2019. február 5., kedd

Kpop Fanfiction Kihívás✏️✨

EXO: KO KO BOP
KO KO WHAT?
by: Szigl Tamara


Végre egy kpopos kihívás! Hihetetlenül hálás vagyok Vivinek, nem csak eleve az ötletért, de azért is, hogy gondolt rám! :) Remélem neked és minden kedves olvasómnak tetszeni fog ez az írás, melyet egy kpop mv alapján kellett írnom - na, és mi mást választhattam volna, ha nem az EXO-t? ^^ Részletek lejjebb! ↷

Amber


--------------------------------------

Szabályok
1. Válaszd ki a kedvenc mv-det! (Ha nincs, vagy nem ismersz, kérj a kihívódtól!) ✓
2. Nézd meg a videó klippet, hallgasd meg a dalt felirattal is, és találj ki egy fanfictiont! (A fici lehet one-shot, vagy pár fejezetes történet is, tőled függ.) ✓
3. Írd meg és posztold ki a blogodra! (Persze mondd el, melyik mv-ről írtál, és miért épp arról.) ✓
4. A blogodon kérlek tüntesd fel a kihívás leírását, a szabályokat, illetve, hogy kitől kaptad a kihívást. ✓ [ismertetésnek nem tudom, hogy elég-e, amit fentre írtam, de szerintem ez a lényeg]
5. Hívj ki legalább 3 bloggert! ✓

Miért épp az EXO?
Röhejes, de még mindig a novemberi cb hatása alatt vagyok, amióta az EXO lett az ub bandám, és minden percben rájuk gondolok. Ezért már eleve fix volt, melyik bandát választom. Kezdetben a Call Me Baby köré akartam valami romantikus sztorit kiépíteni, tekintve, hogy érlelődik bennem egy fic D.O-ról, de ezt az ötletet végül elvetettem, így inkább a számomra nagyon különleges Ko Ko Bop-ot választottam. Ezt vegyítettem egy kis Legyek Urás feelinggel, mert imádom azt a történetet, és a sziget, a nyár és az őrület lassú elterjedése nem csak magához a The War title songjához illik nagyon, de a lemezhez is. Emellett Chennel akartam írni valamit már rég, ebben pedig még jobban inspirált a Happy Together-es szereplése, amit már sokadjára néztem újra. Na, hát ez a magyarázat.

Akiket kihívok
Dóri, a nővérem → nincs blogja, történetét itt fogom publikálni
Ginny, a GinnEase bloggerinája
Blair, az Infernal Cafe bloggerinája
+ Lea → ha szeretnéd, de mivel most nem írsz, ezért csak gondoltam feldobom a lehetőséget :)

--------------------------------------

1. A sziget már jó pár évtizede lakatlan volt. Az egykor itt élő emberek a mocskukat persze maguk mögött hagyták; így volt lehetséges az, hogy volt egy hangár tele kocsikkal, mindenhol házak elszórva, ahol csak az elmozdíthatatlan kádak, ágyak és gigászi ruhásszekrények maradtak, valamint egy reptér, amit már benőtt a növényzet. Valaha nagyon népszerű volt ez a külvilágtól elszigetelt hely, ami áldozatul esett a turistáknak és az őket kizsebelő üzletembereknek, de amikor már nem lehetett tovább terjeszkedni, a népek megunták, elhagyták, végül pedig elfelejtették. De a sziget ennek ellenére is megőrizte a legfontosabb értékeit: az erdőt (amit helyenként megcsonkítottak, de nagyja megmaradt), az öblöt, a gyönyörű tengerpartot, amin minden homokszem és kagyló a legnagyobb nyugalomban foglalta el helyét az univerzumban. Egészen addig, amíg nem sodort ki a víz két testet.

Kim Jongdae valószínűleg még sokáig nem ébredt volna fel, hiába cirógatta arcát a napsugár, hiába kapott bele a szél finoman szakadt ingjébe, hiába simította meg lábát lassan a tenger vize – de egy harcias rák nem ismert kegyelmet. A fiú mutatóujját támadta meg, aki erre azonnal felpattant, és eszeveszetten megrázta magát. 

— Hogy az a jó... — kezdett bele, de megszabadulva az ollóját csattogtató lénytől nem tudta nem észrevenni, hol érte az incidens. Ahogy körbenézett, a szava elakadt, emlékei pedig az előző napokról azonnal visszatértek. 

EXO és ő. Új turné és új esély. Repülőgép és vihar. Vér és sikolyok. 

— A rohadt életbe — suttogta, és hajába túrt — A kurva életbe! — ezúttal kiabált, haragját a tenger panorámája felé fordulva vezette le.  

Ekkor látta csak meg a lábánál a mozgást. A rák tért vissza, de ezúttal egy másik fiút készült felébreszteni. Jongdae gondolkodás nélkül belerúgott az állatba, ami csak kis híján nem csípte meg újra, majd a homokban heverő testhez térdelt. 

— Kelj fel! — érintette meg remegő kezekkel a fiú vállát.  

Nem tudta, hogy mit kéne tennie, de aztán szerencsére a fekvő szemei lassan kinyíltak. Jongdae nagyot sóhajtott felállt, és készen állt a sziget felfedezésére. Mögötte Kim Junmyeon felköhögött. 

— Jongdae, te vagy az? 

— Nem, a Megváltó — forgatta a szemeit — Na gyerünk, talpra! Meg kell találnunk a többieket! 

*** 

Jongdae tölcsért formált a kezéből, és iszonyatosan nagyot kiáltott dinoszaurusz hangján. Ezt a műveletet még megismételte egyszer-kétszer, majd leült a homokba, és várt. 

— Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még örülni fogok neki, hogy te vagy a leghangosabb közülünk — mondta Junmyeon, miközben szivárvány színű felsőjét levette, és egy kőre terítette száradni. Haja kócos volt, de még így sem nézett ki úgy, mint aki egy komoly baleseten ment keresztül. Sőt, még valahogy lelki nyugalmát is megőrizte.

Vele ellentétben, Jongdae igencsak megkomolyodott. Nem volt vevő Junmyeon könnyed poénkodására, egyetlen vágya az volt, hogy végre megtalálják a többieket, és valahogy haza juthassanak. Pont, amikor újra kiáltani készült, hogy ezzel jelet adjon a többieknek, hátha rájuk találnak, két alak bukkant fel a fák közül. 

A narancssárga hajú Oh Sehun, és a mellette még a szokásosnál is alacsonyabbnak tűnő Do Kyungsoo jelent meg, akik futva közeledtek, miután némi nyaknyújtogatás után észrevették, hogy Jongdae és Junmyeon állnak a tenger mellett. 

 De jó, hogy éltek! öltelte meg őket a leader, és most már Jongdae is egy kicsit fellélegzett. 

— Nem találkoztatok a többiekkel? — kérdezte reménykedve, de a két fiú csak megrázta a fejét. 

 Akkor indulás  indult meg Jongdae az erdő felé, amit egyszer már megpróbált átfésülni, de végül Junmyeonra hallgatva visszafordultak, hogy a parton próbáljanak szerencsét. Ám ekkor újabb emberek váltak ki a rengetegből. 

Park Chanyeol vezetésével megjelent Kim Jongin, Byun Baekhyun és Kim Minseok.  Az óriás, aki elől ment, furcsán elégedettnek tűnt, és ez valamiért rögtön felidegesítette Jongdae-t, pedig pár másodperce még gondolkodás nélkül kutatta volna fel őt és a többieket.  

— Te meg mégis minek örülsz? — kérdezte azonnal, amint a négy fiú a közelükbe ért. 

 Annak, hogy mind élünk, és a koncert helyett egy ilyen gyönyörű helyen vagyunk  mutatott körbe. 

— Gyönyörű helyen? — kérdezte Jongdae remegő hangon — A fene sem tudja, hol vagyunk, valahol máshol pedig várnak ránk. Talán elfelejtetted, hogy miért keltünk útra? Azzal a fellépéssel visszaszerezhettük volna a hírnevünket! 
Junmyeon közéjük lépett. 

 Csak nyugalom! Lehet, hogy a koncert a karrierünknek lett volna egy új esély, de mi magunk is össze akartunk újra csiszolódni, így tekintsünk erre az egészre úgy, hogy legalább az egyiket megvalósíthatjuk. Fontos, hogy most összetartsunk, azt meg később kitaláljuk, hogyan hívjunk segítséget. 

Jongdae sóhajtott, és hátrébb lépett. Tudta, hogy Junmyeonnak igaza van, és ő maga is csak azért volt ennyire ingerült és kétségbeesett, mert nem akarta elveszíteni azt, amire az egész életét feltette. 

Chanyeol elégedetten tapsolt. 

 Akkor ezzel el lett döntve; letelepedünk. A part mentén állítunk kunyhókat. Minseok a legerősebb, ő felel ezért. Én vadászni fogok, idefelé láttunk patanyomokat, biztosan van itt valami kisebb termetű állat. Aki akar, csatlakozhat hozzám. 

SehunBaekhyun és Jongin jelentkeztek. Jongdae próbálta visszanyomni haragját Chanyeol iránt, aki máris mindent úgy kezelt, mintha örökké itt maradhatnának, ezen az istenverte szigeten. Szóra nyitotta a száját, de Junmyeon a vállára tette a kezét, és óvatosan megcsóválta a fejét. 

 Mi itt maradunk, segítünk Minseoknak  szólt Kyungsoo, látva a leader és az énekes közti néma párbeszédet. 

Chanyeol önelégülten elmosolyodott, intett három társának, és elhagyták a partot. 

2. Jongdae kelt fel a legkorábban. Olyan rémálma volt, amiből öröm volt az ébredés, még akkor is, ha az első, amit meglátott maga mellett, az a homok volt. Először fel akarta ébreszteni a többieket, de a tegnapi összezörrenés után úgy volt vele, jobb lenne, ha mostantól nem vonna be másokat. 

Feltápászkodott, kidörzsölte a szeméből az álmot és csöndesen kilépett a pálma tetejű kunyhó alól, amit tegnap még össze tudtak eszkábálni. Az erdő felé indult, és vissza sem fordult. 

A fák közül hamarosan építményekre lett figyelmes, lába alatt a föld pedig repedezett betonútra váltott. Ahogy beljebb ért, megtalálta a véleménye szerinti középpontját a szigetnek; egy félig lerombolt, elhagyatott vidámparkot. Szellemjárta és hátborzongató volt az összes büfé, a mosdók, és maga a hullámvasút, melynek sínje feltört az égbe, majd megszakadt. 

 Itt biztosan lesz valami vezérlőközpont, ahol talán újra tudnám generálni az áramot. Seperc alatt észrevennének minket, ha ez az egész hely fénylene  mondta magának, és azonnal futólépésbe váltott, hogy gyorsabban fedezze fel a parkot. 

Épületeket mászott meg, néhai ajándékboltokba és hamburgerezőkbe nyitott be, átnézett mindent. Az óriáskerék meghódítása után belátta az egész szigetet, ami korántsem volt kicsi. Látta a repteret, a tengert, ami elzárta őket mindentől, és látta a hangárt is, ami reményt keltett benne. Lemászva már tudta, mit kell jobban szemügyre vennie, ezért hát az építmény felé vette az irányt. Épp csak leért, amikor motor hangja bődült fel mögüle. 

Döbbenten fordult meg, arcvonásai azonnal megkeményedtek, amikor meglátta, hogy Chanyeol egy vadiúj piros kocsiban hajt végig a kihalt parkon. Mintha ő lenne itt az úr, fél kezét a kormányon tartotta, másikat kilógatta. Halvány lilás hajától, hawaii virág mintás ingjétől úgy is nézett ki, mint egy kőgazdag ficsúr, aki csak azért vette meg ezt az egész helyet, hogy egy darab föld királyának nevezhesse magát. Junmyeon szavai valahogy azonnal elpárologtak Jongdae fejéből. 

 Neked aztán van bőr a képeden  mondta Chanyeolnak, amikor az lefékezett előtt Nem tudjuk, hol vagyunk, mikor szabadulhatunk, van-e élelem vagy bármi veszélyes állat errefelé, de neked a kocsikázás fontosabb  vigyorodott el lenézően. 

Chanyeol kiszállt, az ajtót finoman, de határozottan csukta be, és miközben Jongdae felé közeledett, egyik ujjával végig simította a jármű oldalát. Végül a motorháztetőnek dőlt, karjait mellkasa előtt összefonta. 

 Azt hiszem, mi ketten nagyon máshogy fogjuk fel azt, hogy erre a szigetre kerültünk  kezdte türelmesen, ami csak még jobban idegesítette Jongdae-t.  

Mintha még mindig a középiskolában lenne, komolyan – gondolta - Beképzelt idióta, mi vagyok én, valami tini lány, akit ezzel a hanggal meghathat?! 

 Mindig is pozitív ember voltam, és a magyarázatok egyes helyzetekre sokszor maguktól jöttek emiatt a hozzáállásom miatt. Hihetetlenül sok mindent lehetséges elviselni, ha valakinek a mosolygás szokásává válik. 

 Rátérhetnél a lényegre, veled ellentétben nekem van dolgom a városnézésen túl is  vágott közbe a szőke idegesen. 

— Okkal vagyunk itt — mondta Chanyeol beletörődően — Hiszek benne, hogy azért kerültünk a szigetre, hogy újrakezdhessük. Megtapasztaltuk, hogy emberek előtt, hírnévvel leterhelve nem működünk jól, így egy igazi, elszigetelt helyet kaptunk a kapcsolataink megjavítására. Itt kell maradnunk. 

Jongdae nem nagyon tudta, nevessen, kiabáljon, esetleg csak szimplán üsse meg az óriást. 

 Ezt nem mondhatod komolyan  szólalt meg végül  A szeretteink, a rajongóink... mindenki, aki fontos számunkra, róluk talán megfeledkeztél? Fogalmuk sincsen, hol vagyunk, élünk-e még egyáltalán. Te csak úgy hátra tudod őket hagyni? 

 Mindennek a végén úgyis csak te magad leszel az, akinek számítasz és aki foglalkozik veled. 

 Ez baromság! 

 Neked talán igen. Hozzáállás kérdése  vonta meg a vállát Chanyeol, és ellökte magát a motorháztetőtől, jelezve, hogy nem szándékozik tovább beszélgetni. 

 Kijuttatom innen magunkat, és az EXO újra a régi lesz  jelentette ki Jongdae határozottan, mire a fiatalabb csak keserűen elmosolyodott. 

— Ahhoz előbb vissza kéne hoznod KristLuhant és Taot. Na meg benn tartanod Yixinget. 

Jongdae kezei ökölbe szorultak, és szó nélkül otthagyta Chanyeolt. A part felé vette az irányt, előbb kellett visszaérnie, mint a rappernek. Szerencséjére a többiek már fent voltak, így az ébresztéssel nem kellett bajlódnia. Junmyeonhoz érve elkapta a leader vállait, és megrázta a fiút. 

 Te is haza akarsz jutni, igaz?  kérdezte keményen, mire Junmyeon csak nagyokat pislogva bólintott. 

Ekkor Sehunhoz és Kyungsoohoz ment, akiknek szintén feltette a kérdést. 

 Még szép, miért?  vonta fel a szemöldökét az alacsonyabb, barna hajú fiú. 

Jongdae MinseokBaekhyun és Jongin felé fordult, akikhez épp akkor parkolt le Chanyeol, és készségesen kinyitotta nekik az ajtót. A három tag örömmel behuppant a bőr ülésekre, és elhajtottak az erdőbe. 

 Mert nem mindenki van a mi oldalunkon. 

3. Az elkövetkezendő napok csendesen, de nem kevésbé feszülten teltek. Amióta Jongdae beavatta a többieket Chanyeol Noé bárkájának abszurd elméletébe, a csapat egyértelműen két részre szakadt. A maradást helyeslő négyes fogat, azaz Minseok, Jongin és Baekhyun Chanyeollal az élükön hamarosan “vadászoknak” kiáltották ki magukat, testüket ennek fényében furcsa motívumokkal festették be, és lándzsákat eszkábáltak maguknak. Esténként mindig hoztak valami húst (amiről senki sem tudta pontosan, mi az) a vidámpark szélén álló házakba, ahol a fiúk letelepedtek, miután Jongdae és Chanyeol is egyetértett abban, hogy teljesen fölösleges a kunyhókban tengődni, amikor vannak ennél komolyabb építmények is a szigeten, ahol aludni lehet. 

Hamarosan mindenki felfedezte magának ezt az elhanyagolt Paradicsomot, így például nem számított furcsaságnak, hogy Chanyeolék bandájának - akikhez ilyenkor, de szigorúan csak ezen alkalmanként Sehun is csatlakozott – minden tagja csillogó-villogó Mercédesszel járt. Sehunnak egyébként, maknae lévén nem nagyon volt beleszólása a dolgok alakulásába, de hiába mondott igent egy kis kocsikázásra, belül így is arra vágyott, hogy végre hazaérjen Vivihez, hófehér kiskutyájához, és az életéhez, amit annyira szeretett. Ezért ideje nagy részét Jongdaeval és a többiekkel töltötte. 

Junmyeonnak egyértelmű volt, hogy nem akar itt meghalni. Minden percben hiányoztak neki a rajongók, a családja, olykor még Lee Soo Man is. Bármit megadott volna, hogy újra az EXO élén állhasson, és hogy a színpadról lássa ezrek mosolyát, ami rá, a “fiaira” és a munkásságára ragyogKyungsoo valamelyest ugyanígy érzett, bár ő sosem hagyta igazán, hogy elragadják az indulatok, gondolatok. Igazán talpraesett emberként a jelen pillanatból akarta a legtöbbet kihozni, ezért rengeteget segédkezett annak, akinek csak tudott. Hitt abban, hogy a vég nem most fog eljönni, és csendesen ugyan, de bizakodva állt a dolgokhoz. Természetesen ettől még haza akart jutni, ezért is állt Jongdae oldalára, vokalista társához hasonlóan pedig őt is zavarta a parádé, amit Chanyeol művelt. 

Jongdae a vidámparkos veszekedés óta magában tervezte a szabadulást. Minden nap új helyeket fedezett fel a szigeten, hátha talál valami hasznosat, ami elősegítheti a segélykérést. De az egyetlen, amibe végül kapaszkodni tudott, az csak a park áram alá helyezése volt. És amint ez realizálódott is benne, csak egy megfelelő estére várt, amikor eltűnhet pár órára. 

*** 

Junmyeon hatodik érzéke, amit nyolc gyerekes, egyedülálló családapaként szerzett, jelzett neki, hogy valami nincs rendben. Jongdae panaszkodását, nyafogását már egy ideje nem lehetett hallani, ez pedig aggasztotta. Valahogy sejtette, hogy a fiatalabb valami őrültséget forgat a fejében. Ennek a gondolata egyszerre bénította meg, és izgatta fel, hogy azt sem tudta, merre induljon el keresni a szőke fiút. Végül határozottan felállt helyéről, ahonnan eddig a naplementét várták, mikor jön el, lemászott a tetőről, és az erdőbe vetette magát. 

Ahogy telt az idő, a keresés úgy lett egyre reménytelenebb, és Junmyeon nagyon maga alá került. Nem bírt nem valami szörnyűségesre gondolni, amikor pedig hirtelen valami éles felhasította az oldalán a húsát, nem is tudta azonnal eldönteni, hogy csak Jongdae eltűnése fáj neki ennyire, vagy tényleg megsebesült. 

Park Chanyeol a rengeteg közepén ült ragyogó autójában, a motor ki volt kapcsolva, csak pihent, és a jármű vele közösen eggyé vált a természettel. Amikor egy ág megreccsent nem is olyan messze, a fiú először hihetetlenül bosszús lett. De egy emberi alak megpillantása jobb kedvre derítette. 

— Ez Jongdae lesz — suttogta az autónak, miközben végig simított a kilincsen — Egy kicsit rá ijesztünk. 

És Chanyeol megmarkolta az ülésen eddig vele együtt pihenő dárdát, amit aztán tökéletes pontossággal hajított egyenesen az alak oldalába. Nem tervezett mást, de a sötétben megcsillanó vér színétől pupillái kitágultak, ajkai finoman elnyíltak, a sarkai pedig lassan felkúsztak, szinte majdnem, hogy a füléig. Itt volt, mindenkitől távol, és kapott egy lehetőséget, amit meg akar ragadni. 

Azonnal ott termett az alaknál és eszét vesztve kapta fel újra fegyverét, amit aztán az immáron földön fekvő áldozatba mélyesztett újra és újra. 

 Többé nem állsz az utamba!  kiáltotta, aztán a test többé nem rángatózott, nem kapálódzott. 

Chanyeol csak akkor vette észre, kivel is végzett igazán, amikor a gyomorba szúrt lándzsán levegőért kapkodva megpihent. Rémülten eltántorodott Junmyeon véres formájától, remegő kezekkel szája elé kapott, de görnyedéséből hamar felegyenesedett. Megtörölte száját, szemét, és a nem messze álló Mercédeszre meredve mondta bele a sötétségbe: 

 Megvan a mai vacsora. 

*** 

Összeszaladt egy pár szemöldök, amikor Chanyeol alig észrevehetően remegő kezekkel megjelent, és szólt, hogy mindenki menjen el, amíg ő meg a többiek megsütik a vacsorára hozott húst. Órák múlva Do Kyungsoo és a tagok körbe ültek egy tábortüzet, és műanyag tányérokon furcsa formájú darabokat tartottak. Chanyeol és vadásztársai elégedetten falatoztak, noha néha mintha elgondolkodtak volna. Ilyenkor Chanyeol figyelmeztetően rájuk pillantott, mire az evés folytatódott. Sehun komótos tempóban rágcsált, és valamiért Kyungsoonak nagyon hiányzott az oldaláról Junmyeon, aki a maga hülye, óvatos stílusával harapná az ételt. Próbálta elnyomni magában ezt a nyomasztó érzést, de a tény, hogy Jongdae sem tűnt fel már egy ideje, nem boldogította. Hasfájásra hivatkozva felállt a körből, és a házak felé vette az irányt. Egy épületbe érve aztán az ablakon keresztül kimászott az erdőbe. 

Csak akkor tudta meg, hogy Chanyeol végig követte, amikor a sziget egyik szélső pontjára ért, ahol a hullámok csapkodták a szirtet. Kyungsoo egy sziklaperemről meredt lefelé a sötétségbe, ahonnan csak a víz robaja tört fel. A reménytelenség, hogy valószínűleg Jongdae és Junmyeon már nem él, könnyeket csalt a szemébe, de ezek azonnal eltűntek, amint felcsendült mögötte egy hang; Chanyeol akkor fedte fel magát. 

— Vacsoráznod kéne, le fogsz gyengülni, ha nem eszel — mondta. 

Kyungsoo lassan végigmérte, kissé idegesen hátra akart lépni, de mögötte már csak a tenger volt. 

Még soha nem érezte ilyen közel magához a halált. 

 Most valahogy nincs étvágyam  szólt végül. 

A fiatalabb egyre közelebb került hozzá. 

 Haza akarsz menni te is? 

 Ez a normális hozzáállás. 

 Ja, igen  mosolyodott el szomorúan Chanyeol  Te mindig ilyen realista voltál. Meg hagyományos. Klasszikus. Normális. 

 Mire célzol?  kérdezte Kyungsoo némi haraggal a hangjában. Nagyon nem tűrte, ha sértegetik.

 Csak arra, hogy sokkal többet is kihozhattál volna az életedből, ha nem vagy ennyire régimódi.

 Szerintem ne mond meg, milyennek kéne lennem  csattant fel Kyungsoo. 

 Inkább milyennek kellett volna  lépett erőteljesen előre Chanyeol, amitől a kisebb megtántorodott, és majdnem leesett a szikláról. A fiatalabb már közvetlenül előtte állt, arcukat alig választotta el pár centi egymástól  Én mindig ott voltam melletted, támogattalak, de soha nem kaptam ezért cserébe semmit  elkapta Kyungsoo állát, és közelebb húzta magához  Csak fájdalmat okoztál, és most, hogy kaptunk egy második esélyt, te ezt is eldobod magadtól  elengedte a fiút  Ez az utolsó alkalom, gondolod meg, mit felelsz: Szeretsz engem, Do Kyungsoo? 

Az alacsonyabb szótlanul meredt rá, már meg sem próbált ideges lenni, vagy a túlélés lehetőségén agyalni. 

 Sosem voltál több, mint barát  mondta végül, és lehunyta a szemeit, várva a végítéletet. 

Chanyeol felsóhajtott. 

 Pontosan erre a válaszra számítottam  suttogta magának, és egyetlen mozdulattal lelökte a fiút a mélybe. 

*** 

Mindeközben Jongdae elégedetten pillantott a csillagos égre, és belépett a vezérlőközpontba. A poros, romlott, alapvetően egy ilyen témákban nem járatos embert is elriasztó berendezések és kütyük nem tántorították el a szőke fiút, aki az évek során újra és újra rájött, mennyire illik hozzá kitalált képessége az elektromosság, ugyanis lenyűgöző tehetsége volt az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Így azonnal tudta, hova kell először oda lépnie, mit kell tekergetni, összekötni, majd megnyomni, és bár volt némi fennakadás, végül a rendszer nagy berregve, kattogva újra üzemképes lett. Ahogy Jongdae kilépett az épületből, szemeibe szinte könnyeket csaltak a ragyogó formák, amik hol egy óriáskerék, hol egy hullámvasút, esetleg egy egyszerű büfé formáját vették fel.  

Már csak a tűzijáték van hátra, ami megadja majd a végső löketet a hazamenetelhez. 

A nagy doboz petárda előtt térdelve, kezében egy gyufával, készen a cselekvésre, Jongdae hirtelen üvöltve hátraeesett. Bal vállán a hús mélyen felszakadt, ahogy Chanyeol dárdája elsuhant mellette. Az óriás mellett felsorakoztak csatlósai, akiket Jongdae egykoron mind barátainak hitt; de a szigetre való lezuhanás óta egyszer nem gondolt rá, hogy valaha is együtt akarna ezekkel az emberekkel dolgozni. És most mind ellene voltak, csak azért, mert ő nem akart itt maradni.  

 A társaid halottak!  kiáltotta Chanyeol. 

Jongdae nem tudott semmiről, mióta elszakadt a többiektől, tekintete pedig kétségbeesetten kutatta a maroknyi tömegben Junmyeon vagy Kyungsoo alakját. Segélykérően Sehunra nézett, aki olyan sápadt volt, mint aki most hányt. Chanyeolék ellenben magabiztosak voltak, a festés felett az arcukon új anyag száradt meg, ami túlságosan is a vérre hasonlított. Sehun megcsóválta a fejét, majd újra hányt. Jongdae gondolkodás nélkül meggyújtotta a gyufát, és felküldte az égbe a petárdákat. Amint azok robbantak, gonosz vigyor terült szét az arcán. 

 Sajnos már késő. 

Chanyeol dühösen nézett az égről Jongdaera. 

 Neked késő, drága barátom. 

*** 

Kim Jongdae az életéért futott. Puha levelek és kemény ágak csapódtak neki a testének, miközben szaladt. A békés sziget eltorzult a szemei előtt, lebegő hamburgereket, felrobbanó kosárlabdákat látott, lába alatt a föld pedig remegett. Háta mögül és oldaláról kergették, támadták, füle mellett újra és újra lándzsák süvítettek el. Több helyen is vérzett, levegőt pedig már jó ideje nem vett rendesen - úgy érezte, meg fog fulladni. A növényzet lassan eltűnt, kiért a partra, előtte pedig ott hullámzott a tenger békésen, a nap sugarai, amik már látszódtak, nyugodtan csillogtak a víz felszínén. Jongdae a part szélén megállt, hátrafordult, ahol üldözői beérték, és előbb sírva fakadt, majd összeesett. 

4. A motel szobájában alig volt fény. Az asztalon ott hevertek a szennylapok, amiket még Minseok hozott magával. 

FELOSZLIK AZ EXO. CHANYEOL COMING OUTJA ROSSZUL SÜL EL. A RAJONGÓK VISSZAMONDJÁK KONCERTJEGYEIKET. A KPOP KIRÁLYAI LEITTÁK MAGUKAT A TRÓNRÓL. 

És valóban; az egykoron hatalmas csapat most ott feküdt szanaszét egy mocskos szobában, droggal és alkohollal körülvéve. Azért jöttek össze, hogy megbeszéljék, hogyan hozhatnának mindent rendbe, de aztán Chanyeol elővette az új “cuccot”, amiből aztán mindenki kért. A cukorkának tűnő kábítószer szétszóródott a dohányzóasztalon és a szőnyegen, amin friss hányás is száradt. Do Kyungsoo mozdulatlan teste feküdt a folt mellett, karjain a tűnyomok pedig mindent megmagyaráztak. 

Park Chanyeol kezében egy üres üveg volt, melynek már csak a szára maradt meg, a többi szilánkosan fúródott Kim Junmyeon fejébe, aki vérével emelte a szőnyeg színvonalát. A fiú nem volt magánál, és eszeveszetten röhögött a látványon. 

Kim Jongdae erre a hangra ébredt fel borzalmas álmából. Feje zúgott, alig látott rendesen, de amint minden kitisztult, azt kívánta, bárcsak sosem tárult volna a szeme elé ez a látvány. 


 Szóval így végezzük  mondta, és végig nézett a kábulatban lévő társaságon és két halott barátján. Remegő kezekkel az asztalhoz kúszott, markába söpört egy halom kis cukorkát, és azonnal lenyelte őket, remélvén, hogy ezzel újra visszatérhet a szigetre, ahol aztán mindent másképp csinálna. 

VÉGE

6 megjegyzés:

  1. O.O""""" -> a fejem olvasás közben/után xD

    Már reggel elolvastam közvetlenül ébredés után (egyből ki is ment az álom a szememből xD) de még mindig a hatása alatt vagyok. Ilyesmire igazán nem számítottam (bár a Legyek Ura említésénél már elkezdhettem volna gyanakodni) és wáh. Nagyon nagyon tetszett!!! Nagyon ötletes és a kivitelezése meg... áhhhh, felért egy pofonnal (főleg az a befejezés, de igazából Chanyeol egész ámokfutása meg minden, nem is találom a szavakat, csak makogok össze-vissza xD)
    Köszönöm a lehetőséget is ^^ Lehet, hogy majd egyszer a jövőben élni fogok vele ^^ (bár most kpop terén elég gyökeresen megváltozott az ízlésem, úgyhogy nem is tudom, mihez/kihez lenne ihletem xD)
    Kíváncsian várom a jövőben is a bejegyzéseket ^^ ((((())))) Vigyázz magadra és hwaiting!!
    ui. tudom, hogy mindig ezt mondom, de ez az új dizájn nagyon tetszik!! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖSZÖNÖM!!!!! Alig hiszem el, hogy képes voltam befejezni, az elején nagyon utáltam az egész sztorit, aztán egyre jobban belejöttem, és hát Chanyeol is... :D
      Remélem, mert úgy hiányoznak a történeteid!^^ (a kpopról majd még privátban kérdezek) De bárhogy is, mindenképpen szólj majd, ha megcsinálod, nagyon kíváncsi vagyok! :o ^^

      Köszönöm, hogy mindig biztatsz, ez nagyon sokat jelent! <3 Én is ezt kívánom neked! (((())))

      Hahaha, köszönöm szépen!^^ Most valami egyszerűbbet szerettem volna, de lehet ez is tiszavirág életű lesz xD

      Törlés
  2. Szia-szia! ^^
    Először is, ne haragudj, hogy csak most értem ide, már napok óta terveztem, hogy jöjjek olvasni. :/
    Szóóval... Én először elolvastam a ficcedet, és csak azután néztem meg az MV-t. Őszintén, először azt sem tudtam, hová kerültem. :D Mármint... Gyilkológép Chanyeol? Miféle alternatív univerzum ez? :D Akkor kezdett leesni, hogy valami ilyesmiről lesz szó, mikor elkezdte kinyírbálni az emberkéket. (Amúgy nagyon pipa voltam rá! ><)De tökre nem erre számítottam, és ennek nagyon örültem. Húha, hát nagyon király lett! Az ötlet baromi jó szerintem, és az MV alapján én tökre nem erre számítottam volna. Ugye megnéztem, miután elolvastam, és így értettem, hogy hogyan jött ez az ötlet, de ha először néztem volna az MV-t, akkor tutira nem erre számítottam volna. (Amúgy nekem ez az MV kimaradt az EXO pályafutásomból valahogy. :D Én most a Love Shotra vagyok rákattanva.) Örülök, hogy ezt az MV-t választottad, egyrészt mert nekem ez kimaradt, és örülök, hogy így megtaláltam, másrészt meg mert baromi jó az ötlet és kivitelezés. (Elképzeltem Chanyeolékat, ahogy indiánosan befestik a bőrüket, és lándzsákkal dobálóztak. :D)
    És amúgy... A kutyust Vivinek hívják. :D Ezt nagyon díjazom. :D Sehun jól választ nevet. :D
    Nem tudom, mi mást írhatnék még. Nagyon tetszett, szóval nagyon örülök, hogy elfogadtad a kihívást! ^^
    Fighting!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!! :)

      Ugyan, semmi baj, inkább én kérek bocsánatot, amiért ennyire elhúztam a posztot :D
      Hahaha, hát igen, megértem! Én is nehezen szántam rá erre a brutális szerepre! :D De nagyon örülök, hogy így is tetszett! ^^ Annak meg még inkább, hogy ezzel a kliphez is elvezettelek - és ezzel gondolom, az EXO is így van :D (Huhúú, Love Shot, wáááá ^^ *fangörcs mód on* xDD )
      Jaj, csak most esik le... :D Így csak még jobban örülök, hogy Vivi-t is beleszőttem a sztoriba! xD ^^
      Én köszönöm, hogy gondoltál rám, sosem hittem volna, hogy egyszer részem lesz egy ilyen projektben, de nagyon élvezetes és emlékezetes volt, szuper vagy, hogy kitaláltad! Legyen még sok-sok ilyen jó ötleted! ^^ Fighting!!!!!! ^^ <3

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Igazából én köszönöm, hogy elfogadtad. :) Remélem, sikeres lesz, mert a kpopot több magyarnak kellene ismernie! *_*
      Igyekszem majd hasonló dolgokat kiötleni. ^^
      Amúgy hamarosan megyek elolvasnia nővéred irományát is, kíváncsi vagyok arra is. :3

      Törlés