2019. június 21., péntek

Ha EXO velünk, kicsoda ellenünk?


Valószínűleg azt hittétek, idén elmarad az EXO-s elérzékenyülésem. Hát tévedtetek, ami késik, nem múlik. De hát hogy is hagytam volna ki, amikor alig pár hét, és Baekhyun szólóban debütál, Chanyeol és Sehun pedig duóban! Őszintén, what a time to be alive. Igaz, nem ma volt hivatalosan az évforduló, de a gondolataim semmit sem változtak, sőt, mélyebbek és bőségesebbek lettek, szóval így sem fog a bejegyzés mondatokban hiányt szenvedni.

2019. június 16., vasárnap

Nosztalgia ⇨ 2 éve a bloggal

AVAGY MIT JELENT NEKEM A FOTOSZINTÉZIS?

Anno meglehetősen komolytalanul ünnepeltem a blog szülinapját, amire így utólag visszatekintve elég nagy tiszteletlenségként gondolok, hiába van szó "csak" egy oldalról. De talán még magam sem hittem el, hogy elértünk egy pontra, most viszont, hogy még egy évforduló érkezett el, szeretnék méltó módon nosztalgiázni a FOTOSZINTÉZIS immáron 2 éves létezéséről.

Mindig is kitartó emberként tekintettem magamra, de voltak (és vannak) dolgok, amikben úgy tűnt, egyszerűen nem tudok nagyobb mérföldkövekhez elérkezni. Ilyen volt például a naplóírás. Mindig újabb és újabb füzeteket nyitottam, megfogadván, hogy ezt meg azt majd jobban csinálom, szebben írok és gyakrabban, de most, hogy már 3. éve vezetem a füzetemet, amiben a gondolataim vannak, rájöttem valamire. Nincs értelme menekülni a hibáim elől. A napló-és blogírásnál is igaz ez a megállapítás, hiszen ezek a helyek azt tükrözik, milyen ember vagy, és azzal, hogy félbehagyod, mert nem tartod elég jónak, magadat ítéled el. Pedig az a legfontosabb, hogy szeressük azt, akik vagyunk és fogadjuk el a múltunkat, cselekedjünk a jelenben, hogy változás legyen a jövőben. Már nem zavar, mennyire írok csúnyán a naplómban, mert akkor épp olyan kedvem volt, hogy nem akartam a külalakkal foglalkozni, ez pedig szintén egy emlék lesz, akárcsak a soraim, amire jó lesz visszatekinteni. A FOTOSZINTÉZISen sem az a lényeg, hogy minél gyakrabban posztoljak, hanem, hogy akkor írjak, amikor jól esik, és azért vannak a menüpontok, hogy Ti, keresgélve akkor olvashassátok el, amikor Nektek jól esik. Az volt 2 éve a célom, hogy egyfajta menedéket teremtsek magamnak. Mostanra viszont kitárultak ennek a fészeknek a "kapui", ezért szeretném, ha Ti is otthon éreznétek magatokat.

Kevés ez a 2 év, de így, hogy ezzel túlléptem az előző oldalam élettartamát, erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat és a FOTOSZINTÉZISt egyaránt. Abszolút készen állunk letenni a harmadik, a negyedik és még ki tudja, hányadik mérföldkövet is. Ugyanakkor nem ígérhetek semmi olyat, hogy több poszt lesz. Iskolát váltottam, ráadásul kollégista leszek, és bőven lesz mivel foglalkoznom, plusz nem tudom, mennyire lenne lehetőségem nethez jutni, de még csalódhatok kellemesen, szóval emiatt most nem kell aggódni. Ha máskor nem, hétvégenként frissítek, akkor itthon leszek. De szeretném kihangsúlyozni, hogy ez még nem jelenti az oldal halálát! (Olyan sokáig fogja húzni, hogy a végén már Ti kértek majd rá, hogy zárjam be végre...)

És ki tudja, lehet, valahogy majd megtanulok kódokat és egyéb jelenleg kiismerhetetlen dolgot használni, és a FOTOSZINTÉZIS egyre jobban kiemelkedik majd. Kecsegtető a jövő, ennyi biztos, ezért remélem, hogy ha eddig velem maradtatok, továbbra is szívesen teszitek majd ezt, akárcsak azok az emberek, akik később találnak majd rá.

Noha nem készültem semmilyen nyereményjátékkal, amivel ilyenkor szokás, de így is bízom benne, hogy önfeledten ünnepelhetjük együtt ezt a mai napot - hiszen ez nem pusztán egy szülinap. Ez egy jelzés is, hogy bármennyire is volt nehéz az elmúlt időszak, valamit mégiscsak elértünk, mert itt vagyunk. Kitartást kívánok minden kedves Olvasómnak, és találkozzunk a legközelebbi bejegyzésben! ♡

Amber

2019. május 31., péntek

Giga-mega-nagy könyves beszámoló ≫ TÉL-TAVASZ

Most már majd' egy éve tart az olvasás-mániám, szinte nem is tartottam szünetet. De ezúttal csak az utóbbi 6 hónapot fogom összegezni, mivel annyi jó kötettel hozott össze a sors, hogy muszáj Nektek (is) áradoznom. Bár, igazából ez a bejegyzés valószínűleg tarthatna a végtelenbe és tovább, ugyanis holnaptól már nyár van, ami a rengeteg munka és tanulás mellett természetesen helyet ad majd a könyvfalásnak is. Viszont most a jövő helyett tekintsünk a múltba, és hadd meséljek olvasói élményeimről!

Ha szigorúak lennénk, az első cím ebben a sorban a Candide lenne, de én nem tekintem versenyképes darabnak, mivel nem magam miatt kezdtem bele. Kötelező volt a suliban, és bár nem bántam meg, hogy megismertem, mégsem azért került elém, mert így terveztem. Viszont rögtön (vagy legalábbis kis kihagyással) utána belevágtam a fejszémet Szurovecz Kitti Sokszívűjébe. (Ez amúgy elég rosszul hangzik.) Láttam róla ajánlásokat korábban is, de csak amikor ténylegesen a szemem elé került a boltban, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kéne olvasnom. A történet középpontjában a többszerelműség kérdése áll, avagy normális-e, ha valakinek egyszerre +2/< párja van, hogyan kezeli ezt a társadalom és az érintett felek, lehet-e egy ilyen kapcsolatoban teljes béke és bizalom, és a többi. Nem tehetek róla, automatikusan a biasok + bias wreckerek esete ugrott be, így elég nagy volt a kezdő löket.
Aztán a lelkesedés folyamatosan csökkent. Ezt inkább az írónő stílusa miatt éreztem, furcsa volt, hogy mindent jelen időben írt  (pl: "Megnyitom az üzenetet."), illetve nagyon a főszereplővel sem szimpatizáltam, de ízlések és pofonok, ugyebár. Ettől függetlenül érdekes volt ebbe a világba egy kicsit belelátni, hiszen ahogy a regény kevésbé elfogadó karakterei is mondják, ez nem a klasszikus felállás, mégis meg tudtam érteni - már amennyire egy tapasztalatlan kívülálló képes rá -, hogy létezik ilyen, és ez engem (amíg nem velem történik) nem zavar. Épp ezért, érdemes foglalkozni vele, a többszerelműségen túl van benne némi rejtély, nyomozgatás és sok dilemma is, amik mélyítik a cselekményt és a karaktereket, és persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy magyar - olasz körítéssel, ami a magamfajtáknak eleve plusz pont.
6/10