEKEN, de leginkább koreaiul
+link ↝ hasznos alkalmazások, amik segíthetnek a kezdetekben

Tanulni mindig élvezet, legalábbis, ha olyan dologgal foglalkozol, ami érdekel is. Már egy ideje komolyabban elkezdtem a koreaival (illetve olasszal, suli mellett is) barátkozni, és minden egyes kis tanulás után szuperül érzem magamat, amiért felfedeztem, megértettem valamit. Nem mellesleg a különböző nyelvek ismerete manapság különösen fontos, így csak támogatni tudlak Titeket, hogy kezdjetek bele abba a nyelvbe, amihez a szívetek húz; legyen az japán, svéd, arab, spanyol vagy mondjuk pont a koreai!

Manapság ez a kultúra egyre elterjedtebb, ezért az okosodni kívánók száma is megnőtt. Örülnék, ha az itt megosztott tapasztalataim és tanácsaim eljutnának minden lelkes tanulni vágyóhoz, hátha segít nekik valamiben. Nyelvtani szabályokról, konkrét szavakról nem lesz ugyan szó ebben a cikkben (bár szívesen megpróbálkoznék vele), de remélem, hogy már az ötleteim is elegek ahhoz, hogy megkönnyítsem valakinek a dolgát. Ne is vesztegessük hát az időt, íme a folyamata az én koreai tanulásomnak!

2019. április 19., péntek

Miért írok a melegekről?

A közelmúltban felmerült a kérdés nálam és az olvasóim körében is, hogy a történeteim vajon lekorlátozódnak-e a boy x boy-féle fanficekre. Megjegyezném, drága Victoria Winters kommentje nélkül is megírtam volna ezt a bejegyzést előbb, vagy utóbb, de így legalább hamarabb beszélhetek erről a témáról.

Tényleg elszaporodtak a yaois írásaim, mondjuk, ide nem is nagyon töltöttem fel más firkálmányomat a fanficeimen kívül. Az igazság az, hogy már nekem is kezdett ebből elegem lenni, ezért is volt annyi szünet a saját írások között. Most viszont, hogy megint eszembe jutott egy ötlet egy sztori kapcsán - ami micsoda meglepetés, szintén bl -, komolyan elgondolkodtam, miért is foglalkozok ennyit ezzel a témával?

Számomra az írás olyan "művelet", amit csak igazi elkötelezettséggel lehet végezni, 100%-os erőbedobással és csakis hitelesen. Nem szeretek olyanról írni, amiről fogalmam sincs, vagy ami nem érdekel, mert nem lelném benne örömömet. Nem tagadom senki előtt sem, hogy volt egy bizonytalan időszakom, amikor nem tudtam, hova húz a szívem, és van tapasztalatom abban, milyen lánnyal lenni, de számomra ez nem volt több egy próbánál. Ettől függetlenül ugyanúgy támogatom a melegeket, sőt, csodálom őket.

2019. április 17., szerda

Késői megemlékezés Sehun szülinapjáról

MEG MINDEN MÁS, AMI AZ ESZEMBE JUT
Tagadhatatlanul elindultam a változás felé. Nem csak én, de elsősorban magamon láthatom ezeket az apró újításokat, amik akarva-akaratlanul is bekúsznak a napjaimba. Először is, ami a legszembetűnőbb, hogy a hajam már majdnem a fülcimpámig ér, a tarkómon pedig az egykori felnyírásnak már nyoma sincs, helyette egy vizicsúszdára hasonlító hajkezdemény van. A pajeszom túl hosszú, hogy normálisan nézzen ki a fülem mellett, de ha mögé tűrőm, kiáll, mert ahhoz viszont rövid. Mindenesetre próbálom visszafogni magamat, hogy ne nézegessek rövid frizurákról képeket, mert véletlen betévednék a fodrászhoz, hogy kopaszítson meg, márpedig mos eldöntöttem, hogy megnövesztem. Szeptemberre már pont jó lesz, és mehetek frufrut csináltatni, ami annyira hiányzott. De nincs az az isten, hogy amikor végeztem a gimivel, ne vágassam le újra a fejbőrömig.

Talán pont úgy, mint a katonáknak. Annyian vonultak most be, hogy egyszerre sírok, mert a bandák hiányosak lettek, és mert a szerencsés idolok levágathatták a hajukat, én pedig nem. Viszont pozitívum ( ? ), hogy ha régebb óta lennék benne ebbe a világban - mármint a kpopban -, akkor valószínűleg jobban fájna elengedni a kedvenceimet, mint így.