2018. május 29., kedd

Koncertek, amikre elmennék...

ÉS AMIKRE NEM!
mert olyanok is vannak ám :)

Nem rég mondta anya, hogy a Pvris, egykori kedvenc bandám Magyarországra látogat, és még csak nem is olcsó a fellépésükre a jegy. Ez mélyen elgondolkodtatott. Menjünk el, vagy sem?

Most amúgy is gyűjtök, így a terv eleve megbukott, de tény, hogy más kérdések is felmerültek. Eggyel több koncert élményként, vagy tényleg egy igazi valóra vált álomként fognám fel? A Pvris sokáig uralta a kedvenceimet és mindig is jó zenét csináltak, ezért az alkalomért pedig ölni tudtam volna régen. Akkor hát mi fogott vissza a spóroláson túl?

Már egy ideje tagja vagyok a Facebook-os Pvris csoportnak, és ott írta egyszer valaki, hogy elment a trió egyik fellépésére, és találkozott a tagokkal, azok pedig kinevették őt, mert fogyatékos volt. Ez már vagy úgy 1 éve történt, de bennem annyira megmaradt, hogy egyszerűen azóta nem tudok áhítattal a csapatra nézni. Az énekesnő is mintha az idő múlásával nagyképűbbé vált volna, mintha már annyira megszállottja lenne ennek a meleg-témának, hogy szinte már lenézi a heterókat. Régen pont emiatt a bátorsága miatt szerettem, de mostanra már úgy érzem, túl sok, amit csinál. Mindenki felfogta, hogy meleg, miért kell ezt még tovább hangsúlyozni? Egy szó, mind száz, szépen lassan elvesztettem az érdeklődést a Pvris iránt, noha a zene amit csinálnak, tényleg jó, de már egyáltalán nem kívánom őket látni élőben.

2018. május 26., szombat

Nosztalgia ⇨ 3 x Seventeen


Igazából nincs min nagyon nosztalgiázni, hiszen csupán 7 hónapja ismerem a bandát, így hát korántsem tudnék azokról az időkről beszélni, amikor még kezdők voltak - még akkor sem, ha megnéztem szinte az összes műsort, amiben benne voltak. Ennek, és kpopos hiatusom ellenére is szeretnék írni egy-két sort arról, mit is jelentenek ők számomra, és hogy mit gondolok a jelenről, amiben most követem őket figyelemmel.

2018. május 21., hétfő

Mi is van most?

ÉS MI LESZ KÉSŐBB?

Először egy igencsak lehangoló posztot akartam írni a cím alá, de aztán erőt vettem magamon, hogy kicsit változtassak a hangomon. Bármennyire is szólnék most máshogy, muszáj pozitívnak és erősnek maradnom, úgyhogy "halljátok szavam."

Először is, bocsánat, hogy ennyit változtattam a blog kinézetét, de sehogy sem voltam vele megelégedve. Noha az előző fejléc szerintem az eddigi legjobb lett, a színei túl hidegek voltak, és nem volt jó érzés ránéznem - hiába Chen nézett vissza rám. Azt hiszem, ezzel a mostani kinézettel jóban vagyok, kellően nyárias, mégis letisztult, úgyhogy remélem, sokáig velem marad, és nem fogom pár hét múlva ócskának gondolni.
Bejegyzések közül is lesz, ami törölve lesz, mert egyszerűen többé nincs helye az oldalon. Lehet, ezt csak azért érzem így, mert most mindenhonnan szelektálnom kell, hogy újra tiszta lappal indíthassak, de ha ettől (is) függ, hogy jól érzem-e magamat a bőrömben, akkor legyen.

2018. május 18., péntek

Nosztalgia ⇨ Üzenet Leának

Eltelt 1 év mióta kiraktam ezt a posztot az akkori személyes blogomra, az Ultraviolence-re, de mivel a lány, akiről szól ez az egész nagyon fontos nekem, ezért arra gondoltam, hogy ismét publikálom. Legfőbbképpen miattad, Lea, mert szeretném, ha tudnád, hogy tényleg nagyon sokat köszönhetek neked! Nem is tudom, mit kéne mondanom még... köszönöm ezt a 4 évet! ♡♡♡

Ui.: Tényleg sosem fogom elfelejteni, amikor aznap hajnalban beszéltünk. Hihetetlenül sokat segítettél, és bizton állíthatom, életem legjobb döntése volt, hogy rád írtam anno.

~Tami


2018. május 13., vasárnap

Disney/Haikyuu Projekt ≫ elő-és utószó


Legvadabb álmaimat múlta felül az, hogy egy ilyen hatalmas tervnek, mint a Disney/Haikyuu Projektnek sikerült letenni az első mérföldkövét, azaz az Ezüst Hajú és a vadász trilógiát. Amikor anno elkezdtem írni a sztorit, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Az első rész során sokszor fordult meg a fejemben, hogy ez hülyeség, és nem kéne folytatni. Aztán, amikor már biztos voltam a dolgomban, akkor is féltem, hogy mi van, ha utána már csak puszta lustaságból nem tudom majd befejezni azt, amit elkezdtem. De a jó ég tudja, mi játszódott le bennem az utóbbi időben, és miért tudtam ennyire kapaszkodni a történetbe. Hosszabb irományokat sosem tudtam letenni az asztalra, épp ezért vagyok nagyon hálás ennek a kis trilógiának, ugyanis megtanított a felelősség vállalásra és az időm rendszerezésére.

2018. május 12., szombat

Ezüst Hajú és a vadász #3〖DAISUGA〗

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE
by: Szigl Tamara

- Tsukishima, a szívbajt hozod szerencsétlen fiúra! Állj már le! - szidta le Asahi a másik magas szellemet, és tüsszentett egy hatalmasat.

- De hát én csak az igazat mondtam. Az átok, amit a gyerek bekapott, nem kis dolog. Lehet, hogy most még kómában van, de amint lemegy a nap, meg fog halni.

Daichi nem figyelt a szellemek civakodására, noha megdöbbentette, hogy tényleg léteznek. Már Suga búvóhelyén voltak, és ő remegő kézzel tett egy párnát a fiú feje alá.

- Mit tehetnénk, hogy Ezüst Hajú jobban legyen? - kérdezte fátyolos tekintettel.

- Mi semmit - vágta rá a Tsukishima nevű szellem.

2018. május 1., kedd

Vezess k-pop naplót!


Ha az ember - rendes kpopperként - 10-nél több csapatot ismer, akkor biztosan érezte már azt, néha mennyire nehéz lépést tartani a sok cb-vel. Ez különösen akkor igaz állítás, ha az illető még véleményeket is ír a friss lemezekről, számokról, na meg van olyan eset is, amikor nem is lehet valamit "darabokra szedni", csak szimplán tudjuk, hogy az adott dal vagy album tetszett-e, vagy sem. Ez is egyike az okoknak, amiért is elkezdtem a saját kpop naplómat, és ebben a bejegyzésben ennek a kis füzetnek a hasznáról, illetve elkészítéséről lesz szó. :)