2018. december 31., hétfő

Nosztalgia ⇨ Az év legjobb pillanatai - 2018

Szóval újra véget ér egy év, magunk mögött hagyjuk a múltat, és bizakodva 2019 felé nézünk. Én is ezt teszem, bár volt egy-két pillanat, amikor 2018-at fantasztikusnak éreztem, és ma ezekről emlékezek meg. Szeretném minden rossz ellenére hálásan lezárni ezt az évet, és ti is kövessétek a példámat, mert minél kevesebb a negatív érzés bennünk - amik néha fel sem tűnnek nekünk, hogy bennünk vannak -, annál könnyebb lehet az életünk. Kezdjük 2019-et a lehető legpozitívabban együtt!

Nehezen emlékszem vissza 2018 elejére, ugyanis nem jut eszembe semmi különleges. A dolgok igazán tavasszal indultak be, amikor újra rákaptam az olvasásra, ami aztán az egész nyaramat megpecsételte. Az a 3 hónap aktív könyvfalás mindenképpen az egyik legjobb időszaka volt az évemnek, az őszről nem is beszélve, amikor a szülinapom miatt még több kötetre tehettem szert. Új és régi történetek is elém kerültek, kiolvastam rég elkezdett és félbehagyott darabokat, és tényleg több lettem tőlük. Könyvek közül 2018-ban a Legyek Ura és a Sosehol tetszett a legjobban.

2018. december 22., szombat

Én és a zene #3

AVAGY KPOP: AZ ÚJ KEZDET
Más szóval 2017-től napjainkig. Igazából már meséltem erről komolyabban, amikor 1 éves ismeretségemet ünnepeltem a műfajjal, ezért lehet, lesznek itt már ismerős dolgok, mégis megpróbálok némi újdonságot is belecsempészni kalandunk utolsó felvonásába.

Lassan már mindenki kívülről fújja a történetet, hogyan is akadtam össze az EXO-val meg a Monsterrel, úgyhogy erről nem is mondanék többet. Az idő múlása nem változtatja meg a tényt, hogy drága osztálytársnőm magával rántott a mélybe.

Azóta azonban voltak különböző időszakaim. A kezdeti lelkesedés, a későbbi háborgásom mások ehhez való hozzáállása miatt, és végül az elengedés, amikor már nem érdekelt, hogy minden csapat tagjának tudjam az élettörténetét és hogy örökké éberen figyeljem a visszatéréseket. Ebben az állapotban vagyok jelenleg is, amit nem szégyellek, mert jó érzés annyit foglalkozni azzal, ami érdekel, amennyit akarok, ami meg nem fogott meg annyira, azt nem erőltetem, hiszen kinek is akarnék bizonyítani?

2018. december 17., hétfő

약속〖SULAY〗

(zene közben kevésbé gáz, ezért íme)
by: Szigl Tamara

Junmyeon ugyanazt tette, amit mindig is; ült az ágy szélén, miközben Yixing alakját figyelte. A háta, ahogy meggörbült, amikor lehajolt a bőröndhöz, az ujjai, amik újra és újra rákulcsolódtak egy marék zoknira vagy pólóra, a feje, amit mintha direkt elfordított volna a fiútól.

2018. december 12., szerda

Miért estem szerelembe Chennel?

AVAGY A KÉRDÉS, AMIRE SENKI SE KÍVÁNCSI, MÉGIS FELTESZEM
mert miért ne?

Tisztán emlékszem a folyamatra, ahogy anno felfedeztem az EXO dalait, klipjeit, lemezeit, majd sorban megtanultam, ki-kicsoda, miről híres, és a többi, és a többi, de máig nem tudom, miért döntöttem úgy, hogy Chen lesz a kedvencem. Nem dereng semmilyen komolyabb érv, amiért rögtön tudtam volna, nekem ő kell, mégis valahogyan kialakult a dolog, és azóta sem változott, szóval kell lennie valamilyen oknak. A mai poszt leginkább önsegítő célból jött lére, hogy végre rájöjjek, miért kapok jóindulatú szívrohamot és sírógörcsöt egy egyszerű embertől.

2018. december 7., péntek

Mi lett az Insieme siamo l'amore-val?


A válasz egyszerű: be lett fejezve. Legalábbis egyenlőre. Igazából, annyi idő telt el az első rész megírása óta, hogy az ihlet teljesen eltűnt a folytatáshoz, így nem hinném, hogy a közeljövőben bármikor is nekiállnék a második résznek. Egyrészről sajnálom, mert nagyon jó írásnak gondolom az I LOVE YOU-t, és tudom, hogy az I LOVE YOU TOO sem lett volna gyengébb, de most már jó érzés tisztázni a dolgokat, és szembenézni a ténnyel, hogy különösebben nem érdekel a folytatás. Persze ettől még nem mondok le róla, lehet, egy szép napon rendesen lezárom a sztorit, de mivel végül is az első rész önmagában is megáll a lábán, ezért most végképp nincs késztetés a folytatásra.

Szóval csak annyit, hogy sajnálom, de az I LOVE YOU TOO nem fog egyhamar megjelenni a blogon. Remélem, megértitek.

Amber

2018. december 6., csütörtök

Én és a zene #2


AVAGY UTAM A ROCK FELÉ
Induljon a második forduló! Készen áll mindenki? Ezúttal Tami lázadó korszakába nyerünk bepillantást, amiről ő maga mindig hangoztatta, hogy "ezt nem növöm ki". Pedig igenis kinőttem. És hogy miért? Csatold be az öved, és kezdjük a múltidézést!

A Green Day felfedezése után egyenes út vezetett a rock és annak hasonszőrű társai felé. Hangerőt, haragot akartam, valami olyasmit, amivel kifejezhetem a nemtetszésemet. Tökéletesnek találtam ezt a stílust, és 2015 végétől 2017-ig benne is voltam rendesen.

Már legalábbis a zenét tekintve. Sosem csatlakoztam az Örs Vezér terénél bandázó punkokhoz, nem kezdtem el cigizni és inni. Engem ezek sosem vonzottak, és hiába ráztam a fejemet Marilyn Mansonra, mindig hű maradtam magamhoz. Ennek ellenére nem éltem meg olyan jól ezt a korszakot, hiszen a fenti stresszlevezető "technikákat" nem alkalmaztam, így maradt a belső szenvedés. Volt ennek jó oldala is akkor; például rengeteget írtam, a firkálmányaim kb. 70%-a ebből az időszakból származik. Elég produktív az ember, ha maga alatt van. Olyan szinten, hogy akkor kezdtem el blogot is írni!

2018. december 3., hétfő

Szeressük egymást!〖MIDNIGHT RUNNERS〗

by: Szigl Tamara

SZEMÉLYEK

KANG KI JOON, kadét, Hee Yeol barátja
PARK HEE YEOL, kadét, Ki Joon barátja

Szín: a fiúk közös szobája az egyetemen

2018. december 2., vasárnap

First Love #1〖CHANSOO〗

PART 1.
WHEN WE WERE YOUNG
by: Szigl Tamara

Step by step, I follow you without you knowing, I match my footsteps
Your scent passes by my clothes, why am I so nervous, it's so sweet
That small and pretty hand, almost about to touch, it tickles my heart
I'm holding onto this soft warmth, our innocence love story has only been told to me