2018. november 15., csütörtök

Én és a zene #1

AVAGY HOGY IS KEZDŐDÖTT?
by: Szigl Tamara

Mostanra elég nagy utat tettem meg a zene világában, ez pedig természetesen soha nem fog véget érni, hiszen mindig jönnek új előadók, én pedig szinte biztosan nyitott leszek rájuk. De most ne a jövőbe, inkább a múltba repüljünk vissza, egészen addigra, amikor először kezdtem "kinyitni a füleimet" a muzsika iránt. Kalandunk egészen napjainkig fog tartani, ezért készítsetek össze mindent, ami fontos, utána pedig vágjunk is bele!


Ugyan zenét mindig is hallgattam - ahogy mások is -, tudatos odafigyelésem rá csak nagyjából 2013 körül jött el. Előtte elég volt a rádió nyújtotta választék, illetve még 7-8 éves koromban megismerkedtem Michael Jacksonnal, aki kétségtelenül bevezetett a rajongás világába. De az igazi áttörést a Train okozta, akik első kedvenc bandámmá váltak, ezzel megpecsételve fangirl sorsomat.

Valahogy elkerülhetetlen volt, hogy raptorkodásom része legyen az is, hogy "halálosan" belezúgjak a Train frontemberébe. Onnantól fogva aztán mindegyik kedvencem énekese elcsavarta a fejemet, én meg megkaptam, hogy apa komplexusom van. Ami amúgy nem igaz, csak gyerekes rajongással imádtam mindenkit, akit egy kicsit is szimpatikusnak találtam.

Ebben az időben született meg az Amber név, ami nem másnak köszönhető, mint a Train énekese feleségének. Hihetetlenül féltékeny voltam a nőre, így elhatároztam, hogy "felveszem a nevét", és egy jobb Amber leszek, mint ő. Az évek során magánbosszúm elhalványult, a név viszont örökre megmaradt és elválaszthatatlanul hozzám nőtt. Hiszen most is részben ezalatt a név alatt publikálok, ahogy láthatjátok.

Akkoriban Ambernek nem olyan dolgai voltak, hogy cikkek végére firkantotta le ezt a 5 betűt; ő egyszerre volt fotós, esküvő szervező, sima pultos lány, akibe aztán különböző hírességek szerettek bele. Az első ilyen ember Ryan Tedder volt, a One Republic énekese. 2014-ben ő lett első novellám/fanficem főszereplője, természetesen az én alteregóm oldalán. A kínos irományt aztán megmutattam anyának, ő ösztönzött arra, hogy folytassam a történetek kitalálását. Akkor forrt össze teljes mértékben az írás és a zene.

Írtam még a Lawsonról, talán a Maroon5-ról is (voltak rövidebb életű kedvenceim, mint mondjuk a Fun, James Blunt, esetleg Bruno Mars), de a legnagyobb projektem a Szerelmünk története című "regényem" volt, amit a The Script ihletett. Második legnagyobb kedvencemmé nőtték ki magukat, és majdnem be is fejeztem a történetemet róluk, de ez végül sosem történt meg. Máig nem tudom, honnan volt erőm egyáltalán annyit összehozni belőle, mint amennyi megvan. Azt hiszem, akkoriban még nem érdekelt komolyabban a minőség, a tálalás, nem gondolkodtam mások véleményén. (Így egyszerűbb és alkotni, nem? Noha nem épp szerencsés.)

A The Scripttel együtt érkezett meg a komolyabb érdeklődésem az angol nyelv iránt is, rengeteg szót, amit ma is használok, tőlük tanultam (meg még korábban a Traintől), a szövegeikből. Az volt a jó benne, hogy nem úgy olvastam őket, hogy na, akkor most kihúzom, amit nem tudok, és bemagolom. Egyszerűen csak megragadt zenehallgatás közben. Ilyen az igazán jó tanulás. :)

A Szerelmünk története után már nem csak amolyan romantikus izékkel foglalkoztam. Két nagyobb regényem is volt, amiket sosem fejeztem be. Az egyik a reinkarnációval, a másik a skandináv mitológiával foglalkozik mélyebben, ezek mellett pedig nem egy novellát is írtam, komolyabb hangvételben. A legnagyobb kedvenceim mind abban a korszakban születtek.

2014-ben megismertem a legjobb barátnőmet, aki nem csak az írásom fejlődésében, kedvem feldobásában játszott nagy szerepet, de hozzá is jó sok előadó neve fűz, akiket anno, és a közelmúltban ajánlott. A későbbiekben mutatta meg nekem mondjuk Melanie Martinezt vagy a Set It Off-ot, de nem egy kpop csapat rá emlékeztet.

Akik máig megmaradtak ebből az időszakból, azok leginkább a Lawson, a Train és a Maroon5. Bár munkásságukat egyiknek sem követem már, régebbi lemezeikhez kifejezetten szeretek visszanyúlni, mert felidézik bennem a nyugalmas nyarakat, amikor még általánosba jártam, és minden nap írtam a naplómba. Valahogy minden egyszerűbbnek tűnt abban az időben. Nem voltak problémák, csak élveztem a gondolatot, hogy egyszer lehet, író vagy újságíró lesz belőlem, és majd meginterjúvolom a kedvenceimet. Nem is sejtettem, mennyire kemény lehet odáig eljutni, hogy majd erre a pályára léphessek. Így visszatekintve, nagyon hálás vagyok régi önmagamnak, amiért dokumentálta ezeket a napokat, mert ilyen most egy jó darabig nem lesz.

Ahogy egyre több kedvencet ismertem meg, akik - mivel ugyanazon a területen mozogtak - szintén ismerték egymást, így akarva-akaratlanul is szomjaztam valami újra. Egy teljesen ismeretlen közösségbe akartam csatlakozni, bár akkor erre még nem tekintettem így. Egyszerűen csak megtörtént, hogy rákattintottam a Green Day-től az American Idiot-ra a YouTube-on. De erről majd legközelebb.

FOLYTATÁS HAMAROSAN

--------------------------------------

Mivel hobbim, hogy égetem magamat, ezért ajándékként itt van a híres-neves első novellám utolsó pár sora. (Higgyétek el, ebből ennyi is bőven elég.)

[...] Amikor vége a beszédnek, a banda kifelé megy. Az énekes leghátul megy, lehajtott fejjel. A lány utána kiált.

- Ryan!

Ryan először megáll, felemeli a fejét, majd megfordul. Halványan elmosolyodik. Amber utoléri.

- Én csak... azt akartam... mondani, hogy én... csak mondani akartam, hogy te..., vagyis én... izé... ajj!

Ryan elneveti magát.

- Hogy tetszett a köszönetem? - kérdi mosolyogva. Amber ránéz, újra könnyezik.

- Azt akartam mondani, hogy én is szeretlek - mondja ki hirtelen. Ryan finoman magához húzza a lányt és megcsókolja. Aztán megöleli. Mélyen belélegzi Amber levendula illatát és elmosolyodik. Kicsi eltolja magától az operatőrt, hogy a szemébe tudjon nézni - Most elmész - suttogja Amber.

- Sajnos... - feleli. Közben megszorítja a lány kezét - De még találkozunk - mosolyog. Még egyszer megcsókolja Ambert, és elmegy.

Vége

--------------------------------------

2 megjegyzés:

  1. jóval az olvasás után kommentelek, de mindenképpen akartam ide írni néhány sort, még ha kicsit megkésve is.
    szóval, magához a bejegyzéshez az első reakcióm az volt hogy agfdgsfagfdgf wááá ezekre az időszakokra én is emlékszem! a zenekarokra, meg amikor beszéltünk xy bandák frontembereiről (meg a velük kapcsolatban szőtt ördögi tervekre is xD) és a ficekre! (és 2014 már milyen régen volt...!) nagyon tetszik az ötlet, hogy írsz a zenéhez fűződő kapcsolatodról (ez elég hülyén hangzik így de érted xD) és minden korszaknak adsz egy bejegyzést, így én is elnosztalgiázgattam itt, még ha csak közvetve is (meg felidézni a sok emléket meg mindent *hüpp*) és váá tényleg, SIO meg Melanie Martinez... őket is de rég hallgattam!
    ezután a poszt után kíváncsi leszek a következő, /többek közt Green Day-es/ korszakra is! ^^
    (ui. témába nem vágó fun fact, de tökre tetszik, hogy azon a dramalist-es oldalon bejelölöd, hogy miket nézel most és miket láttál eddig. már többször is jártam ezen az oldalon kritikákat stb. olvasgatni, de sosem vitt rá a lélek (lustaság lol) hogy regisztráljak is és lépést tartsak az éppen nézett drámákkal/filmekkel. mindenesetre hála neked, erőt vett rajtam a kíváncsiság, és most először számoltam össze, hogy eddig hány kdrámát/filmet láttam már xD mondjuk azon túl, hogy egy külön helyen összegyűjtöttem őket, valószínűleg ennyiben is marad a dolog xD na jó, most már befogom xD)
    szóval, várom a következő bejegyzéseket a jövőben is (még ha sokszor késve érkezem is). zárásként meg sok ((((())))))!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, tényleg, a bandák elrablása és a többi, és a többi... :D Valóban rég volt! :o Durva belegondolni, így utólag visszatekintve olyan lassúnak tűnik a folyamat, ahogy elhagytuk azokat az időket!
      Köszönöm!^^ Remélem majd azon is tudsz nosztalgiázni, és hogy csak a jó dolgok jutnak eszedbe!!
      Huhúúú köszönöm!^^ Még nem vagyok akkora szakértő/stb. de jó így egy helyen tartani azt a keveset is, amiket láttam, meg tartani a lépést, hogy miben hol tartok :D
      Köszönöööm, és nyugodtan késs!^^ (ez furán hangzik, de érted, na, írj, ha szeretnél, stb., hiszen én is késve látom ezeket, szóval ne aggódj xD )

      (((((()))))))) <3

      Törlés