2019. április 10., szerda

Soldier〖SHINEE〗

LEE TAEMIN ↠ SONGFIC based on Soldier
by: Szigl Tamara

Amint elég idős ahhoz, hogy az agyát használva összekapcsoljon történéseket, eseményeket, az ember a legkegyetlenebb lénnyé változik. Mozgatóereje a pénz, a hatalom, a befolyás, és a végtelenségig hajszolt és keresett szerelem, amit viszont - bármennyire is használ mocskos eszközöket - sosem kaphat meg.


A mindent elsöprő, mindent felperzselő szerelem, ami, ha tüzével kopársággá is változtat egy fél világot, gyakran akkor is rejtve marad a másik fél elől. Mert az ember hiába törtető és céltudatos, néha érzelmileg teljesen vak. Annyi mindent tipornak le a két lábukkal, de ha a szerelem kiismerhetetlen labirintusába kerülnek, a józan ész és a logika cserbenhagyja őket, ráadásul egy ismeretlen hangot kell követniük; a szívük dobbanását.

Nem csoda hát, hogy az idők folyamán több csalódás és megbánás érte az embereket, mint természeti csapás vagy háború. Nincs rosszabb a múltnál, amit nem tudsz megváltoztatni, ami örökre úgy marad, ahogy egyszer volt.

Ez a történet, amit mesélek szólhatna bárkiről, bárhol, bármikor. Megeshetett egy nemessel és egy paraszttal, egy zsidóval és egy muszlimmal, egy lánnyal és egy másik lánnyal. Nem számítanak ezek az apró részletek, csak a történet a lényeg, és annak keserűsége.

X pontosan olyan ember volt, mint amilyenről előbb beszéltem - nagyravágyó és magabiztos, mégis süket, ha szívéről van szó. Azt még én sem tudom, hogy Y miért szeretett bele, de az biztos, hogy ő nem kérdőjelezte meg azt a személyt, akihez a sors hozzákötötte, legyen az bármennyire is elutasító vele szemben. Y tudta, hogy X-nek vannak jó tulajdonságai is, és neki ez elég volt, hogy éveken át kitartson mellette, és támogassa. Persze, mint minden egyoldalú szerelem - aminek talán nem is kellett volna annak lennie - előbb vagy utóbb véget ér, de ki tudna ilyen dolgokra gondolni, amikor minden egyes szívének felkínálásával megcsillan benne a remény, hogy mi van, ha most sikerül.

Y-nak egyszer sem sikerült, X pedig túl későn találta meg a helyes utat, így ők ketten soha nem osztották meg egymással a szerelmüket. Végül X bármennyire is szárnyalt magasan a hamis boldogságában egy másik valakivel, akinek a neve olyan jelentéktelen, hogy még csak betűt sem érdemel, végül mélyre zuhant. Meglepő módon azonban nem habozott egy percet sem, amikor bocsánatot kellett kérnie Y-tól, sőt, térden állva könyörgött.

Először magát hibáztatta, utána azt mondta, az ördög csábította el. Azt mondta, Y az angyal, akinek meg kell fognia a kezét, hogy megbocsájtást nyerjen és végre igazán boldog legyen annak az oldalán, akit szeret. Azt mondta, meg akarja oldani a félreértéseiket. Azt mondta, Y bármit tehet vele, elpusztíthatja, megfojthatja, csak hadd legyen ő a katonája, aki mindig megvédi mindentől.

De végtére is, X is csak ember volt, egy igazságtalan lény, aki ugyan dobálózik a nagy szavakkal, viszont, ha nem azt a választ kapja, amit vár, akkor kifordul magából. X kiabált, csapkodott - Y-hoz egy ujjal sem ért -, már inkább azt mondta, Y volt az, aki sosem hiányolta őt és nem mutatta ki az érzéseit eléggé. Pedig ő is tudta, hogy ez nem igaz. Nem volt a világon még egy ember, aki Y-nál jobban meg akarta volna csókolni őt miután egész nap rá gondolt.

Akárcsak Y-nak, nekem is fájdalmas emlékek ezek, amik ugyanakkor gyönyörű képekhez társulnak. Mielőtt Y elengedte remegő kezeimet, még elmondtam utolsó vágyamat; hadd lehessek a katonája, aki védelmezi, ami csak lélegzik és amíg a Nap fel nem kel.

Nem mondott semmit, csak kilépett az ajtón, amin aztán soha nem is jött vissza. De én akkor is tudtam, hogy a katonájának születtem.

VÉGE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése