2019. február 1., péntek

Január: ✓✓✓

AVAGY LOVE YOURSELF LIKE YOU LOVE YOUR BIAS
és egyéb bölcsességek
Mindenkinek feltűnt, hogy tegnap lezárult 2019 első hónapja, viszont csak a figyelmesebbek észlelhették, hogy egyúttal a mottóm is megváltozott a "you are stronger than you think"-ről a fentebb vastagon kiemelt mondattal. Egy ideje már nem írtam, mi van velem, ezért ennek pótlásából pötyögöm a mai sorokat, melyek remélhetőleg rajtam is könnyítenek, na meg persze inspirálnak titeket. Szóval, milyen volt a január számomra?

Nem kertelek, a január rohadt nehezen kezdődött, rögtön az elején rám tört egy kisebb szorongás, és amint beindult az iskola, csak még rosszabb lett. Ráeszméltem, hogy bizony félév van, és száz meg száz témazáró vár rám, többek között matek és kémia, ami már elegendő egy idegösszeroppanáshoz. De hála a jó égnek, amilyen sokat görcsöltem, olyan gyorsan lementek a megmérettetések, és én igyekeztem inkább a jó dolgokra koncentrálni.


Például beiktattam, hogy bármi legyen is, a szombatokat mindig olyan dologgal fogom tölteni, amit szeretek, ami feltölt, ami hozzám tesz valamit. Ezért sikerült időt szakítanom EXO koncert nézésre (megint), olvastam könyveket, néztem filmeket. Ha ezek nem lettek volna, azt hiszem, már a diliházban lennék lekötve egy ágyhoz.

A stressz ellenére szerencsére a dogáim mind jól sikerültek, így egy egész jó félévi bizonyítvánnyal büszkélkedhetek, de persze év végére szeretnék javítani egy kicsit, például tesiből, ugyanis hiába utálok mozogni és átöltözni, ebből a tárgyból annyira nem nehéz jónak lenni.

Na de hanyagoljuk az iskola témát, a lényeg, hogy örülök az eredményeimnek, és jó érzés tudni, hogy már a tanév felét letudtam. Abban, hogy számomra ilyen gyorsan eltelt a január, a PlanAll-os határidőnaplóm segített, amiről eredetileg egy külön posztot akartam, de szerintem ide is bőven elfér a véleményem; ami abszolút pozitív. Az első ránézésre nagyon rideg füzetecskét hamar a sajátommá tudtam varázsolni egy két matricával és rajzzal, amiért aztán minden nap alig vártam, hogy írhassak bele. Tökéletesen elférnek benne a nap teendőim, a programjaim, és még a számomra emlékezetes eseményeket is felírhatom. Van heti és havi értékelés, amiket mindig elgondolkodva töltöttem ki, szokás követési táblázat, aminek köszönhetően végre sikerült rákapnom a napi 1,5 liter víz fogyasztására vagy épp az egyenes testtartásra. A napló elején lévő bevezetés, ahol kitűztem az évre a fő céljaimat, sokat segítenek abban, hogy ne feledkezzek meg a fő motivációimról, a terveimről.
Egyszóval nagyon szeretem ezt a kis füzetet, élvezet vele minden napom, ezért biztos vagyok benne, hogy jövőre is beszerzek egy ilyet, és 100%-osan ajánlom nektek is!

Említettem még feljebb a szórakozást, azon belül is a zene hallgatást. Hát ehhez szorosan kapcsolódik az EXO, ugyanis nem csak, hogy rengeteg koncertet néztem velük, de mivel sikerült nővéremet is belerángatnom a kpopba, ezért újra elém kerültek a fantasztikus műsorok, amiket már korábban is láttam. Na meg végre időt szakítottam olyan videókra, amik már rég a várólistán pihentek. El sem hiszem, hogy a korábbi állapotomhoz képest, még sokkal jobban is közelebb tudtam a csapathoz kerülni, ráadásul annyira, hogy még a Don't Mess Up My Tempo-t is megkaptam! Igaz, én kértem ezt, de valahogy mégsem tudom elhinni, hogy nem csak, hogy életem első kpop bandája volt az EXO, de majdnem 2 évvel később tőlük is kapom meg az első lemezemet. Kicsit sajnálom ugyan, hogy nem a repackedet választottam, de mivel az drágább volt, és rám az igazán nagy hatást a sima verzió tette, ezért nem bántam meg a végleges döntésemet.

EXO-s imádatom pedig szorosan kapcsolódik a mottóm megváltozásához. Érdekes, mert igazából nem Chen kapcsán jutott eszembe. Suho a ludas, bár nem tudnám megmagyarázni, miért is. A lényeg, hogy ránéztem, és valahogy beugrott ez a mondat, ami alapján élni fogom 2019-et. Elgondolkodtam, hogy lehetséges az, hogy nem csak én, de kb. a fél világ odáig van valakiért, akit nem is ismernek, magukat meg nem képesek elfogadni. Ebbe belegondolni nagyon rossz volt, és bár én már nem vagyok olyan állapotba, hogy utáljam magamat, azért még nekem is van hová fejlődnöm. 
Szóval mostantól igyekszem majd saját magamra is akkora szeretettel gondolni, mint bármelyik kedvencemre, mert én is megérdemlem. A jó öreg kérdésről nem is beszélve, hogy ha magadat nem szereted, hogy várhatod el, hogy mások szeressenek téged?

A februárt még nagyobb erőbedobással fogom folytatni, egyszerre akarok a tanulásra és a szórakozásra koncentrálni, így megint vár rám például egy csomó program. Rögtön 8.-án anyáékkal megnézzük a Csoda az 1. utcában című koreai filmet, valamint megyek még egyetemi nyílt napokra is a barátnőimmel. Izgatott vagyok, de már rájöttem, jobb, ha nem agyalom túl a dolgokat, csak csinálom, így hát belevetem magamat a februárba. Posztokat illetően pedig hamarosan visszatérek a Kpop Fanfiction Kihívás várva várt bejegyzésére! Tartsatok velem továbbra is! ♡

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése